Sok olyan épület van Szombathelyen, amely ma már nem azt a funkciót tölti be, amiért megépítették. Az egyik ilyen a Thököly Imre utcában található, kissé jellegtelen Hotel Isis. A kék tömböt 1967 és 1968 között építették, és 1970-ben adták át. Közel 20 évig üzemelt szállodaként, ugyanis az 1990-es évek elején bezárták, majd irodaházzá alakították át.
Bő 30 évvel később újabb teljes szerepcsere következik. Lassan levetkőzi magáról az irodaházszerepet, hogy immár lakóházként folytassa a történetét. A falak persze maradnak, a funkciók cserélődnek, miközben a hatvanas évek végének modernista magabiztossága továbbra is átsüt rajta.
Egy ház, amely előbb működni akart, mint „szép” lenni
Az eredeti tervezési logika ma is szinte tapintható. A központi közlekedési tengely, a két lift, a párhuzamos menekülőlépcsők, a minimális elveszett tér – minden azt a korszakot idézi, amikor az építészet még inkább gép volt, mint hangulat.
Nem véletlen, hogy az épület annak idején Ybl-díjat is kapott. A koncepció egyszerű volt: szűk közlekedőterek, értékes belvárosi környezet, tehát vertikálisan kellett gondolkodni. Így lett egy olyan „függőleges rendszer”, ahol a közlekedés, a kiszolgálás és a szállófunkciók egymásra rétegződnek.
Lakások egy régi szállodában
Az átalakítás során az egykori szállodai és irodai egységekből lakások készülnek: 28–30 négyzetméteres garzonok és nagyobb, hálószobás lakások.
A struktúra nagyjából marad: az utcafronton tágasabb, „városra nyíló” lakások, hátul kompaktabb egységek. A rendszer szintenként ismétlődik, bár apró variációkat azért lehet látni – tudtuk meg Gerencsér Istvántól, az átalakítást végző cég igazgatójától.
A ház rejtett rétegei: liftből nyíló félemeleti világ
Az egyik legérdekesebb réteg nem a hotelszobák szintjén van, hanem alattuk, illetve közöttük.
Az épület félemeletein voltak a kiszolgálózónák: itt tárolták a tisztítószereket, ágyneműket és mindent, ami a szálló működését biztosította a háttérben. A különlegessége az volt, hogy ezeket a tereket nem klasszikus folyosókon lehetett megközelíteni, hanem közvetlenül a liftből lehetett belépni. Egy belső logisztikai háló, amely a vendégek elől teljesen rejtve maradt, mégis a ház működésének gerincét adta.
Most ez a réteg is átalakul. A félemeleti, korábban „háttérként” működő terekből minigarzonok lesznek. Ami egykor szolgálati zóna volt, az most ugyanúgy piaci lakóegység, mint a többi szint. A ház így nemcsak funkciót vált, hanem a belső hierarchiája is átalakul.
2030-as gépészet egy 1968-as vázban
A felújítás egyik kulcsa a gépészet. Hőszivattyús rendszer, szintenkénti megoldások, padlófűtés, digitális mérés – egy olyan infrastruktúra, amely már nem a régi rezsirendszerre, hanem egy jövőorientált működésre épül.
A rendszer redundáns: ha egy egység kiesik, a többi átveszi a terhelést. A fogyasztás digitálisan is követhető lesz.
Felismerhető marad
Kívülről az épület karaktere megmarad. Az eredeti ritmus, az ablakok kiosztása, a „fazon” nem változik radikálisan, csak korszerűsített rétegeket kap.
A logika itt nem az újratervezés, hanem a megtartás: a ház ugyanaz marad, csak más működéssel.
A pince, amely még keresi magát
A pinceszint jelenleg nyitott kérdés. Felmerült wellnessrészleg, edzőterem és közösségi funkció is, de végleges döntés még nincs.
A tér előbb elkészül, és csak utána kap szerepet – itt most nem a funkció diktálja a kialakítást, hanem fordítva.
A ház, amely nem akar eltűnni
Az Isis átalakulásának legérdekesebb rétege nem az új, hanem a megmaradó.
A központi rendszer, a liftek logikája, a menekülési struktúra és a minimális elveszett tér mind olyan elemek, amelyek ma is működnek – és amelyekhez az új funkcióknak alkalmazkodniuk kell.
Ez nem klasszikus felújítás. Inkább egy új élet ráépítése egy nagyon pontosan megtervezett régi gépre.
Egy szelet kultúra
Van, ami állandó: ilyen Illés György, az Isis-kultuszt ábrázoló domborműve is, amely az egykori aláhajtós kocsibeállót díszítette. Az idő vasfoga azonban nyomokat hagyott rajta. Most ezeket a hibákat is kijavítják, sőt, a tervek szerint LED-világítást is kap, hogy este is jól látható legyen.
Szállóból lakóház – és közben Szombathely tükre
A végén mégis inkább várostörténeti kérdés marad, mint építészeti.
Mi történik azokkal az épületekkel, amelyeket egy másik korszak logikája szerint terveztek? Lehet-e belőlük valódi lakhatás, vagy mindig kompromisszum marad az átalakítás?
Az Isis válasza most pragmatikus: ha nem működik szállóként, és nem működik irodaként sem, akkor lakóházként kell működnie.