Akinek nem elég adrenalinszint-beállítás gyanánt az MTV1 termelési beszámolókra, millenniumi zászlóátadási ceremóniákra és szaloncigányozásra szakosodott Híradója, az tekintse meg vasárnap este az újságírói elfogultság csimborasszóját és a televíziós szakma nullpontját.
A Hét nemcsak azért botrányos, mert állítólag a közszolgálati televízió legfontosabb politikai műsora, amely arra lenne hivatva, hogy heti összefoglalóját adja a bel- és külpolitikai történéseknek - ehelyett sajnos a kritikátlan nyalást részesíti előnyben, nem az objektív hírközlést és tényfeltárást - , hanem azért is, mert a folyamatos és idegesítő komcsizás közben elfelejtkezik arról, hogy modora vészesen hasonlít a 70-es, 80-as évek vasárnap esténként sugárzott "A Hét" című műsorának ízléstelen szóhasználatára.
Nem kell ahhoz médiaelemzőnek vagy Freedom House-aktivistának lennünk, hogy megállapítsuk: csak a kinyalnivaló seggek változtak, a szóhasználat szolgai maradt, a műsorvezetők ugyanúgy megilletődötten mekegnek, zavarodottan és eminens iskolásként próbálnak a kormánypárti politikusok kedvében járni. A különbség csak annyi, hogy most a vidéki regionális stúdiók beszédhibásai meg a Vasárnapi Újság frusztrált, zsidófaló bemondói ugrabugrálnak a rossz emlékű Hajdu János helyett.
Tény, hogy az előző kormányzat is játszóterének tekintette e műsort, tény, hogy a manapság a Híradó maradék objektivitását is kukába hajító Horváth Szilárd évekkel ezelőtti Torgyánnal közös, Hét-stúdióasztalon lefolytatott ültetése is szánalmat keltett a jobb érzésű emberekben, de ami ma folyik, az egész egyszerűen gatyarepesztő.
A legutóbbi adás "Munkáspárttal égetem le az MSZP-t" pártkatonai aktivitása, a zámolyi romák ügyének apropóján rendezett budapesti konferenciáról szóló beszámoló antiszemita és cigányellenes utalásai, a Hídember című fideszes promóciós film forgatásáról szóló hurráoptimista üzenet, az összesen mintegy nyolcszáz évet maga mögött tudható nagy hármas (Metró-Omega-Illés) újabb pofátlan kaszájáról készült óda nem hagyott kétséget afelől, hogy A Hét munkatársai egyedül az éppen hatalmon levőktől, vagy az ideológiában, üzleti kapcsolatokban hozzájuk közel állóktól számítanak visszaigazolásra. S közben lelkesen tesznek a nézők igényeire és az újságírói szakma elemi szabályaira.
A néző meg jobb híján választhatja a kereskedelmi televíziók szenzációra vadászó hírműsorait, amiből szintén nem értesül a magyar rögvalóság igazi történeteiről. Varga Mihály pénzügyér mondta A Hét kamerája előtt berlini munkaebédje után jóllakottan és sugárzó arccal, hogy Németországban jó magyarnak lenni. Akkor jó, mert Magyarországon - látva a kádárizmus televízióját feltámadni polgári dresszben - kifejezetten pocsék.
Prieger Zsolt
