Amikor az isari atomerőműben felkapaszkodtam a szobabiciklinek tűnő tárgyra, még nem sejtettem, hogy röpke fél perc alatt áramot tudok termelni a német államnak. Csak amikor tekerés közben velem szemben kigyulladtak szépen sorban az ablakocskák - 23 Wattnál egy lámpa, 100-nál egy hűtő, 250-nél meg az atomerőmű képe -, nos akkor közölte velem a mosolygó német píáros, hogy köszöni szépen hazája nevében is, hogy hozzájárultam az áramtermeléshez.
Később persze azt is elmondta : egy órás megfeszített biciklizéssel mindössze 4 pfenniggel gyarapítottam volna a büdzsét, így inkább leszálltam a szerkezetről, és úgy döntöttem, megnézem, hogy csinálják a "nagyok" Európa egyik legprofibb atomerőművében, az isariban.
Egy a legbiztonságosabbak közül
Mindez persze már csak azután volt, hogy bejutottunk. Kilenc fős újságíró-csapatunk százkilométeres buszozás, és egy némileg vidáman eltöltött este másnapján hajtott be a látszólag őrizetlen kapun. Egy kicsit furcsállottuk a dolgot, hiszen a 160 méteres kémény és a monstre katlan nem volt valami bizalomgerjesztő. Igaz, a virágzó orgonabokrok és a két épület között felállított májusfa valahogy megnyugtatott: akkora sugárzás mégse lehet, ha ezek itt élnek... Meg hát az isari atomerőmű mégiscsak a tíz legbiztonságosabb erőmű között van Európában. Legalábbis a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint. Szintén az ő felmérésük alapján a legtisztább és legbiztonságosabb erőmű a keleti blokkban Paks. Jobb, mint néhány kelet-német.
Még a takarítóknak is kitűnő a pedigréje
Hosszas keresgélés után egy belső bejáratnál elénk jön a mosolygó píáros. Elkéri az összes levelet, egy biztonsági ember pedig gondos ellenőrzés után személyre szóló kitűzőkre cseréli ki őket. Mágnescsík meg miegyebek díszítik, hogy bármelyik pillanatban tudni lehessen, hol tartózkodunk éppen. (Igaz, az atomerőműben a takarítókat is szigorú ellenőrzés után alkalmazzák, még a gyerekkori deviencia is kizáró ok lehet a felvételnél.) Csak ezután léphetünk be az automata forgóajtót, majd jön a fémkeresős ellenőrzés. Néhány csipogás után kapunk egy nyakba akasztható fülhallgatót - olyan mint nagyapám egykori nagyothallója -, mint kiderül, az a tolmácsgép. Mi vagyunk a vevők, a tolmácslány az adó. Van humora a píárosnak, mielőtt elindulunk hátraszól: ha unják a dolgot, csak halkítsák le a gépet és mosolyogjanak!
Souvenirt nem adnak
Elsőként az "agyba", a vezérlőterembe kalauzolnak bennünket. Hét emberenként egy kísérő dukál, mivel mi kilencen vagyunk, társul még hozzánk egy hölgy. Elnéző mosollyal vesszük tudomásul, ezek szerint félnek, hogy egy-egy csavar eltűnik. Később felmérjük: az eltulajdonítható alkatrészek legkisebbje vagy 30 centi átmérőjű, és úgy öt méter magasságban található.
A vezérlőteremben látszólag senki nem csinál semmit. Monitorok, gépek, gombok és karok közt 6-8 férfi sétál: ők figyelik, hogy nem történik-e valamilyen rendellenesség. A felelősségük főként abból áll, hogy tudják, mikor kit kell értesíteni ha baj van. Mindezt teszik 10 ezer márkás átlagfizetésért. Igaz, természetbeni juttatást itt nemigen lehet igényelni, mindössze egy kis desztillált vizet vihetnek haza a dolgozók.
Két méter széles betonfal, hangsebességű turbina
Maga a reaktor már kívülről is félelmetes. A tartály átmérője mindössze öt méter, de ezt két méter vastag betonfal veszi körül. 157 bar benne a nyomás, ami azt jelenti, hogy másodpercenként 1400 litert ereszt át. Ide nem mehetünk be, de nem is nagyon bánom.
Keresztülmegyünk pár termen, amiket méter vastag falú ajtók választanak el egymástól, mire beérünk a 70 méter hosszú turbinához. A monstre kapuk egy esetleges terrortámadás esetén automatikusan záródnak, jelzésükre pedig leáll az erőmű, ami 3-4 óra alatt lehűl, így nem történhet baleset. Mondják ők...
Elég rémisztő a gépház is. Itt található a hat méter átmérőjű turbina, melynek teljesítménye 2 millió (!) lóerő - csak úgy megjegyzem, egy jó autó 80 lóerős...
A turbina másodpercenként 25 fordulatot tesz meg, szélein gyorsabb a hangsebességnél. Egy másodperc alatt 10 köbméter vizet képes átpumpálni. Egy ilyen szivattyú egy évig megy megállás nélkül, akkor cserélik le.
Az elhasznált fűtőelemeket pedig különböző módon semmisítik meg. A legtöbb helyen, Németországban, Svájcban, Svédországban, és Magyarországon is gránittömbökbe illetve alá teszik a sugárszennyezett anyagokat, de kísérleteznek már a sóbányában történő tárolással is. A szakemberek szerint így 200 évre biztonságba helyezhetők a sugárzó anyagok.
Sugározzunk együtt!
A píáros, mint jó píáros ecseteli az atomerőmű előnyeit: 100 hektáron fekszik, ez ötöde annak, ami egy szénerőműhöz kellene. Ráadásul ahhoz az energiához, amit itt egy nap alatt állítanak elő, egy hagyományos erőműben 1000 vasúti kocsi szén kellene. Vagyis kétpercenként gördülhetne be egy vagon szén az erőműbe.
Környezetkímélés szempontjából is van különbség. Mosolygó píárosunk szerint nincs is jobb hely, mint egy atomerőmű. Büszkén mondja: itt nem jár senkinek veszélyességi pótlék, hiszen nincs mitől tartani. Harminc éve működik az isari erőmű, azóta nem volt katasztrófa. Évente mindössze 4-5 üzemi baleset történik, többnyire kéz-, és lábtörések. Csak úgy sugárzik az elégedettségtől...
Karsai M.
