Tizenöt évvel ezelőtt keltek először életre a játékok. A Toy Story azóta pedig nem csak a számítógépes animációban lett mérföldkővé, de a Buzz Lightyear-nak és Woody Sheriffnek életet adó Pixar Studio is világcéggé nőtte ki magát, és immár több mint tíz egész estés animációs filmmel örvendeztetett meg kicsiket és nagyokat. Tizenöt év alatt olyan hagyományokat teremtett meg az „íróasztal lámpás” alkotó csapat, hogy egy-egy nagy mozijuk előtt egy kisfilmet is levetítenek a közönségnek.
Day and Night
Ez bizony az első gyermekfilm harmadik része előtt sem maradt el. A Day and Night habkönnyű, szórakoztató, öt percben hívja fel a figyelmet a rasszizmus veszélyeire, a néző pedig szinte észre sem veszi és máris nyitottabbá válik a másság iránt.
A kisfilm a legjobb hangulatban vezet át Andy szobájába, ahol a jól ismert szereplők várnak ránk, és akárcsak a Toy Story második részének nyitó jelenetében, most is egy képzelt valóságban járunk. Remek kis akció jelenet sok-sok filmes kikacsintással. A folytatás pedig hasonló pörgős, izgalmas egyszerűen lebilincselő. Bár ez a film is használja a "nem minden arany, ami fénylik" klisét, mégis meg tudjuk neki bocsájtani, hiszen mindezt rengeteg humorral és nem mellesleg bámulatos animációval teszi.
Néhány torokszorító jelenetben pedig el is felejtjük, hogy számítógép rajzolt játékokról van szó, szinte vágni lehet a feszültséget, a megfelelő pillanatban azonban jön a „kampó” és minden rendben lesz. Azért a mese az mese marad, a gonosz elnyeri méltó büntetését, a dolgok pedig a végén a helyükre kerülnek. Azt pedig egy életre az eszünkbe véssük, hogy a pihe-puha, illatos mackóban nem szabad megbízni.
A játék arra való, hogy játszanak vele
Ez volt a Toy Story alapötlete amikor John Lasseter megalkotta a beszélő cowboybaba és a csúcs szuper csillagharcos karakterét. Mindegy, milyen játékról van szó, de a játék akkor lesz boldog, ha a gazdája játszik vele. A gondolat a harmadik részt is átfogja, motiválja a játékokat, hogy új otthont, új gazdát és új kalandokat találjanak.
A probléma csak az, hogy előbb utóbb minden gyerek felnő, játéka ezzel együtt a sarokba, padlásra vagy a kukába kerül (amitől végképp mentse meg őket a gondos szülői kéz). A megoldás persze sokszor pofon egyszerű, de valljuk be, melyikünk szeretne megválni a legkedvesebb játékától, amihez rengeteg emlék is fűzi. A Pixarnál első rendező Lee Unrkich végül egy pofonegyszerű alternatívát nyújt. Csak egy jó „nevelőszülőt” kell találni, akivel ismét felfedezhetik a játékbirodalmat a plasztik hősök, nekünk pedig ott a tudat, hogy jó kezekben vannak.
A jutalom ez, na meg a Vár rád egy jó barát c. Toy Story betétdal a Gipsy Kings spanyolra átírt változatában. Bakiparádé nélkül, de néhány tovább gondolt jelentettel, amiben Buzz Lightyear, a révbe ért csillagharcos spanyol macsóként ropja a táncot.
És hogy fokozzuk a játék kedvet, itt a spanyol gitárzenés Toy Stroy betétdal.
