1895-öt írtunk, amikor Szombathelyen megszületett a döntés és elindult a város villamosvasút-projektje. A Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. (VEMR) volt a közúti vasút kivitelezője, a szükséges elektromosságot pedig az 1896-ban átadott ikervári vízierőmű biztosította az üzemeléshez. Végül, 3 motorkocsival, 1897. június 4-én beindult a villamosközlekedés Szombathelyen, Budapest és Pozsony után harmadik városként az országban.
A városi villamos 1000 milliméteres nyomtávú Phoenix-síneken haladt végig az 1,6 kilométeres pályán, a régi pályaudvar épületétől egészen a Nagykar utcai püspöki iskoláig és onnét vezetett egy szárnyvonal a Thököly utcai kocsiszínig.
Az aranykor
Először az Óperint és a Kálvária utcák közti szakasszal bővült a szombathelyi villamos pályája 1900. április 12-én. Ezt követte a pályaudvar új felvételi épületéig kibővített sínpálya 1904. január 8-án. A Kálvária utca végén 1915-ben megépült az új remíz, és innentől a feltételezhetően már nem használták többé a Kiskar utca–Thököly utcai szakaszt. A Nagykar utcai vonalszakaszt pedig már 1900-ban felszedték.
Az a szombathelyi villamos, amely egymagában is nagymértékben lehetővé tette azt, hogy a faluból város legyen.
- írja a Hír című helyi napilap 1932. december 27-i számában.
1950-re a város vette át az üzemeltetést, és megalapították a Szombathelyi Villamosvasút Vállalatot (SZVV). Még ekkor is egyvágányú pálya szelte át a korabeli várost, így a kocsik ekkor már csak 3 kitérőben kerülhették egymást. Az időközben 3,1 kilométer hosszúra hízott pályán 7 vagy 14 perces ütemű közlekedést tudtak garantálni a szakemberek.
Az 1970-es évekre már évente 7 millió utassal büszkélkedhetett a szombathelyi villamos, igaz, ehhez az adathoz hozzátartozik az is, hogy reggel 5 órától 10 percenként jártak egy-egy irányba, és 5 percenként ellentétes irányba – a kitérőkben kerülték egymást, egészen este 11:15-ig. Azért eddig, mert ekkor ért be minden nap az utolsó budapesti vonat, s ha mégse sikerült a MÁV-nak teljesítenie a menetidőt, akkor a kis villamos bevárta.
Villamos berendezések, motorkocsik és egyéb érdekességek
Az első nyitott peronú és troliszedős motorkocsikat a Neuhausen am Rheinfall-i Sweizerische Idustriegesellschaft gyártotta, a genfi Compagnie de l'Industrie Électrique et Mécanique pedig az üzemeléshez szükséges villamos berendezéseket biztosította. A kocsikat csak később tették zártabbá szélvédőkkel.
A következő motorkocsibeszerzést 1900-ban ejtették meg, ekkor az előző háromhoz két újabb kocsit vásárolt a vasútüzem. Ezeket már a Roessemann & Kühnemann építette, gyárilag zárt peronosak voltak, sőt még postaláda is volt rajtuk, de a kivitel, az ugyanaz maradt, mint a korábbi társaiknál.
Még abban az évben és szintén a Roessemann & Kühnemann újpesti gyárának köszönhetően két nyitott pótkocsi is készült, amelyek Szombathelyre kerültek. Az akkori üzemeltető VEMR-nél ezek a 11-es és a 12-es pályaszámot kapták. Ténylegesen pótkocsiként csak 1900-ben vettek részt az utasok szállításában, mert 1901-ben motorkocsikká építették át őket, hogy növelni tudják a járatsűrűséget.
A következő fejlesztési lépcső viszont csak 1951-ben következett, ekkor érkezett meg az az 5 motorkocsi, amelyeket sínautókból alakítottak át. Ezek mellé érkezett még két, BKVT J típusú kocsiból kialakított villamos is, így nyugdíjazhatták a régi 7 motorkocsit. 1958-től 1963-ig 4 új, korszerű, nagy befogadóképességű ikerkocsipárt állítottak forgalomba. Az újak pedig egészen 1974. augusztus 20-áig rótták Szombathely sínpályáját, amikor is – budapesti központi politikai akaratnak megfelelve – megszüntették a villamosközlekedést.
A szombathelyi villamos emlékezete
Az 1-es számú motorkocsi a mai napi fellelhető Szombathelyen, a Smidt Múzeum kertjében parkol. Ez 1997 és 2007 között a vasútállomás előtt volt kiállítva, csak ott állandóan a vandálok célkeresztjébe került.
A szombathelyiek egy része visszahozná a villamosközlekedést, hiszen szép emlékeik vannak róla, vagy csak szívesen látnának újra villamost a város utcáin, mert kora hajnaltól késő estig 10 percenként megbízhatóan közlekedett. De, akadnak olyanok is, akik szerint már megújításra szorult volna, mert lassú volt és nagyon sokat zötyögött. A visszaállításhoz 2009-ben kerültünk a legközelebb, amikor már terv is volt arra, hogy egy pályán két irányban újraindulhasson a villamosközlekedés Szombathelyen.
A szombathelyi villamosközlekedés 1897-től 1974-ig terjedő teljes történetét bemutató könyvön most dolgozik dr. Kalocsai Péter történész, aki jelen cikkünk megírásában is segédkezett. A Szülőföld Könyvkiadó pedig tervezi még az idén megjelentetni ezt a reprezentatív kötetet.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
