Egy szombathelyi férfi olyan rettenetes pusztítást vitt véghez abban a lakásban, amelyet Keppel Tibortól bérelt a 11-es Huszár úton, hogy az szinte elmondhatatlan. Módszeresen szétrombolt mindent, amit csak ért: felszedte a járólapokat, ízzé-porrá zúzta a csempéket és a mosdótálakat, a vízcsöveket kitépte a falakból, de még az ajtók és az ablakok kilincseinek sem kegyelmezett, azokat is leszakította a helyükről.
Mindeközben arra is maradt ideje, panaszolta el a szerkesztőségünket néhány hete felkereső tulajdonos, hogy ellopja és eladja az összes mozdítható berendezési tárgyat, a villanytűzhelyet, a mosogatógépet, a hűtőszekrényt, az ebédlőasztalt, több értékes festményt, de még egy szerszámkészletet is. Afféle ráadásként beszerzett, és a lakásba telepített egy harci kutyát, hogy a belvárosban lakó tulajdonos akkor se merészeljen behatolni az épületbe, ha ő maga éppenséggel nem tartózkodik otthon.
Nem publikus verzió
S Keppel Tibor jó ideig nem is mert belépni ebbe a lakásába, mert ahányszor csak megpróbálkozott vele, rögtön a bejárati ajtónál termett a rémületesen üvöltő kutya, s kétséget sem hagyott afelől, hogy megvédi sajátjaként őrzött területét. Az idős, nyugdíjas férfinak egyszer azért - rendőri segítséggel - mégiscsak sikerült bejutnia az ingatlanba, s akkor szembesült a leírhatatlan pusztítással, valamint azzal, hogy a lakásban iszonyatos bűz terjeng, hogy mindenfelé összeszáradt kutyaürülék-halmok hevernek, s vizelettócsák gusztustalan nyomai sötétlenek. (A látogatás idején a kutya éppen házon kívül volt, a hatóságok - gazdája néhány napig tartó rendőrségi elfoglaltsága miatt - kis időre elszállították.)
Az elkeseredett tulajdonos később sem volt képes elérni az albérlőjét: telefonhívásaira nem reagált, ha meg a háznál csengetett, az őrhelyét időközben újra elfoglaló kutya borzasztó morgása és ugatása fogadta. S az idős ember egyre inkább hajlott arra a gondolatra, hogy a vandál albérlő már csak nagy ritkán fordul meg a szétdúlt lakásban, akkor is legfőképpen azért, hogy némi eleséget és vizet vessen a feladatát derekasan ellátó állatnak. S Keppel Tibor már-már úgy érezte, hogy neki voltaképpen nem is egy ember, hanem - ahogyan ő nevezte a kutyát - egy pitbull az albérlője.
Arról, hogy miért fajultak idáig a dolgok, hogy miért vetkőzött ki egyszer csak emberi mivoltából az albérlője, Keppel Tibornak megvolt a maga verziója, de ez, mint mondta, bizonyítékok hiányában nem lehet publikus. Legyen elég annyi, szögezte le határozottan, hogy a férfi ellen több mint egy tucat rendőrségi eljárás folyik. Az viszont biztos, idézte fel a hihetetlen történet kezdetét, hogy amikor kétszintes háza alsó traktusát kiadta az albérlőnek, az tisztességes, jóravaló embernek tűnt fel előtte.
Bekattanó bérlő
S annak is bizonyult, egészen tavaly őszig. Akkor valahogyan bekattant, nem volt hajlandó fizetni a lakbért, s pökhendi, arrogáns módon viselkedett. Keppel Tibor persze nem hagyta annyiban a dolgot, s decemberben felkereste a fiatalembert, hogy nyomatékosan felszólítsa az elmaradt lakbérek haladéktalan kifizetésére. A látogatást arra is felhasználta, hogy egy kicsit körülnézzen a házban. Meg akart győződni arról, hogy minden épségben van-e.
S csakhamar kiderült, hogy akad egy aprócska baj, az mégpedig, hogy a bérlő feltörte a másik lakáshoz tartozó pincét, s ellopott belőle kétszáz liter bort. A tulajdonos - szóban - ott helyben felmondott a tolvajlást elismerő férfinak, aki nem tiltakozott egy percig sem, sőt, megígérte, hogy már másnap távozik. Természetesen esze ágában sem volt kiköltözni, ezért Keppel Tibor - miután a rendőrségen feljelentést tett a lopás miatt - 2014. január 14-én írásban is felmondott neki.
Az albérlő - ahogyan az várható volt - ettől a lépéstől sem ijedt meg egy cseppet sem, így hát a tulajdonos február 4-én - a megfelelő illeték lefizetése után - kilakoltatási és kártérítési pert indított ellene. Nemsokára kiderült, hogy első tárgyalás leghamarabb május 8-án lehet, addig tehát senki nem tehet semmit, az albérlő pedig vígan és háborítatlanul élheti a világát. S élte is zavartalanul, mert addigra már ott szolgált mellette hű lakótársa, a tekintélyt parancsoló harci eb, sőt - mint tudjuk - még azt megengedhette magának, hogy szisztematikusan lerombolja a bérleményét.
