Harminc évvel ezelőtt másképp gondolkodtak a fiatal festők a művészetről, mint ma, a festészet azonban továbbra is képes olyan kérdéseket feltenni, amelyekre nem feltétlenül kapunk azonnal választ. Ez is kiderült vasárnap Szombathelyen, ahol a Magyar Festészet Napjához kapcsolódva két kiállítást is megnyitottak egymás után.
Harminc év után tért vissza a Kiméra
Elsőként az Új Irokéz Galériában, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszéke hallgatóinak munkáiból összeállított K mint Kiméra +30 című kiállítás nyílt meg. A tárlat címében szereplő harmincas szám nem véletlen: 1996-ban már rendeztek egy hasonló, a képzőművészeti egyetem hallgatóinak munkáit bemutató kiállítást K mint Kiméra címmel.
Ötvös Zoltán, az egyetem Festő Tanszékének vezetője a két tárlat közötti különbségekről beszélt. Felidézte, hogy az 1990-es években a fiatal művészek még erősen hittek abban, hogy alkotásaik a nyugat-európai művészeti közegben is érvényesek lehetnek. A kiméra ebben az értelemben egyszerre jelentette a vágyakat, az elképzeléseket és az ezekkel járó terheket.
A mostani kiállítás anyagában ugyanakkor egészen másfajta szabadságot látott. A mai hallgatók munkái sokkal kevésbé követnek egységes irányokat, és nehezebb is megmondani, milyen elvárások vagy minták mentén kellene továbbhaladniuk. A festészet itt nem egyetlen kijelölt útról szól, hanem egymástól eltérő alkotói világokról.
A tárlatot Bencs Dániel festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktorandusza nyitotta meg. A festmény különleges szerepéről beszélt egy olyan korban, amikor a képek folyamatosan áramlanak körülöttünk, és egyre nehezebb időt szánni arra, hogy valóban elmélyedjünk bennük.
Egy festmény nem mozog és nem beszél, mégis képes megszólítani a nézőjét. Ehhez azonban meg kell állnunk előtte, időt kell adnunk neki, és hagynunk kell, hogy a látvány gondolatokat indítson el bennünk.
A K mint Kiméra +30 október 31-ig látogatható az Új Irokéz Galériában, keddtől péntekig 14 és 18 óra, szombaton 10 és 18 óra között.
Három generáció egyetlen kiállítótérben
A program a Szombathelyi Képtár falai között folytatódott, hiszen az első emeleten nyílt meg az Élő magyar festészet 2026 – Doyenek | Középgeneráció | Fiatal generáció című kiállítás. A tárlat mintegy 130–150 alkotáson keresztül mutatja be a magyar festészet különböző generációit, a már lezárult életművektől a pályájuk meghatározó szakaszában járó művészeken át a fiatal alkotókig.
A kiállítás kurátorai Verebes György, Horváth Dániel és Határ Attila, a szombathelyi tárlat társkurátora Zakariás István.
A három generáció egymás mellé helyezése nem pusztán időrendi áttekintést ad. A különböző korszakokban született művek között egyszerre fedezhetők fel eltérések, közös kérdések és olyan kapcsolódások, amelyek a festészet folyamatos változásáról árulkodnak. Az idősebb művészek tapasztalata, a középgeneráció sajátos látásmódja és a fiatalok kísérletező kedve ugyanabban a térben találkozik.
A megnyitón Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a múzeumoknak nemcsak a múlt művészeti értékeit kell megőrizniük, hanem a kortárs alkotásokra is figyelniük kell, hiszen ami ma jelen idő, az később a közös emlékezet részévé válhat.
A rendezvényen Sári Zsolt közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkár, Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Horváth Soma, Szombathely alpolgármestere is köszöntőt mondott. A kiállítást Nátyi Róbert művészettörténész, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának dékánja nyitotta meg. A zenei közreműködő Kézdy Luca hegedűművész volt, aki virtuóz játékával valami egészen lüktető minikoncertet adott.
Díjakat is átadtak
A megnyitóhoz díjátadó is kapcsolódott. A Magyar Festészet Napja 2026. évi életműdíját Lakner László kapta, a középgeneráció szakmai elismerését Ferenczy Zsolt vehette át, a fiatal generációt elismerő Maticska Jenő-díjat pedig Stohl Alíz festőművésznek ítélték oda.
A díjak három különböző alkotói pályaszakaszra irányították a figyelmet, összhangban a kiállítás alapgondolatával: a festészet nemzedékről nemzedékre változik, de a különböző életművek ugyanannak a történetnek a részei.
Az Élő magyar festészet 2026 című kiállítás november 22-ig látható a Szombathelyi Képtárban.
A két tárlatot érdemes egymás után megnézni. Nemcsak azért, mert ugyanabban az épületben kaptak helyet, hanem azért is, mert a fiatal hallgatók kísérletező munkáitól a már jelentős életműveket maguk mögött tudó festők alkotásaiig széles képet adnak arról, milyen sokféle módon lehet ma festészetről gondolkodni. A megnyitók hivatalos része után pedig a látogatónak már csak egy dolga marad: megállni a képek előtt, és időt adni nekik.
