Nemrég olvasóink jelezték, hogy Szombathelyen a Gyöngyösparti sétány környékén egyre több gondot okoznak a galambok. A szellőztetések során a madarak megpróbálnak a lakásokba is bejutni, és nem egyszer az ablakok között rekednek, ahonnan a tulajdonosoknak kell kimenteni őket.
A probléma egyik forrása egy idősebb néni, aki az ott élők elmondása szerint a Szent Márton utca és a Gyöngyösparti sétány kereszteződésénél lévő parkos területen napi rendszerességgel eteti a galambokat, általában két szatyornyi magkeveréket kiszórva. Bár rendszertelenül jár ki a helyszínre, mindig tudják, mikor érkezik, mert hangosan kiabálva hívja a madarakat, akik 100–150 fős csoportokban gyülekeznek az ingyen eleségre. Ráadásul a kacsákat meg kenyérrel eteti.
A környéken élők többször próbáltak beszélni a nénivel, de a szép szó mit sem ért, mindig goromba válaszok érkeztek. Hogy tisztán lássunk az ügyben, megkerestük a szombathelyi önkormányzatot, akiktől megtudhattuk: a jelenleg hatályos központi jogszabályok és a hatáskörrel rendelkező helyi hatóságok – a Szombathelyi Rendőrkapitányság, valamint a Vas Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztály – értelmezésében az etetés jogilag megfoghatatlan. A hatályos szabályozás szerint az eleség közterületre szórása nem minősül sem köztisztasági szabálysértésnek, sem szemetelésnek, így hatósági eszközökkel nehéz fellépni az etetőkkel szemben
A város ugyanakkor elismeri, hogy a galambok túlszaporodása köztisztasági és közegészségügyi problémákat okoz, ezért 2025-ben vállalkozót bíztak meg a galambok befogásával és élve elszállításával. A Fekete István Állatvédő Egyesület közreműködésével több mint 800 galambot fogtak be.
Szóval, bár probléma van, a rendszer mégsem tekinti teljes egészében annak.
De vajon ez valódi megoldás?
Az élve befogással az a bökkenő, hogy a városi galambok döntően a házi galambok elvadult leszármazottai – s bár nem klasszikus postagalambok, a tájékozódási képességeik nem elhanyagolhatók. Tehát az elszállítás ideiglenes enyhülést hoz, de önmagában nem garancia arra, hogy a probléma ne térjen vissza. Ha ez még az etetéssel is párosul, akkor könnyen egy végtelen spirál alakulhat ki.
Ezen a ponton pedig már közösségi kérdés a galambok városi jelenléte. Az állatszeretet magánügy, de az elmagányosodás kezelésére nem ez a megoldás, főleg nem úgy, hogy egy ember hóbortja – szándéktól függetlenül – mások otthonát, nyugalmát és egészségérzetét veszélyezteti.
Attól, hogy a galambokkal együtt élünk a városban, még nem válnak háziállattá. A vadonban farkastörvények uralkodnak, mert csak így tartható fenn az egyensúly a különböző fajok között. A történet pedig ott siklik félre, hogy érzelmi alapon próbáljuk kezelni a kérdést, miközben a következmények kézzelfoghatók. Ha a szabályozás nem változik, a tüneti kezelés marad: befogás, elszállítás, majd minden kezdődik elölről.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
