És vegyünk rajta egy üveg bort

Nézd anya, ez is „háromdés” – lelkendezik a kisiskolásom, szíve szerint egyből megtapogatná, tényleg nem kenődik-e a vásznon a vastagon felkent olajfolt. Nekem tenger, neki 3D, mert mostanság ez a legtrendibb bélyeg a suliban (meg az interaktív), így amire lehet, arra muszáj rásütni. Majd kinövi. Szeretem, ahogy még el nem rontott örömmel lelkendezik egy-egy kortárs vizuális impresszió előtt,

nézd anya, ez olyan, mint egy málló vakolatú házfal, ez meg egy fakerítés, de szép

nem akar mindenáron érteni, cím és mankók nélkül is simán elboldogul. Veszi az adást.

Hat önjáró vizuális univerzum – egybeesés helyett párhuzamosságok

Masszi Ferencet a szombathelyieknek nem kell bemutatni, az egyik legtehetségesebb köztünk élő grafikus, évek óta tudjuk ezt. Köré és a

lendvai szálak

köré szerveződik a mostani tárlat. A hat kiállítóból hárman Masszi-tanítványok, a Művészeti Szakközépiskolából, többen ráadásként Lendváról jöttek. (A kiállítók: Pal Katja, Časar Sebastijan, Baumgartner Dubravko, Masszi Ferenc, Mészáros Szabolcs és Szántó István) Párhuzamosan futó pályákról érkeztek, egymástól nagyon különböző, vizuális univerzumokban dolgoznak. Ami összeköti őket, hogy a tavalyi nyárban együtt alkottak a lendvai Lindart Művésztelepen, ott vetődött fel: miért is nem állítanak ki együtt?

És mi köze mindennek a borhoz? Masszi Ferenc így meséli: Amikor készítették a meghívót, ahogy lenni szokott, azonnal kellett volna egy frappáns cím, ami nem fellengzős, és nem is közhely. Akkor ugrott be, akkor

vegyünk rajta egy üveg bort

. A megnyitás aktusa is messze elkerülte a közhelyeket, megfejelve azzal, hogy a párhuzamos munkákhoz stílusosan párhuzamos beszédet kreáltak. A kiállítók mindannyian a mikrofon elé álltak, és egyszerre mondták a saját monológjukat.

Magam részéről tényleg örülök annak, hogy szombat este nem az otthoni semmittevést választottam, és áldoztam egy szűk órát a kortárs tárlatra. A benzinköltségből persze vehettem volna egy üveg közepesen izgalmas import vöröset, tán a pogácsa is puhább lett volna a sarki pékségben, mint itt a galéria asztalán, de a közösségi majszolás (ráadásul voltunk is elegen), hozzá a bor is határozottan jobban esett. Ráadásul nem lehet panasz az MMIK szervezésére sem, tárlataikhoz igazán meleg hangulatot varázsolnak, amire jó rákattanni.