A strandlabda nevű játékhoz alapvetően két elem szükségeltetik: úgymint strand, esetleg bícs, valamint labda.
Játszhatunk strandlabdát akár télen is, de annak eléggé fagyos a feelingje, ezért le kell szögezni, hogy a sport főidénye a nyár. Mindenek előtt csapatba kell verődnünk, ami különösen nyaraláskor okoz némi problémát, úgy délután fél három tájban, amikor az előző éjszakai buli áldozatai az első életjeleiket produkálják. A szervező - mint legfontosabb szereplő, egyben orvos, szemrevételezéssel állapítja meg, ki mozgásképes -, összeszed hat-tizenkettő embert, belövi őket a víz irányába. Aztán piros nyakkendőjével megállítja a kenesei személyvonatot, amíg a banda átvonszolja magát a síneken, majd pedig előzékenyen felsegíti a szolgálatban lévő jegyszedőt, aki teljesen tájékozatlanul belépőt próbál követelni a morcos előőrstől, mit sem tudva arról, hogy azt három küzdősportban igen-igen jártas figura alkotja, csoportos bérlettel a hónuk alatt.
Ha labdát nem vittünk magunkkal, akkor mindenképpen venni kell.
Jó a bőrfutball is, azt mindjárt fel lehet lőni az égbe, toronymagas gyertyába, tízből kilencszer beesik egy pokrócos családi körbe, a folytatás attól függ, hogy apuka domináns hím, avagy a munkahelyen már a főnök alázatossá darálta. A maradék alkalommal bevágódik a vízbe, ami azért jó, mert rögtön be lehet vetődni, munkát adva az addig unatkozó vízimentőknek, merthogy a csapat fele rögtön merevgörccsel alámerül, mint Búvár Kund.
Otthonról elhozhatjuk gyermekkorunk barna műanyag fociját, külalakra olyan, mint egy nyúlós pokémon, ha belerúgunk, hat másodpercig csak belapul, majd nekilódul, saját súlya földkörül pályára húzza, levenni lehetetlen, mert ugyan elsőre megáll a fogadó mellén, de aztán belegyűri az altalajba, elégedetten megpihenve rajta. Ha kézből rúgjuk meg, és telibe találjuk a mentőcsónakot, a hős Dávid Haselnuss két másodperc alatt elsüllyed a ladikkal egyetemben. Csajozni a legjobb vele, csak hátba bombázzuk a matracon monokiniző szexibarbit, aztán máris rohanhatunk menteni és szájba lélegeztetni, illetőleg szilikonos mellet masszírozni, ezerrel. Ugyanerre a célra a teniszlabda is tökéletes, célzott lövésekkel bárkit felszedhetünk, hacsak az illetőt nem a falu (vagy a strand) bikája hozta le levegőzni a partra.
Mondom, előbb-utóbb venni kell labdát.
Magyar strandon általában piros, zöld, kék alapszínű, fehér pöttyökkel felvértezett műanyag gömböt árulnak, mint a strandlabda nélkülözhetetlen kellékét. Van még három másodperces tajvani darab billentyűzet-bakelitből elkészítve. (Azért három másodperces, mert ennyi idő kell egy jól idomított vadászkutyának, hogy gombóc alakzatból síkba tegye.)
Ha megvan a bogyó, akkor két részre osztjuk a csapatot: a járni tudók, illetve az elfekvők. Az utóbbiakat otthagyjuk, ahol vannak, a kissrácok majd beépítik az aktuális homokvárukba, mint csapóhidat meg sarokbástyát.
A többiekkel behatolunk a vízbe, kiválasztunk négy teljesen beduin alakot, akik képesek fejben sakkozni, valamint integrált számítani nyaralás közben, és leszúrjuk őket kapufának. Hogy meg is maradjanak, a hipermarketben beszerzünk két ötliteres 
Amstelt meg négyszer két méter műanyag csövet. A hordókat felkatéterezzünk, feladjuk az egyik kapufára, amíg az elvontak tudományos társalgás közben szívnak, mint a gép, addig nyugodtan sportolhatunk.
A szabályok egyszerűek, gólt csak fejjel szabad elérni, kézzel kizárólag az ellenfél fejét lehet csépelni, csalni pedig egyenesen kötelező, ugyanis mindenki azt teszi. Továbbá illik ordítani, hogy a környék mihamarabb kiürüljön, rúgni tilos, mert annak mindig pofozkodás a vége.
A strandlabdában az a legjobb, hogy látványos, főleg ha a csapatban akad egy-két kiszolgált légiós, és karatéka, mert a félidőben is van műsor: az említettek kimásznak a partra és tékvandóban lenyomják a vitás kérdéseket.
A strandlabdának a fáradtság és a felmentő sereg vet véget, a lemaradtak általában "Hoztunk sört" kiáltással érkeznek meg, aminek hallatán rögtön iksz lesz az eredmény.
A labdát ajándékozzuk neki valamely, az eseményektől félholt gyermeknek, és zárjuk a sportolást úgy, ahogy egykor a tévétornában: Egészségünkre...
(krámer)
