Mivel Ausztria uniós tag, a burgenlandi magyarokra nem vonatkozik a státusztörvény. Kimondatott, ők hatezernyolcszázan nem tényezők. Pedig ott is régóta küzdenek azért, hogy többségi államuk elismerje őket. Ehhez nagy lökést adott volna az anyaország erkölcsi támogatása...
A Parlament nemrégiben nagy többséggel elfogadta a státusztörvényt, amely többmillió határon túl élő magyar számára hivatott megkönnyíteni a kisebbségi létet. Hatezernyolcszázan azonban hiába élnek ezer éve Magyarország nyugati határának túloldalán, rájuk nem vonatkozik a törvény. Mivel Ausztria uniós tagállam, a burgenlandi magyarság nem tartozik a státusztörvény hatálya alá. Pedig régóta küzdenek azért, hogy a többségi állam - a karintiai szlovénekkel és burgenlandi horvátokkal egyenértékű népcsoportként - elismerje őket. Ehhez nagy lökést adott volna az anyaország erkölcsi támogatása.
Nemcsak a szalámiért vagy sajtért rándulnak át
Nyolcvan évig őket irigyelte minden erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyar. A trianoni döntés őket a jólétbe csöppentette. Az akkor még több tízezres burgenlandi magyarság aztán, ahogy kellett, alkalmazkodott is a jóléthez: elkezdett beolvadni. Ne vesse meg őket senki, a jóhoz könnyű hozzászokni. Nem volt miért, és mi ellen lázadniuk. A négy őrvidéki településen, Felsőőrött, Alsóőrött, Őriszigeten és Felsőpulyán élő - ma már alig hétezres - magyarság azonban mégiscsak fennmaradt. Az utóbbi tíz évben pedig minden eddiginél jobban magára talált. Egyre többen beszélik anyanyelvüket, járnak magyar iskolába, táncegyüttesbe és színjátszókörbe. És ma már sokan vannak olyanok is, akik nemcsak a szalámiért vagy sajtért rándulnak át Szombathelyre.
Névtelen és jogtalan kisebbség
Mindez persze kevés a fennmaradáshoz. Az 1955-ben létrejött osztrák Államszerződés még nem ismerte el a burgenlandi magyarságot népcsoportként, az alkotmányban csak a karinthiai szlovének és a burgenlandi horvátok szerepelnek. A magyarokat mindössze az 1976-os, korrekciós törvény említi meg kisebbségként. Jogaik és támogatásuk azonban nem egyenlő a többi kisebbségével. Ráadásul a bécsi emigráns körökkel sem felhőtlen a kapcsolatuk...
Valami egészen másra van szükségük
A státusztörvény hírének előszelére az '56-ban kivándorolt emigráns magyarok öntudatukra ébredtek és az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetsége nevében egy-emberként üdvözölték a tényt, hogy nem vonatkozik rájuk a törvény. Mondván: nincs szüksége az Ausztriában élő magyarnak a 20 ezer forintos támogatásra és a magyarországi munkavállalásra. Tényleg nincs. Valami egészen másra van szükségük.
Kéretik tehát a nevükben nem nyilatkozni
Messner Adél, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület titkára szerint: először is tiszta látásmódra. A hétezres lélekszámú ezeréves magyarságot ugyanis nem az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetsége képviseli, hanem a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület. Kéretik tehát a nevükben nem nyilatkozni. Ettől függetlenül most már mindegy, a döntés megszületett: a törvény azt mondja majd ki, hogy a burgenlandi magyarok nem tartoznak a státusztörvény védelme alá, így az anyaország nem ismeri el magyarként ezeket az embereket. Így viszont - Messner Adél szerint - felesleges volt propagandát csinálni a májusban zajlott ausztriai népszámlálás előtt annak érdekében, hogy minél többen vállalják magyarságukat.
A státusztörvény egy szimbolikus karnyújtás lett volna
A burgenlandiak szerint a státusztörvény kiterjesztése az ausztriai magyarokra egészen egyszerűen egy szimbolikus karnyújtás lett volna a magyar állam részéről, mely megerősíthette volna Ausztriában a burgenlandi magyarok helyzetét, hiszen bármely probléma esetén egy bilaterális kapcsolat magasabb szinten tudná rendezni a kisebbség gondjait, mint a jelenlegi kulturális alapokra épülő kapcsolat.
