Építkezések megkezdése engedélyek nélkül, álló fúrópajzs, a realitással köszönőviszonyban sem álló ütemtervek, elképesztő késések és ezzel együtt pénzkiesések - a 4-es metró botránytörténetéről lassan könyvet lehetne írni. Január elején az Indafotó szervezésében alászállhattunk, hogy megörökíthessük az utókornak az oly sok vitát és felhorkanást kiváltó metróvonal legmélyebb, a felszíntől 30 méterre épített szakaszát - a Gellért téri, Műegyetemhez közeli megállótól a Duna alatt át egészen a Kálvin térig.
A késő délelőtti szemfacsaró hidegben a BME épülete előtt kiosztották a kötelező munkavédelmi sisakokat mindazoknak, akiknél nem volt. Tiszteletet parancsoló gépóriások mellett surranva ereszkedtünk a föld alá, ahol most még madár se, emberek viszont 3 év múlva elvileg már járni fognak: a 100 százalékosan akadálymentesített, kétszer 4 darab mozgólépcső mellett liftekkel is megspékelt, látássérültek tájékozódását majdan "tapintható és hangos" rendszerekkel segítő állomás elkészülte ugyan még messze van, de az elképesztő méretek már most szemet szúrtak.A betonalagútban a két állomás közti, körülbelül egy kilométeres távot meglepően gyorsan letudtuk, láttunk továbbá magányos munkagépeket, piros festékkel bekarikázott hibákat, és fémcsőbe gyűrt Marlboro cigisdobozt is.
Fotótúra a 4-es metró alagútjában
