A napokban az egykori vezető jobboldali kormányzó párt, az MDF és velük az ország néhai elnökére emlékezik. December 12-én lesz tíz éve, hogy Antall József elhunyt. Az első újkori független miniszterelnök felesége és pártja vezető-asszonya, Dávid Ibolya most közösen járják az országot. A zarándok-körút egyik fénypontja közel egy hete Miskolcon volt, ahol Antall József tiszteletére teret és szobrot is szenteltek. Az MTI krónikásai beharangozták, minden idők elsőjét. Ez tévedés, Szombathely kikérhette volna magának, hiszen a vasi megyeszékhelyen még tavaly, nem kis politikai haddelhadd után, épp az országgyűlési választások két fordulója között, már sikerült egyszer az első Antall József emlékteret és szobrot felavatni...
Sötét és senki, ez fogad a helyszínre érve. A megadott időpontban, december 10-én háromnegyed hétkor a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár koromsötét beugrásában, a néhai első független miniszterelnökünk szobra előtt még nyoma sincs a megemlékezésnek. Bent a könyvtár előterében, a média gyűrűjében a helyi prominens politikusok (a szentmisét hanyagolók) fázósan, talpig kabátban toporognak. Ibolyára várnak... Fél óra nem kevés, ácsorgással kell beérnünk. Körülbelül ennyi időbe telik, amíg (az eredendően háromnegyed órásra meghirdetett) szentmise résztvevői gyertyás menetté tömörülve a helyszínre érnek.
Addig, hogy ne teljék időnk hiába, bekuncsorogjuk magunkat a megnyitásra váró Antall József kiállításra. A vitrinekben, a transzparenseken megannyi dokumentum, papírosok, és a néhai miniszterelnök fiának, Antall Péternek a fotói. Nagyítások, középpontban az emberrel, a Politikussal. Antall többnyire magányosan áll, mint a libanoni cédrus. Egy rövidre szabott miniszterelnöki út bontakozik ki, képekben elbeszélve, 1315 nap pillanatai: az Ellenzéki Kerekasztaltól (ahol Viktor még borostásan, pulóveresen lánglelkű forradalmárként figyel) a Parlamentig. Magány - ez a legelső benyomásunk, ahogy például az Országgyűlés szószékén áll. Komoly arc, egy ország súlya a vállakon. Még a családi fotók is tekintélyesen komorak... Amikor Antall József családfőként otthonában, talpig öltönyben, az asztal fölött a süteményes tálcát nyújtja, akkor is miniszterelnök...
A Szily János utca felől gyertyákkal és koszorúkkal a kézben lassan a szentmiséről érkezők is befutnak. Elöl az özvegy, Antall József felesége, és a párt asszonya, Dávid Ibolya, oldalukon a néhai miniszterelnök fia. Többnyire az idősebb generáció képviselteti magát, a politikusok gyűrűjében (úgy 50-60-an lehetünk), a szobor előtt megállunk. Nincs felesleges hang, csak együttérző csend, és a Szózat hangjai. Meghitt és családias gyertyagyújtás, ritka pillanat...
A magnóból, miközben újra csak a könyvtár kiállító-teremében találjuk magunkat, Sinkovics Imre pótolhatatlan hangja köszönt: "A gyűlöletnél jobb a tett" - szól az éteren át a vers. Dávid Ibolya eztán ünnepélyesen megnyitja a kiállítást. Beszédéből hiányoznak az aktuál-politikai lózungok, Dávid Ibolya valóban arra használja az estét, amire kell, emlékezik. Csendesen, visszafogottan sorolja Antall József tetteit. Szerinte az újkori történelem legnagyobb egyénisége volt. Olyan tevékeny ember - meséli - aki sem magát, sem családját nem kímélte, és ha kellett, naponta huszonnégy órát dolgozott. Hihetetlen nehéz feladatot mért rá a sors, egyszerre kellett az oroszok uralta "bizánci" birodalmat hazánkban lerombolnia és egy új világot felépítenie.
Halhatatlanságra ítélt ember
Antall József, teszi hozzá Dávid Ibolya, keresztény ember volt, gondolataiban és tetteiben is. Olyan politikus, aki mindvégig tisztességes, egyenes tudott maradni, akinek egyetlen célja volt, szolgálni. A miniszterelnöknek - folytatta az elnök-asszony - nagy igazsága volt, látta a jövőt: "A síron túlról is azt üzeni nekünk, egy a célunk, a szabad és keresztény Magyarország megteremtése."
A megemlékezés hátralévő részében "1315 nap, Antall József naplója" című kötetét először maga a szerző (Antall József tanítványa és későbbi kabinetfőnöke) Marinovich Endre, majd Dr. Cholnoky Péter ajánlja figyelmünkbe. A könyv műfaját tekintve álnapló, amelyben a kabinetfőnök a miniszterelnökség napjaira egyes szám első személyben emlékezik vissza.
Utószó: mert erre valók az ünnepek
Hosszú idő óta végre részt vehettünk egy olyan politikai rendezvényen, ahol bár politikusok vitték a prímet, mégis sikerült a mindennapok egymást mószeroló lózungjai fölé emelkedni. Mert bár közhely, valóban helyes lenne olykor a köpködésből felnézni, meg-megállni, és teret, időt szentelni közös dolgainkra. Elgondolkodni, ki honnan merre és hova tart. Mert erre valók az ünnepek. Dicséret jár az MDF-nek, hogy megállták, hogy megmutatták, lehet így is (és dicséret az ellentábornak, a város szocialista vezetésének, hogy a háttérből, ők is...)
