Tarack helyett paradicsom, tök és napraforgó nő a szombathelyi Nagyszálló előtti betonágyásokban. Németh-Jeles Petra és barátai közösségi kertet hoztak létre 
Virág, paradicsom, napraforgó: civil kertészek varázsoltak életet a szombathelyi Nagyszálló elé 2025. June 01. 11:35 az elhanyagolt területen, hogy életet vigyenek a város egyik legelhagyatottabb pontjára. A Kell az a kiskert nevű kezdeményezésről, a városi zöldítésről és a zöld aktivizmusról beszélgettünk Petrával.
Honnan jött az ötlet, hogy a Nagyszálló előtti elhanyagolt virágágyásokban közösségi kertet alakítsatok ki? Mi mindent ültettetek és miért ezeket a növényeket választottátok?
Megelégeltem lesni a tarackot a Nagyszálló előtti kiemelt ágyásokban, és úgy gondoltam, lehetnének benne virágzók is – lehetne itt egy méhecske- és rovarvendéglő. Ugyanekkor szerettem volna ebből egy közösségi eseményt és magát közösséget kovácsolni. Eléggé inaktív a város, a Vasi Zöldek nevű Facebook-csoportunkban is nagyon nehezen lehet megmozgatni az embereket. Pedig ma mind a kapcsolódás, mind a városi zöld szigetek létrehozása igen fontos lenne. A flóra zömét a tél végén kiürített komposztunkon kinőtt paradicsomok, tök, büdöske, napraforgó adta. Ezen felül még érkeztek citromfűpalánták, varjúháj, meténg, nőszirom.
Mi motivált téged személy szerint, hogy belefogj ebbe a projektbe?
Van két kisiskolásom, akiknek szeretnék élhető jövőt biztosítani. Azt szeretném, ha az ő szemükben ez lenne a menőség: városi kiskertek kialakítása, az önrendelkezéshez való jog gyakorlása és a társadalmi felelősségvállalás. Mivel ezek pusztán szavak maradnának, megmutattam nekik, lehet így is. Szemetelni, félrenézni nem menő.
Mit jelent számodra a zöld aktivizmus, és hogyan kapcsolódik ehhez a kezdeményezéshez?
A természetvédelem ma Magyarországon még mindig valami „fancy, urbánus huncutság”. Pedig nem a jópofáskodás szintjén kellene lennie – törvényi rendelkezésekkel kellene a mindennapok részévé tenni, és komolyan vetetni az emberekkel. Ki így, ki úgy, de mindenki ki tudná venni a részét. Ez olyan, mint az újraélesztés: egy módon ronthatod el, ha nem teszel semmit. Lassan elhagyják ezt a világot mind azok a nagy szellemi vezetők, akik vinnék ezt az ügyet előre, muszáj minél többünknek cselekedni.
Hányan voltatok, és hogyan osztottátok fel a feladatokat?
Kiírtam egy eseményt a csoportban, végül két ismerős családdal és barátokkal gyomláltuk ki a területet, illetve ültettük el a növényeket. Érkezett felajánlás virághagyma formájában is. A gyerekeim locsolták be a két ágyást. A közeli csomagolásmentes bolt vezetője, Lajos Petra hozzájárult, hogy az üzletből vihessem az öntözővizet a későbbiekben.
Milyen nehézségekkel találkoztatok a kert kialakításakor?
Korábban dolgoztam parkfenntartásban, tudtam, hogy ez a terület nem önkormányzati besorolású, hanem az eladásra kínált egykori szállóhoz tartozik. Bíztam benne, hogy a tulajdonos örül majd, ha az ingatlan környezetét kicsinosítjuk. Az ágyásokban a talajadottságok meglepően jók voltak, azóta folyamatosan mulcsolom, így egyre jobb.
Nyáron te kannában hordtad a vizet. Milyen élmény volt ez?
Az öntözést általában munka és a suli közé iktattam be. Volt, hogy naponta kellett menni, aztán augusztus végére zárult a levélzet, így elég volt három-négynaponta belocsolni. Ha elmentünk pár napra, Kapy Ancsa erdővédő barátnőm segített. Őszintén szólva olykor a hátam közepére kívántam a sok tíz liter víz cipelését. Egyetlen felajánlás érkezett: a 83 éves Anna néni, aki a közeli háztömbből kannával besegített.
Volt valami váratlan vagy vicces történet?
Szoktam benne találni ruhacsomagot, felesüveget, fagyistölcsért. Valamiért az emberek azt hiszik, ezek elbomlanak. Múltkor valaki rám szólt, hogy „nem szabad innen leszedni a paradicsomot”!
Mi a legnagyobb öröm számodra a kert látványában és termésében?
Nagyon szeretek fotózni, és nagy öröm, ha sikerül elcsípnem a növények finom textúráit napfényben. Még én is megdöbbentem, hogy az a rengeteg tök csupán egy tőből nőtt ki. Varázslatos a természet világa. Még most is szedem a zöld paradicsomot – otthon beérik. Arra biztatom az olvasókat is, hogy csodálják meg és csemegézzenek!
Hogyan sikerült idén ilyen szép eredményt elérni?
Nagyon jók a területi adottságok, sok a napfény – és beszélgetek velük, hogy iperedjenek.
Hogyan reagált a környék közössége a kertre?
A legtöbben tátott szájjal mennek el a kert mellett. Van pár kedves emlékem – főleg idősektől vagy gyerekesektől –, akik nagyon hálásan álltak meg beszélgetni. Sokan tudnak mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy egy „instant zöldséges” tenyészik a házuk táján.
Mit adhatnak a közösségi kertek a városi embereknek?
Ide meg lehet érkezni egy jókedvű csevegésre, meg lehet pihenni az ágyások szélén, rá lehet csodálkozni a paradicsomokra, a hatalmas tökökre, és arra, hogy a beporzók mint városi oázist keresik fel. Olyan kedves kis kert, háttérben a jobb időket megélt szállodával, hogy az csuda!
Terveztek-e további hasonló akciókat?
Nagyon örülnék az ilyen kezdeményezéseknek! Kérjük a lakosságot, hogy ha van elhanyagolt terület, amit szívesen felvirágoztatnának, akkor vegyék fel velem a kapcsolatot – ötleteljünk!
Van valamilyen nagyobb víziód a zöld aktivizmusotokkal kapcsolatban?
Jó lenne városrészenként egy-egy zöld szemléletű lakos, aki összefogná a helyi civileket, hogy a parlagon maradt zöldfelületeket virágzó növényekkel ültessük be. Ezek a projektek nem egy napra szólnak: napi fél óra gondozás, vízvételi lehetőség, kannák, molnárkocsi – mind kell. Összességében nagy elszántság szükséges, de hosszú távon kisebb, kedvezőbb mikroklímájú szigetecskékkel lehetne tele Szombathely.
Mit tanácsolnál annak, aki szintén közösségi kertet indítana?
Ha van lehetőségetek ilyen kis felületet zöldíteni, hirdessétek meg közösségi oldalakon, akár a gyerekeitek iskoláiban. Lehet magaságyásban is gondolkodni, ha a talaj nem megfelelő. Utána viszont elhivatottság kell, hogy az öntözés se maradjon el. Hajrá-hajrá!
