A helyzet már nem reménytelen, hanem kétségbeejtő. Már az is, hogy egy közép-európai országban magyarázni kell a demokrácia alapvető értékeit, amik jobb és bal oldali politikai eszmék harcából kristályosodott ki.
Tudom, ma nem trendi baloldalinak lenni, sőt, a magyar eleve radikális székely lófőnek születik, még Csepelen is, de regisztráció kapcsán engedtessék meg nekem a szociáldemokrácia iránti hisztérikus ujjongás, ami nemcsak a nőmozgalmakat, a szakszervezeteket, és ebből kifolyólag a munkavállalói jogokat terjesztette ki, hanem különösen és elsősorban az általános választójog kiharcolásával szerezte meg történelmi szerepét. Vagyis, amikor egy hatalom, bármely okból, megpróbálja a történelemben kiharcolt jogokat semmissé tenni, nemcsak retrográd irányt vesz fel (Szent Korona tan), hanem politikai ellenfeleinek megsemmisítésére is törekszik. A regisztráció több mint amikor bárányok bégetnek a fülkében.
Jó, én nem gondolom, hogy a már se nem fiatal, se nem demokrata Orbán Viktor szíve fájna a proletarizálódó szavazók után, de biztosan demokratának hiszik azok a parlamenti pártok, amik hajlandók ebben az ügyben bármiféle diskurzust folytatni vele. Vagyis szent meggyőződésem, hogy ha belemennek saját gyökereinek kivágásába, akkor megérdemlik sorsukat. Ha képtelen az összefogás hiányában (MSZP, LMP, DK) az illegalitás nyűgét vállalni, különösen akkor, amikor elfogyott alóla a játéktér, megérdemli, hogy több cikluson keresztül Viktor golyóival játsszon a homokban.
A regisztrációval mi a baj?- kérdezi a farkas manikűrözés közben. Hisz Amerikában, másutt is létezik, blablabla…
Minálunk ez kb. olyan, hogy a halálra ítélt döntheti el, hogy szereti: golyó, kötél, injekció. Másképpen, egy olyan országban, ahol a társadalom a politikust tartja a legalantasabb erkölcsű személynek, ott, ahol a szavazati jog gyakorlásáról majdnem a választók fele apatikusságból önként lemond, - azt kérni, hogy kétszer csinálja meg, amit egyszer sem szeret, választójogi mészárszéknek tekinthetjük, ahol a népfelség elvét csontozzák ki.
Ja, a népfelség elve a király szentségével szemben, szintén baloldali érték, a francia forradalom tett is ez ügyben eleget, míg nálunk csak Petőfi akarta a királyokat felakasztani.
Orbánból is lehet még kalapos király, de ehhez vissza kell hozni a kacagányos rendi társadalmat, vagy legalább is olyan választójogot kell érvényesíteni, aminek feltételei szűkítik a hatalomváltás lehetőségét. Érdekes, hogy a Fidesz soha nem is tagadta, hogy parlamenti váltógazdálkodás ellenére hosszú távon gondolkodik a fizetésére vonatkozóan.
A mindenkire kiterjedő jogokban az a baj, hogy mindenkié. Akkor meg szart sem ér a hatalom. Emiatt lehet a szűkítés alapja születés, vagyon, iskolai képzettség, de ennél sokkal hatékonyabbak a posztmodern kismackó trükkök. Az ország határain túl kiterjeszteni a szavazati jogot, pont ilyen, de mit is gondoljunk arról, aki a román belpolitikába is hajlandó lazán belenyúlni, amikor érdekei megkívánják. Basescu elnök sokat köszönhet Orbánnak és a székelyeknek, csak aztán azon ne csodálkozzunk, hogy rossz a hírünk, nemcsak Brüsszelben, hanem Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, amire mindig feltámad a magyarokat megfojtó kisantant rémképzete a bajszos, gatyás magyarban.
Miután a remény hal meg utoljára, úton-útfélen azt kérdezik tőlem, nem képzelhető-e el, hogy a regisztrációs ötlet visszájára fordul, és kétharmaddal elveszíti Semjén Zsolt a fürjekre vonatkozó vadászengedélyét? A dafke ország reménye megalapozott is lehetne az elmúlt húsz év alapján, hisz majd minden hatalomváltás a protest szavazatokon múlott. (Egy kivétel volt, ezt cseszték el Gyurcsányék, amiről meglepő őszintén beszélt Öszödön.)
A választóktól, és nem a hatalomtól független média meg mindenben segíti a regisztráció ördögi ötletét. Elég, ha az iskolaköpenyről, a baltás gyilkosról, vagy a feleség verés bulvár témáját recskázza, amiről kétségtelenül mindenkinek van véleménye, - lám itt a demokrácia salakja - viszont nem kell válaszolni az inflációra, a munkanélküliségre, a beruházások szűkülésére. A szakértelem ócska bolsi trükk, mondta Csurka, aki a sírból is szájon csókolja tanítványait.
A köztársaság lebontása után az első generációs fiúk hozzáláttak a demokrácia ütemes lebontásához is. Az ő bűnük, az ő gyalázatuk. De felelni nemcsak ők fognak érte, hanem mi is, akik hagytuk ezt. Mostanában egyre több politikus emlegeti velünk, választókkal kapcsolatban a birkákat. A farkas már megvackolt a szavazófülkébe. Ilyenkor viszket a tenyerem. Pedig már én sem tudok mást tenni, mint elhaló, anakronisztikus, vagyis szocdemes modorban bégetni a neten.
Világ birkái egyesüljetek!