Tehetetlen illetékesek
Keppel Tibor persze nem akart beletörődni abba, hogy csak hónapok múlva oldódhat meg az ügy - ha egyáltalán vége szakad addig -, ezért tovább folytatta a küzdelmet. Megpróbálta elérni, hogy a hatóságok - ha mást nem is - legalább a kutyát tüntessék el a lakásból. Egy szép napon kihívta az önkormányzat illetékesét, a gyepmestert, az állatvédőket és a rendőrséget, s kérte az eb azonnali elszállítását. Hiába. Az önkormányzati illetékes ugyanis kijelentette, hogy amíg a kutya el van látva élelemmel és vízzel, addig ő maga nem tehet semmit, nem kérheti az állat elvitelét.
Az idős úr kénytelen volt meghajolni a hatóság akarata előtt, s akkor úgy gondolta, hogy végképp kifogyott a munícióból, s hogy ezek után már nem hagyatkozhat másra, mint a bírósági eljárásra. Keppel Tibor - első találkozásunkkor - ennyit tudott elmondani a különös esetről, de azt még hozzáfűzte a mondandójához, hogy nagyot csalódott a magyar jogrendszerben.
Az azért mégiscsak szörnyű, mondta meglehetős szomorúsággal a hangjában, hogy egy bűnözőnek - mert ő annak tartja az albérlőjét - és egy kutyának előbbre valóak a jogai, mint egy tisztességes embernek. (Később természetesen mi magunk is megpróbáltunk beszélni a különös viselkedésű albérlővel, de hiába hívtuk többször is a Keppel Tibortól megkapott telefonszámon, egyszer sem értük el.)
Ráköltöző férfiak
Néhány nappal elteltével azonban - bármennyire hihetetlennek tűnik is - megoldódott az ügy, igaz, nem a hatóságok jóvoltából. Keppel Tibor néhány megtermett férfi ismerőse ugyanis elvállalta, hogy úgymond ráköltözik a pusztító albérlőre. Április 2-án délután becsengettek a lakásba, s - csodák csodája - nekik ajtót nyitott, sőt, még a kutyát is elzárta a többnyire rejtőzködő, bujkáló férfi. A jövevények kerek perec közölték, hogy ők az új albérlők, s hogy a beköltözésükről szeretnének beszélni vele.
A fiatalember - aki többedmagával tartózkodott a lakás egyetlen, viszonylag épen maradt helyiségében - meglepetésében minden további nélkül be is engedte őket, s azonnal meg is kezdődött a tárgyalás. Az eszmecsere azonban nem tartott sokáig, mert a házigazda elméje valamiért hirtelenül teljesen elborult, kést rántott, s az utcára kergette a vendégeket. Ők nyomban kihívták a rendőrséget, s a járőrkocsi perceken belül meg is érkezett.
Az albérlő és cimborái előbb megpróbálták elbarikádozni magukat, aztán - érzékelve, hogy nagy bajban vannak - a kutyát hátrahagyva a hátsó udvaron keresztül elmenekültek. Keppel Tibor ismerősei ezután - órákig tartó kísérletezés árán - a hátsó udvarba kényszerítették, majd kizárták a lakásból az erősen ellenálló fenevadat, s az időközben a helyszínre érkező tulajdonossal együtt nekiláttak az elsődleges kárfelmérésnek, a döbbenetes romhalmaz lefényképezésének. Ekkor már - Keppel Tibor hívására - mi is a lakásban tartózkodtunk, s hosszú perceken át nem akartunk hinni a szemünknek.
Később az urak elmondták, hogy nemsokára lecserélik az összes zárat, aztán a bejárati ajtóra tűzött cédulán a megugrott albérlő tudtára adják, hogy leltárba vett holmiját - telefonos egyeztetés után - bátran átveheti tőlük. A magukat új bérlőknek mondó férfiak azt is hozzátették, hogy szerintük a fiatalember soha nem fogja őket felhívni, mert holtbiztos, hogy még az éjszaka betör a házba. S másnap kora reggel - amikor az urak ismét megjelentek a helyszínen - kiderült, hogy nem tévedtek.
A makacs albérlő - az utcafronti pinceablakot betörve - tényleg behatolt a lakásba. Az új albérlők természetesen megint kihívták a rendőrséget, s a régi, vandál lakó már nem tanúsított ellenállást, hajlandó volt a kiköltözésre. Hívtak is neki nyomban egy teherautót, felpakolták rá a cókmókját, aztán mehetett isten hírével, kutyástul, mindenestül.
Keppel Tibor később elmondta, hogy a történtek után a kilakoltatásért benyújtott kérelmét természetesen visszavonja, de a bíróság ennek ellenére tárgyalni fogja az ügyet. A kártérítési igényét ugyanis továbbra is fenntartja, még akkor is, ha tudja, hogy egykori albérlőjétől soha nem lát egy fillért sem, s hogy a lakás helyreállítási munkáinak árát - mintegy 5 millió forintot - neki kell állnia.
