Amikor az embernek a magyar büntetés-végrehajtás rendszeréről kell írnia, akkor az első dolga, hogy begyűjtse a szükséges információkat. Jelen esetben is ezzel kezdtünk, de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága már nem osztotta a lelkesedésünket. A cikk megírásához szimplán a honlapjukat ajánlották, miután többször is megkerestük őket a témában.
Mint a világ legtöbb országában, így Magyarországon is a büntetés-végrehajtási intézeteknek nem csupán az a feladata, hogy fogva tartsák és őrizzék az elzárásra ítélt embereket. Ennek az az oka, hogy egy fogvatartott esetében nem kizárólag arra az időintervallumra kell tervezni, amíg az adott illető az intézmény vendégszeretetét élvezi, hanem fel kell őt készíteni arra, hogy a büntetése után visszailleszkedhessen a társadalomba, mindezt úgy, hogy lehetőleg csökkentsék a visszaesés kockázatát is.
Éppen ezért a rabok a börtönökben dolgozhatnak, tanulhatnak és kulturális programokon is részt vehetnek. Pontosan azért, hogy megismerkedjenek mindazzal, ami a bűnelkövető időszakban kimaradt az életükből. Például, ha valaki egy szakmával szabadul, az legalább plusz esélyt ad neki a hátralévő életében.
Munka, börtön, fizetés
A fogvatartottak a magyar börtönökben is különböző munkalehetőségeket kapnak. Ezek segítik őket abban, hogy strukturálják az életüket, és ez segítheti őket a szabadulás utáni munkavállalásban is. Magyarországon jellemzően a börtönök saját gazdaságaiban, műhelyeiben dolgozhatnak, de nem ritka az sem, hogy külső cégekkel való együttműködésben vállalnak munkát. A leggyakoribb börtönmunkák közé a fa- és fémipari tevékenységek, a ruházati termékek gyártása, a mezőgazdasági munkák és az építőipari és karbantartási feladatok tartoznak.
Amit így megkeresnek, annak egy részét a rabok a saját ellátásukra fordíthatják, míg a másik részét a hozzátartozóik támogatására vagy a tartozásaik törlesztésére használhatják. Ez kicsit olyan, mint a „Gazdálkodj okosan!”, csak itt mások a választható opciók a játékban. Mindenesetre tudatosságra nevel ez is, és az sem árt, ha a rabok megtanulnak bánni a pénzükkel.
Börtönakadémia
De nemcsak dolgozhatnak, tanulhatnak is a fogvatartottak. Számos lehetőséget biztosítanak a számukra, hogy alap- és középfokú tanulmányaikat befejezhessék. Emellett szakmai képzéseken, többek között asztalos, kőműves, varrómunkás vagy szakács tanfolyamokon is részt vehetnek, de informatikai és idegennyelvi képzést is választhatnak az arra fogékonyak.
A piacképes tudás mellett az önismeretre is nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen pszichológiai és önismereti tréningekre is járhatnak a rabok. A cél itt is az, hogy a szabadulásuk után meglegyen a tudásuk ahhoz, hogy munkát vállaljanak, és ne váljanak visszajáró vendégevé az intézménynek. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezek nem pusztán intézményi megvalósításban érhetők el, gyakran civil szervezetek is közreműködnek.
Kreditek
A rabok számára vannak olyan reintegrációs programok, amelyekért kreditet kaphatnak, ha ezeken részt vesznek. Az oktatási és munkaalapú programokon megszerezhető kreditpontok pedig hozzájárulhatnak a büntetés csökkentéséhez, vagy akár a feltételes szabadlábra helyezéshez is.
Reintegrációs programnak számítanak a szakképzési tanfolyamok, a magatartásjavító és önismereti tréningek, a pszichológiai és családterápiás foglalkozások és a mentális egészséget és függőségkezelést segítő programok is. A kreditrendszer célja tehát az, hogy ösztönözze a rabokat a fejlődésre és a társadalmi normákhoz való alkalmazkodásra.
Börtön-rock-opera
Kulturális és szabadidős programok is működnek, ezek is főleg a mentális egészséget hivatottak szolgálni, illetve a társadalmi kapcsolatok fejlesztését is elősegítik. A raboknak ezek keretein belül könyvtárhasználatot biztosítanak, író-olvasó találkozókat és előadásokat szerveznek, művészeti foglalkozásokra járhatnak, jellemzően rajz- és festőtanfolyamok formájában. Emellett pedig sportolhatnak, például focizhatnak, kosárlabdázhatnak és súlyzós edzéseket végezhetnek.
Nem utolsósorban pedig vallási és lelki programokat is biztosítanak az elítéltek számára, a különböző felekezetek támogatásával. Mint a többi esetben, itt is az a cél, hogy a börtönéletet kicsit humánusabbá tegyék, és amennyiben lehetséges, elősegítsék a rabok lelki fejlődését.
Back to the társadalom
Ezen a ponton érünk el a büntetés-végrehajtási rendszer egyik legfontosabb céljához, amely szerencsére a magyar rendszernek is az alapja; hogy a fogvatartottak a szabadulás után visszailleszkedhessenek a társadalomba, és ne kövessenek el újabb bűncselekményeket. Ezért vannak a különféle mentorálási programok és pszichológiai tanácsadások, amelyeken a rabok részt vehetnek, és az ezeken való részvételt még a kreditrendszerrel is erősítik.
Amikor már nem a börtön ablakából…
A szabadulás után a rabok számára a legnagyobb kihívás a munkakeresés és a társadalmi reintegráció. Ezért civil szervezetek által biztosított lakhatási és munkakeresési támogatásban részesülhetnek, részt vehetnek az állami intézmények által szervezett utógondozási programokban és, hogy a függőségeiket is tartósan maguk mögött hagyhassák, pszichológiai és addiktológiai segítségnyújtást is kaphatnak.
Nem egy zárt nyaralás
Bár a börtönrendszerben egyre több fejlesztés történik, és külső szemlélőként ez könnyen tűnhet luxusellátásnak, azért még mindig rengeteg a probléma. A képzési és munkalehetőségek nem érhetők el minden rab számára. Gondot okoz az is, hogy egyes intézményekben túlzsúfoltság van. És akkor a társadalmi előítéletekről nem is beszéltünk, mert a frissen szabadult fogvatartottak az előítéletek miatt nehezen találnak munkát és lakhatást.
Börtönök, csak máshol
A magyar börtönrendszer a középmezőnybe tartozik. Hogy kicsit átfogóbb képet kaphassunk, érdemes megemlíteni, hogy a skandináv országokban nagy hangsúlyt fektetnek a reszocializációra. Ezzel szemben az Egyesült Államokban gyakran még a börtönmunka is profitorientált. Hazánk a kettő között található valahol félúton, ahol főként a munka és az oktatás hangsúlyos, mert ezzel próbálják csökkenteni a visszaesést.
Ami pozitívum, hogy ma már a magyar börtönök sem csupán a büntetések végrehajtására szolgálnak, hanem megannyi lehetőséget kínálnak arra, hogy a rabok hasznosan töltsék a rájuk kiszabott időt. Dolgozhatnak és tanulhatnak is az intézmény falain belül, és olykor azokon kívül is. Az pedig lehet, hogy luxusnak tűnik, hogy kulturális és szabadidős programokon is részt vehetnek, de a cél ezeknek az embereknek a fejlesztése, és nem a züllesztése. A negatívum meg talán az, hogy a szabadulás utáni reintegráció támogatása továbbra is kihívásokkal küzd, és folyamatos fejlesztést igényelne.
