Miért botrányos, ami emberi?
Egyik barátom azt énekelgeti petting közben, hogy By the rivers of Babylon. Ha jól meggondolom, még üzletelhetnék is a váladékommal. Tégelybe gyűjteném és eladnám olyan száraz nőknek, akiknek alig-alig képződik ilyesmi. Eredményesebbek lennének, ha eredeti női nedvet használnának, mintha valami mesterséges, sikamlóssá tevő szert vásárolnának.
– az ilyen és ehhez hasonló, a testnedveket ecsetelő részletek két táborra osztották a közönséget: egyesek szerint színtiszta pornó Charlotte Roche Nedves tájak című könyve, mások szerint pedig egyszerűen undorító.Akármelyik tábort erősítik az olvasók, a botránykönyv a német bestseller listák élére tört, sőt az országban többet adtak el belőle, mint a Bibliából. Atyaisten! Te nem létező Atyaúristen! Tessék egy irodalmi mű, ami még 18 éves kor felett sem ajánlott.
De miről is szól a szexuális tabukra fittyet hányó sláger? A 18 éves Helen a „nagypapák betegségével” küzd. Miközben enged a napjainkban dívó seggborotválás kényszerének, felsérti aranyerét. Erre persze rátesz egy lapáttal az is, hogy tizenöt éves kora óta keményen és kielégítően űzi az anális sportokat.
Pásztoróra a zuhanyrózsával és egyéb játékok
Az olvasó éppen a kórtermi ágyon fekve, pucér fenekét kivillantva „pillantja meg” a tisztaságellenes lányt. Ez a könyv nyitóképe. Helen a kórházi kényszerpihenő alatt vall szexuális szokásairól: a magányos, de annál élvezetesebb játékairól, melyben cimborája a zuhanyrózsa vagy éppen az általa kiötlött új női parfümről. Nos, ez nem takar mást, mint hogy testnedveit randi előtt a fülcimpájára dörzsöli. Ahogy mondja, már az üdvözlő puszinál csodát tesz.
Az alapelv: minden emberi, ami az emberben van. Így az olvasó se vörösödjön fülig és ne is háborogjon zavarában csak azért, mert ilyen sorokat nem olvas a magazinok hasábjain. Ugyanis a való életben sokkal inkább úgy mennek a dolgok, ahogyan azt a szerző a közönség arcába vágja. Legalább őszintén és nyíltan teszi.
Minden emberi, ami az emberben van
A szexualitás mellett, ha nem is csöpögős romantikától eláztatva, de ott gubbaszt behúzott nyakkal a szerelem is. Egy-két mondatban elbújtatva, mert a szexuális rágógumik (Helen a körme alól kikapargatja a száradt spermát és elnassolja) vagy a made-by-Helen-tamponok (saját gyártású, mulldarabból rögtönzött tamponok) mellett nem lenne stílszerű oldalakon keresztül arról áradozni, hogy a seggbeteg lány az egyik ápolófiúért epekedik.
Helen nem csak a brutálisan nyers szókimondása miatt különös vagy különleges, hanem a családja is azzá teszi. Itt most nem arról a családról van szó, amelyben a szülők elváltak, az apa foglalkozása mérnök, az anyáé pedig tisztaságmániás álszent, aki kishíján megölte magát és a fiát.
Helen családja az avokádómagok és -fák. Ezeket nevelgeti, szó szerint, mint anya a gyerekét világra is hozza. Az avokádómagokat hüvelyébe nyomja és megszüli. Mondhatnánk, jobb híján teszi ezt, mert amint betöltötte a 18-at, sterilizáltatta magát.
Csak az álszentek vörösödnek fülig olvasás közben
Bármennyire is undort keltő és sokkoló olykor a történet, kijelenthetjük, hogy happy enddel végződik. Bár Helen a szüleit nem tudja összehozni a kórházi lábadozása alatt, hiába hosszabbítja meg a kényszerpihenőt. A frissen műtött alfelét a kórtermi ágy gurulós lábának pedáljába is belenyomja, hogy felszakadjon a sebe, és tovább maradhasson a kórházban. Csak befáradnak majd a lelkileg roncs szülők és véletlenül egymásba botlanak. De nem. Az akcióját egy sürgősségi műtéttel jutalmazzák az orvosok.
Hiába az önsanyargatás, a lánynak el kell hagynia a kórházat, de hova is mehetne? Az ápolófiúhoz, Robinhoz. Kész. Ezzel rövidre is van vágva a happy end. A pár kéz a kézben sétál ki a kórházból, Helenre már csak egy aprócska megpróbáltatás vár: bekötözött sebes fenekével egy motort kell megülnie újdonsült otthonáig.
A könyv hemzseg azoktól a bizonyos négybetűs szavaktól, viszont a dolgok néven nevezése a mesélés legtermészetesebb részei. Így maximum az álszenteket riaszthatja el a testnedvekkel átitatott valóság.
Kíváncsiak vagyunk, Önt vajon mennyire vonzzák az ilyen művek? Szavazzon!
