Kerek évfordulója van 1956-os októberi forradalomnak, ez pedig állami szinten indította be a promóciós gépezetet. A kormány már egy jó ideje hirdeti, hogy várja az akkori eseményekben részt vevők beszámolóit, filmfelvételeit vagy éppen fényképeket, személyes tárgyakat, hogy minél méltóbban tudjon megemlékezni a sorsfordító történésekről. Ez eddig teljesen rendben is van.
Egy kicsit azonban túlpörgették a PR-masinériát az Emberi Erőforrások Minisztériumánál, dalt írattak ugyanis az 56-os forradalom tiszteletére. Mondván, a fiatalok felé nyitni kell, és a fiatalokhoz a zenén keresztül vezet az út! Pláne, ha a dalt egy olyan zeneszerző írja, mint Desmond Child, aki egyébként a Kisstől Bon Jovin át, Cheren keresztül mindenkinek írt már világslágert. Tényleg. Ráadásul apja magyar származású, így idén februárban septiben meg is kapta a magyar állampolgárságot, jóllehet, Desmond egy szót sem beszél a nyelvünkön.
Készüljünk fel a sokkra, mert ez az
Az 1956-os forradalom emlékdala (?), az Egy szabad országért kedden reggel debütált a Petőfi Rádióban. Az állami csatornán pedig persze, hogy a műsorvezetők oda meg vissza voltak a magyar kormány által berendelt muzsikától. Sőt, a telefonon kapcsolt Wolf Kati is mesélt, hogy milyen jó dolguk volt a felvételek alatt.
"Kinyalták a seggünket" - mondta szó szerint a művésznő. Kaja, pia volt rogyásig. És tudtak egy csomó időt végre együtt tölteni a tehetségkutatósok, mert sajnos a haknikon éppen hogy van 5-10 perc két szót váltani, itt meg egész nap együtt lehettek.
Nem akarom szegény Wolfot bántani, mégis csak ő ennek az országnak a harcos, énekesi karrierjéért vért izzadó családanyája és baromira nem az ő hibája, hogy Desmond Childnak senki nem szólt, hogy a fiatalok itthon nem a giccsben lubickoló, negédes áriákra ugranak. Hanem Kicsillagra, Quimbyre, Wellhellóra és Halott Pénzre. A kifinomultabb ízlésűek esetleg egyenesen újhullámos indie popra. Sőt, esetleg sátánista metálra, de még house-ra is, őrület!
Erre a dalra méltán lehet büszke a magyar kormány, mert tökéletesen beleillik abba a stílusba, amint Demjén Rózsi kezdett meg az Ússz amíg élsz című örökzölddel, ami a 2017-es magyar vizes VB himnuszának szántak.
Arról nem is beszélve, hogy persze ezt sem sikerült tökéletesen levezényelni, na nem mintha meglepődnénk ezen: a dalt kedden reggel lejátszották a rádióban, bejelentették sajtótájékoztatón, megjelent a hír az MTI-n, de a kíméletlenül profi marketingesek reggel 9-től egészen délután 5-ig vártak, mire feltöltötték azt a YouTube-ra. Gondolom, valahogy így zajlott:
- Te Józsi, nem kéne aztat feltölteni a netre?!
- Ja, de. Viszont nincs képanyagunk!
- Fotók se?
- Ja, de. Összevágom azokból, zseni vagy!
Ez az állóképes fotómontázs, már csak azért is érthetetlen, mert a dalhoz készült werkfilm. Így simán készülhetett volna egy stúdióhangulatú videoklip is. Esetleg, ha már 1956, akkor egy korabeli filmfelvételekből összeollózott, a dal dinamikáját követő kisfilm. Egy hangyányit javítva a muzsika karácsonyi dalokra emlékeztető negédes szirupját.
Ja, hogy ehhez alulról jövő kreativitás és némi bátorság kellett volna? Egészen biztosan több energiába fáj, mint egy tehetségkutatósokból és másodvonalbeli rocksztárokból verbuvált kórust dirigáltatni, egy hirtelenjében magyarrá vált, sikerei csúcsát már maga mögött hagyott házi zeneszerzővel. És, hogy milyen lett volna az 1956-os forradalmat méltán ünneplő, a fiatalokat is megszólító, valóban tökös dal? Hozunk rá két példát is, ha nem gond:
Ugye, hogy lehetett volna ezt máshogy is.
