Lucifer Pista képviselő úr nem gondoskodik az oladi lőtérről – közmeghallgatás a városházán

A közmeghallgatás az érdekérvényesítés tükörsima terepe lehetne – ha a polgárok tudnák, hogyan is kell azt mívelni.

A közmeghallgatás az önkormányzat számára kötelesség, hiszen a törvényi előírás szerint évente legalább egyszer meg kell tartania, a lakosságnak pedig jog, amivel érdemes élnie, ha maga is bele kíván szólni a városát érintő ügyekbe. Ez az alkalom most szerdán érkezett el a szombathelyi városháza első emeleti dísztermébe, bár módfelett nehézkesen: Ipkovich György polgármester vagy háromszor is rászólt az elkényelmesedett, figyelmét másfelé kalandoztató képviselőkre, hogy legyenek szívesek felvonszolni magukat a hosszú asztal mögé, mert ott a helyük, és nem a polgároknak fenntartott széksorokban.

A hivatalos rendezvény egy jellegéből adódóan nem várt elemmel gazdagodott mindjárt a legelején: vetített prezentációban mutatták meg az egybegyűlteknek, hogy Szombathelyen elkészült, amit a kormány minden magyarországi várostól megkövetelt, vagyis az Integrált Városfejlesztési Stratégia.

Ez még alakítás alatt áll, de lényegében a gazdaságélénkítésre gyúr – korszerűsítendő belvárossal és „új városligettel” –, valamint a Derkovits, mint a leglepukkantabb lakótelep szociális célú rehabilitációjára, és olyan fejlesztésre váró akcióterületekre, mint a 11-es számú Huszár úti laktanya, a volt cipőgyár, de kiemelik a buszpályaudvar vasút mellé gondolt áthelyezését is. (A részletekért töltsék le az egész virtuális paksamétát innen.)

Parkerdei motorbetyárok, hétvégiház-fosztogatók
A prezentáció után jöhetnek a lakosság szószólói. Elsőként nyomban egy Dombtető utcai hardcore kérdező hömpölyödik oda a terem közepe tájékán felállított mikrofonhoz, számon kérve, hogy az előző ciklusban dolgozó Feiszt György után még azt sem tudják, ki a képviselőjük, még annyit sem közöltek velük, hogy „oladiak, én vagyok a nyakkendős lucifer Pista.”

Pedig neki lenne mondanivalója, mert a közeli lőtéren gránátokkal durrrogtatnak egész álló nap, röpködnek a crossmotorok a Parkerdőben, ő maga IFA gumikat halászott ki az Aranypatakból, a kutyái meg betörőket kergettek el. Rendőrt mégsem látnak a környéken soha, „ez ilyen senki földje.”

Ipkovich válaszában kifejtette, hogy egyetértenek a lőtér áthelyezésének szükségességével – a közeli óvoda és futballpálya miatt is –, de időigényes folyamat ez, hiszen engedéllyel működnek. A közbiztonság kapcsán Hollósi Gábor városi rendőrkapitány annyit mondott el: tény, hogy a parkerdei házak célpontjai a hajléktalanoknak, de összességében semmivel sem rosszabb itt a helyzet, mint másutt. Ha viszont bármit észlelnek a lakók, jelentsék rögvest, és számíthatnak a hatóság együttműködésére.

Őszödi tanulság, köszönet a Szent Imre Herceg útjáról
Erdélyi László mikrofonhoz térülése a mimikai reakciók széles spektrumát vonultatta fel a széksorokban, de a város közéletében hangját régóta hallató „Villám” röviden csak annyit kért a városatyáktól: alakítsanak ki jobb kapcsolatot a választóikkal, vonják be őket a költségvetés készítésébe – legalább ennyit szűrjünk le az őszödi beszédből. A polgármester a felsorolt szándékokkal gyakorlatilag maradéktalanul egyetértett.

A közmeghallgatások történetében szokatlan gesztus jött ezután egy Szent Imre Herceg útjai lakostól: megköszönte a csapadékvíz-elvezetés megoldását a környéken, amin a polgármester bevallása szerint egészen meghatódott, hiszen e helyütt inkább a verbális ostorozáshoz szoktak.

Ezúttal egy Szabadka úti középkorú hölgynek sikerült kiesni az udvariassági formulából azzal, hogy az egyik alpolgármestert nyíltan csalónak, a másikat tolvajnak nevezte, mire Ipkovich György a lovagiassági szabályok betartására szólította fel. Ez annyira nem volt hatásos, hiszen a szónok sebtében egy orvost is megnevezett, aki félrekezelte a férjét, de aztán már csak csendben elveszett saját mondatainak tagolatlan útvesztőiben.

Marton Zsolt berúgta a ziccert
Egy úr a Kismező utcai gödör-állapotokat hozta elő, amire már 2004-ben felhívták a figyelmet, akkor beígérte a városvezetés a megoldást, de „ezekből semmi nem valósult meg, a probléma ugyanaz, vagy még rosszabb.” Ipkovich megígérte, hogy utánanéznek, hol akadt el ez az ígéret, mire Marton Zsolt fideszes képviselő sietett azzal a szarkazmussal reagálni, hogy ezek után is így forduljanak bizalommal a város első emberéhez.

Volt, aki a piaci buszmegálló fedetlenségét fájlalta, amit a város megánbefektetőkkel kívánna orvosolni a jövőben, akik értékes hirdetési felületekhez juthatnának egy-egy fedett buszváró kialakításával – ha viszont ez nem jön be, áldoznak majd rá a költségvetésből. A közmeghallgatás vége felé már csak egy idősebb úr kerekített derültséget, aki mintha abban versenyezett volna, mennyi olyan dolgot tud felsorolni, amiben az égvilágon semmi kompetenciája nincs az önkormányzatnak – kezdve a piacon gyanús alakok által árult tejtől a védett utakon felállított traffipaxokig, és a vendégéről tíz perc alatt 1500 forintot lerántó fodrászig.

Ipkovich György még lovagolt kicsit az egyetlen elhangzott köszönetnyilvánításon, ami errefelé fehér hollónak számít – s a legvégén reményét fejezte ki, hogy „mindazok a kérdések, amik ma itt elhangzottak, egyszer majd köszönömre váltódnak át.” Hát ha még lett volna több épkézláb módon összeszedett kérdés is, tesszük hozzá immáron mi, de ez már egy másik történet.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet