Csakhamar megvilágosodunk: a hétvégéből a lehető legrosszabb időpontot sikerült szabaddá tennünk arra, hogy a Szombathely híres szülötte, Szent Márton tiszteletére megrendezett országos vásáron tébláboljunk. Így kell annak, aki vasárnap délelőttre időzítette a libapecsenye és kürtőskalács beszerzését. A ködös reggel semmi jóval nem kecsegtet, mi mégis optimistán nekivágunk. Félúton nagy pelyhekben hullani kezd a havas eső. Hogy lesz ebből vásárfia? De ha már egyszer rágyúrtunk a Márton napi csemegékre, nem torpanunk meg félúton!
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Nem bánjuk meg
Márton szombathelyi vására a sűrű hóesésben egészen sajátos
arcát mutatja: nyoma sincs a tömeges sodródásnak, pár órára még intimitásba
burkolózik a kis falucska. Zsúptetős kerített házak, ólak, istállók, és fázósan
összebújó juhok szomszédságában utca hosszan álltak a sátrak. Elő-karácsonyi
hangulat ragad magával. A zsúpfedeles tornácon bekecses bácsikák pálinkáznak, az
eresz alatt népviseletben erdélyi asszonyok toporognak fázósan. már-már giccses
pillanatfelvételek egy múlt századi falusi életképből.
Még áll a mini-vonat, de sapkát azért árulnak
Az árusok pakolgatnak. Mindenkinek van egy-két lelkesítő szava. Néhányan, dacolva a
hirtelen jött téllel, bőszen kínálják portékáikat. Viccelődnek: Hótaposót
kéne árulni, az most biztosan menne. Mások seprűvel kotorják a havat a
vászon-sátrak tetejéről, és szidják a hideget. Egy Pécsről érkezett férfi, aki
bóvli gyermekgyűrűket árul, minket is nyugtatgat, lesz ebből még napsütés. Otthon
bezzeg nem esik, ott süt a nap
- dünnyög mellettem egy idősebb, terítőket
árusító nénike, aki szintén az ország másik végéből jőve szeretett volna egy
kis haszonra szert tenni. Néhány elvetemült kószáló persze rajtunk kívül is
szemlélődik az utcákon.
Mint a búcsúban, azért van így is kínálat: kötött felsők és bunda-hegyek, fajátékok, műtáskák, háromezerért valódi bárányszőrből készített kisbárány, fakardok, és faragott halformájú tálcák. Máshol kézművesek, kistermelők sorakoztak, egyelőre napsütésre várva.
Sarat dagasztva
Ahogy ritkul a hóesés, úgy nő az élet, egyre többen és többen népesítik be a
Falumúzeum utcáit. Távolban már furulyaszót hallani. Szőrmébe és suhogósba
burkolózva gesztenyét süt egy leányzó, csak az orra látszik ki, pisze. Olcsóbb,
mint a főtéren: itt egy kis adag háromszáz forint. Sárban gázolunk, a fű is
csúszik, de legalább már nem ázunk, csak fázunk. Jó a rosszban, az originális
erdélyi kürtőskalácsért sem kell sorban állni, isteni a diós, igaz, az ára sem
piaci: fél adag 400, egy egész 800. A vendéglátósok most kezdenek éledezni, a
libasültre még várni kell. Mire hazaérünk, a nap is kisüt, elolvad a félnapos
tél
Vissza kéne nézni azért a helyes kis pulóverért, ráadásul délután a nagyszínpadon még programok is várnak. Addig
is, sötétedésig még szabad a vásár!
