A Március 15-e téren épülhet az új szombathelyi színház

Öt helyszínből maradt egy
A teljesség kedvéért azért Kutnyánszky László főépítész bemutatta, milyen területek kerültek még szóba. Így például a Kőszegi utca, ide egyébként már 1996-ban készült egy színházterv. A közlekedés viszont nehezen oldható meg, sőt, a területen régi épületek állnak, többet is műemlékké nyilvánítottak, ráadásul a régészek is akarnak még itt kutatni.
A kórházzal szemközti volt városi strand jól megközelíthető, gyalog azonban messze van a városközponttól is és a pályaudvaroktól is. Ráadásul a kórház közelsége miatt célszerűbb, ha zöldterületként, pihenésre, rekreációra alkalmas állapotban marad meg.

Az Ady tér már kedvezőbb helyszínnek számított, jó a közlekedés, közel van a centrumhoz, a Romkerten keresztül gyalogosút alakítható ki. Viszont benzinkutat, szórakozóhelyet kellene áttelepíteni, a legnagyobb gondot, persze, a buszállomás jelenti. Tervben van ugyan, hogy átköltöztetik a vasútállomás mellé, de a megoldásig hosszú idő telik még el.
Az Aréna utcát is alkalmas helyszínnek könyvelte el a szakma. De rossz a közlekedési helyzet, új belvárosi óvodát kellene kialakítani, amelynek szintén helyet kellene találni.
A Március 15-e teret viszont a szakemberek olyannyira megfelelőnek találták, hogy a szerdai szakmai fórumon csak ennek részleteiről voltak hajlandóak beszélni.

Egyeztetni a megyével
A kérdések és vélemények megfogalmazásában a jelenlévő városi képviselők jeleskedtek, Ipkovich György polgármester meg is jegyezte, a közgyűlés határozatképes létszámban van jelen. Marton Zsolt, a Fidesz-frakció vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a téren álló SZTK rendelő nem a város, hanem a megye tulajdona. Ezért először a megyei önkormányzattal kellene egyeztetni, nehogy stratégiai hibát kövessenek el, hiszen „történt már meglepetés a két önkormányzat között”. Az ellenzéki képviselő felajánlotta frakciója segítségét az egyeztetésben, amit mind a polgármester, mind Jordán Tamás, a Weöres Színház igazgatója örömmel üdvözölt.

Gyalog vagy kocsival?
Ipkovich György kijelentette, talán a színház lesz az az ügy, amely megoldást hozhat a kórházzal kapcsolatos vitákra is. Megemlítette, hogy a kormánytól kapott egymilliárd forint már a városnál van, ami „túl sok ahhoz, hogy csak úgy oda adogassuk”, élni kell a lehetőséggel, a város szívében, méltó környezetben kell felépíteni a színházat.
Horváth Csaba fideszes képviselő szerint addig nem szabad döntést hozni, amíg a város nem szerezte meg a terület feletti rendelkezési jogot. Kisebb felhördülést keltett, amikor kijelentette, hogy nem fontos a színház jó gyalogos megközelítése. Hozzátette, meggondolandó, hogy a HEMO felújítására elköltsenek 700 millió forintot, amikor 3-4 év múlva át lehet adni az új színházat.

Horváth György szocialista képviselő viszont az Ady téri helyszín mellett érvelt. Megemlítette, hogy a közelben lévő Romkert miatt kétezer év kultúrájának folyamatosságát jelentené, ha ott lenne a színház.

Veszélyes megkérdezni a lakosságot?
Prugberger Emil, a Pro Savaria képviselője szerint az SZTK épülete nem alkalmas a járóbeteg-ellátásra, az épülettel mindenképpen tenni kellene valamit, ennek feltétele a megegyezés a megyei önkormányzattal.
Gyimesi József (ESZE) szerint nem lesz probléma a megyével, hiszen nekik is érdekük a megállapodás, egyébként pedig hadd döntse el a város, mit akar építeni a saját közigazgatási területén belül.

A polgármester hangsúlyozta, folyamatos a konzultáció a megyei önkormányzattal, a színházba várják majd a megye többi településének lakóit. Kiemelte Sárvárt, Büköt, Szentgotthárdot, amelyek az idegenforgalomra alapoznak, márpedig nekik is érdekük, hogy a turisták számára színvonalas színházi programokat is tudjanak ajánlani.