A Burgenlandban élő magyarok többsége valamilyen szinten hallott a törvényről, és az a körül kialakult vitákról, a véleménynyilvánítással azonban óvatosak. Abban viszont a legtöbb burgenlandi magyar egyetért: számukra nem az anyagi, hanem az erkölcsi elismerés lett volna a fontos. És ebben nagy szerepet játszik az emigráns körökhöz fűződő nem éppen felhőtlen viszony.
"a fővárosiak egyszerűen vidékinek parasztnak tartják az őshonos magyarokat"
Imre Ludwig banktisztviselő a fővárosiakra célozva egyszerűen úgy fogalmaz: Ők nincsenek itt, mi nem vagyunk ott, élje mindenki a maga életét. Neki személy szerint mindegy hogy mi valósul meg a státusztörvényből, mivel előnye aligha származik belőle.
Kulmann Ernő, Felsőpulya polgármestere úgy véli: anyagi támogatásra tényleg nincs szükségük. Örülne azonban, ha a Külügyminisztérium újragondolná a burgenlandi magyarokkal kapcsolatos terveit. Segíteni pedig szerinte ott kell, ahol arra szükség van. Pulyának pedig most mindenféle rendelkezés helyett elsősorban egy magyarajkú plébánosra lenne szüksége.
Egy Felsőőrön élő kitelepített sváb emigráns, Boross Sándor azt mondja, soha nem érezte, hogy megkülönböztették volna. Elve az, hogy aki Ausztriában kíván élni, az alkalmazkodjon az ottani viszonyokhoz. A magyaroknak sajnos megvan az a jó tulajdonságuk, hogy irigyek egymásra, és ez nincs máshogy a bécsi és burgenlandi magyarok között sem. A fővárosiak egyszerűen vidékinek parasztnak tartják az őshonos magyarokat. Nem túl hízelgő véleményéhez azért hozzátette: Felsőőrött 1842 óta minden szerdán heti vásárt tartanak, olyankor mindenféle nyelvet hallani, és ez soha nem okozott gondot senkinek. Vannak azonban olyan túlbuzgók, akik azt mondják: a városban 10 év múlva már nem lehet német szót hallani. Szerinte a pénzügyi és kulturális segítséget az erdélyieknek kell adni, erre Ausztriában nincs szükség.
Ellentét a bécsi és burgenlandi magyarok között
Egy középkorú hölgy, aki a mikrofon láttán rögtön elhallgatott, csak annyit mondott: jó lenne, ha a kisebbségben élő magyarok legalább papíron tartozhatnának az anyaországhoz, hiszen Ausztriában csak jöttmenteknek (eredetileg: mocskos cigányoknak) tekintik őket.
Mezmer Ottó, Őrisziget evangélikus lelkésze úgy fogalmaz: Sajnos nem lehet eltitkolni, hogy létezik egyfajta ellentét a bécsi és burgenlandi magyarok között, ami abból adódik, hogy a két csoportot sem életvitelében, sem gondolkodásában nem lehet összehasonlítani. Más az ezer éve itt élő magyarok helyzete Ausztria keleti végében, mint a Bécsben élő emigránsoké.
A lelkész egyetért a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnökének nyilatkozatával, mely szerint a státusztörvény ausztriai magyarokra történő kiterjesztése lényegében erkölcsi és szimbolikus tett lehetett volna magyar állam részéről. Mint ilyennek viszont óriási súlya lenne a burgenlandi magyarság határon túl élő kisebbségként történő elismerésében.
Zárszó
Kedden este a Magyar ATV "Magánbeszélgetések" című műsorának vendége Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke volt. Teljes meggyőződéssel beszélt a státusztörvény szükségességéről és mindenhatóságáról, mint ami: "A magyar kormány korszakos kezdeményezése az elszakított területeken élők jogi integrálására". Aztán amikor a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy: no és mi lesz az ausztriai magyarokkal?
Patrubány a világ legtermészetesebb módján válaszolt: Annyira azért nem ismerem a törvényt, hogy tudnám, rájuk mi vonatkozik.
A riporter elmagyarázta...
Karsai
