Felsorakoztak a Szombathelyi Tűzoltóság tűzoltóautói vasárnap félután a szertár kapujában. 14.46-kor megszólalt a riasztócsengő. A szolgálatban lévő tűzoltók védőfelszerelésben, vigyázzállásban tisztelegtek a tíz évvel ezelőtti összehangolt terrortámadásban hősi halált halt 343 tűzoltó emléke előtt és minden áldozat előtt, aki abban az emlékezetes pusztításban vesztette életét.
Csend volt ma délután a tűzoltólaktanya előtt. A kék lámpák surrogtak csak és a szél susogtatta az őszi lombokat. Nem hiányzott a sziréna. A tíz évvel ezelőtt történtek elevenen élnek a felnőttek emlékezetében. Azokban a napokban nem volt túlzás azt mondani, hogy New York-ra figyelt a világ. Azt, hogy pontosan miért történt az, ami - talán soha nem tudhatjuk meg. De azt pontosan tudjuk, hányan nem tértek haza azok közül, akik ott dolgoztak a tornyok valamelyikében, vagy repülőre szálltak kirándulás, vagy munka miatt. Rosszkor voltak rossz helyen.
A tűzoltók, mentők, rendőrök viszont már akkor mentek oda, amikor nagy baj volt. Az utolsó pillanatig mentették azokat, akiket lehetett. Egészen az összeomlásig. Aki valamelyik hírcsatornát nézte, az maga is láthatta, hogy maguk a műsorvezetők sem hittek a szemüknek, amikor a tornyok összeomlottak. Másodpercekkel korábban még ablakokban lógó, segítségért könyörgő embereket mutattak. De már nem volt segítség.
Emlékeztek a szombathelyi tűzoltók és a képeket látva talán emlékeznek mások is. És csak remélhetjük, hogy nem leszünk szemtanúi újabb, hasonlóan durva pusztításnak.