Tarján Jenő, fideszes képviselő kisebb történelmi visszatekintést tett, megemlítette az Eiffel-tornyot, ami ellen először tiltakoztak a párizsiak. Nem kérdezték meg a lakosságot róla, ami egyébként is veszélyes, azért vannak a választott vezetők, hogy döntéseket hozzanak. (Itt kicsit elgondolkodtunk azon, mit szól ehhez a pártja.)

„Ne legyen elcseszett beruházás”
Persze, voltak „civil” hozzászólók is. Egy férfi azt tudakolta, figyelembe vették-e a gazdasági szempontokat, hiszen így „előléptetik az MSH-t”, amit nem kell tovább működtetni. Ipkovich György szerint valóban szempont volt ez is, érdeke a városnak, hogy nem maradjon funkció nélküli, de finanszírozandó épület.

Egy másik hozzászóló új helyszínt ajánlott, az emlékmű előtti területet. Óvott attól, hogy „olyan elcseszett” beruházásba kezdjenek, mint volt annak idején az MSH, az MMIK és a HEMO. Aztán arról szólt, hogy operaelőadásokra is alkalmassá kell tenni a színházat, amihez elengedhetetlen a legalább 60 zenésznek helyet adó zenekari árok.
Egy hölgy azt kérte, találjanak helyet majd az MSH jelenlegi programjainak, és „ígérjék meg, hogy nem lesz nagy, szürke kocka” az épület.
Egy korosabb férfi szintén az összefogást szorgalmazta, mivel a színház az egész megyéé lesz. Erre Jordán Tamás megjegyezte, munkatársai már járják a megyei településeket, hiszen nem csak szombathelyi közönségre számítanak majd.

A dobozos üdítő göngyölege
Egy hölgy váratlan ötlettel állt elő, azt javasolta, a Képtár építéséhez hasonlóan áruljanak téglajegyeket. A polgármester viszont éppen a Képtár beruházásnál tapasztalt problémák miatt ezt nem tartotta jó ötletnek, úgy vélte, a társadalmi összefogást azzal kell gyakorolni, hogy bérletet vásárolnak majd.

Joós Tamás, az MMIK igazgatója azzal kezdte hozzászólását, hogy azt inkább a szerdai fórumon kellett volna elmondania. Ipkovich György szerint azért nem kapott meghívót, mert nem építész. „Igaz, én csak egy intézményvezető vagyok” – mondta az igazgató. Aztán kifejtette, hogy a döntéssel megszűnik egy közművelődési színtér, aminek következményei lesznek. Ezért érdemes megvizsgálni, hosszú távon hogyan akarja hasznosítani az intézményrendszert a város. A HEMO-nak például 4-5 év múlva, amikor kiköltözik belőle a színház, új funkciót kell adni, az oda tervezett bábszínház nem tudja belakni az épületet.

Ismét Jordán Tamás kért szót, ki azt ecsetelte, hogy a HEMO-ban négy helyen lehet majd játszani. Rengeteg gyermekprogramot akarnak szervezni, meg akarják szólítani a tizenéveseket. Helyet akarnak adni értelmiségi vitáknak is, lehet majd beszélgetni „akár a dobozos üdítő göngyölegéről”. De szóba jöhet a „császárok vacsorája” is, ami kultúrtörténettel fűszerezett lakoma, vagy a Mindentudás Egyetemének szerényebb változata is.

Gazdag színházoktatás lesz a HEMO-ban
„Miért mész el Zsolti? Nektek akarok udvarolni” szólt a távozni készülő Marton Zsolthoz, aki visszaült a helyére. Jordán Tamás kijelentette, az ellenzéknek kötelessége megfogalmazni aggályait, amit úgy értékel, mint felelősségteljes viselkedést. Ez pedig „engem is átgondoltabb lépésekre ösztönöz” – mondta.
Aztán hangsúlyozta, a HEMO-ban gazdag színházoktatás lesz, így megéri a befektetést.

Utolsó felszólalóként egy fiatal férfi azt kérte, ne sajnálják le a Március 15-e tér két szocreál épületét, hiszen azok egy kor építészeti lenyomatai, és vannak értékeik is.
Ipkovich György pedig – látható elégedettséggel – konstatálta, hogy lényegében konszenzus alakult ki a színház helyszínéről, a következő feladat pedig az, hogy le kell folytatni az egyeztetéseket a megyei önkormányzattal.

Az új szombathelyi kőszínház helyszínéről a végső döntést a január 31-i ülésen a városi közgyűlés hozza meg.