Ha tényszerűek akarunk maradni, akkor be kell látnunk, Szombathely nem bővelkedik drámai szépségekben.
Nincs a közepén Eiffel-torony, nem szeli át a Duna, nem csörömpöl benne a villamos, és még csak romantikus, girbegurba utcákon sem lehet itt andalogni.
Hogy mégis szeretjük, abban része van az emberléptékű, világos tereknek, a folytonosságot hirdető patinás épületeknek, a karbantartott zöld felületeknek és a városból áradó nyugalomnak.
Mindez egy élhető, humánus harmóniává olvad össze.
Ennek a harmóniának a része a köztéri fák tavaszi virágzása is. Talán ilyenkor mutatja legszebb arcát a város, és mi örömmel csodálkozunk rá sokadszorra a megunhatatlan látványra.
Lapunk fotósa hétfőn körbejárta a várost, ellenőrizve, hogy megvannak-e a jól ismert fák és fasorok, azok, amelyek nemcsak a városhoz, de életünkhöz is hozzátartoznak.
Ezek a helyszínek nemcsak gyönyörűek, de egyben emlékeztetnek bennünket, hogy ismét eltelt egy év.
