Kis színes zsákokban tonnányi madárürülék kapott helyet néhány napig a Savaria Múzeum melletti parkban. Na nem a trágyázás ideje jött el, éppen ellenkezőleg: szakemberek szabadították meg a múzeum padlását e nyomasztó tehertől.
Ha valakitől megkérdeznék, vajon mi lapulhat egy múzeum padlásán, a válaszok között biztosan akadna denevér, múmia, csontváz, régi tárgy, de vajon hányan említenék meg eme viszonylag friss matériát? Már amennyire frissnek lehet nevezni néhány éves galambpössenetet. Aki pedig a szakember szóról egyszerre régészekre asszociált, azt el kell keserítenem. Pedig mily érdekes is volna, ha a "Metró-ásatások" után a múltkutatók bevették volna magukat a padlásra, maguk köré kifeszítve kis kék kerítésüket. Csak néha-néha hallatszott volna ki egy kis kopácsolás, időnként egy-egy elégedett füttyentés (hijjnye, megtaláltuk a 90-es évek rétegét!). A tudósok pedig elvitatkozgathattak volna rajta, mitől zöldebb az 1991-es réteg, mint a 2000-es. Egészséges táplálkozás? Vagy talán ez is a globalizáció bűne? De vissza a jelenbe.
A Savaria Múzeum padlásának csak egy része szolgál anyagraktárul. Ezek elkerített, "galambmentesített" boxok, de a tetőtér jelentős részében a madarak uralkodtak. Eddig. Néhányan a múzeumból már régóta kardoskodtak az invázió ellen, de most végre eljött a cselekvés ideje. A kivitelezést természetesen csak tapasztalt vállalkozók végezhetik el jól igazán és ezekből nincs is hiány. Többen is szerencsét próbáltak, magabiztosan lépdeltek felfelé a magasságokba vivő grádicson, majd hamarosan vissza is tértek. Halálsápadtan. A kezdeményező muzeológusok már épp eleget hallottak a "talán ezt mégsem!" típusú kifogásokból, mikor felbukkant az Igazi. Egy hétig dolgozott éjt nappallá téve, a padlás pedig valahogy egyre magasabb lett. A kis színes zsákocskák pedig csak teltek, teltek...
De minden jónak vége szakad egyszer. A vállalkozó elérte a padlót, tisztára kapargatta, majd jól le is fertőtlenítette. (Hát azért adjunk már egy kicsit a formára, egészséges munkahely, meg ilyenek.) Aztán, mint aki jól végezte dolgát (ez tagadhatatlan) fogta a kis zsákokat és elporzott. Pontosabban háromszor porzott el, mert ennyi fordulóra sikerült felpakolni.
A múzeum büdzséje ugyan kissé megcsappant, mivel a tisztogatási akció négyszáz darab galambzöld ezerforintosba került, de legalább nem lehet megsérteni őket azzal, hogy "biztosan valami sz*rra költötték".
A galamb azonban leleményes népség, miközben mindenki örül a szép sikernek, ő már családostul unott képpel újra betotyog megszokott kis padlására és továbbra is sz*rik az egészre. De hogy ne lehessen ebből is szép magyar történet - a múzeumban szerencsére időben a homlokukra csaptak néhányan - és már folyik a galambdúcként funkcionáló múzeumpadlás lyukainak eltömítése.
Lehet, hamarosan búskomor, hajléktalan galambok lepik el a belvárost kukoricát kéregetve. Az erőszakosabbak csőrükkel szántják végig a fukarabb osztrákok csillogó kocsiját, mások pedig csapatokba verődve önképző körben sajátítják el a "Madarak 3" című produkciót.
De ez már egy másik történet.
tm
 A Savaria Múzeum utolsó nagyobb felújítása 1984-ben fejeződött be. A múzeum homlokzatára, a beugrókra 1989-ben került háló, amely megakadályozta, hogy a galambok lepiszkítsák a falakat. Bár kisebb takarítóakciókra már volt példa, a mostani trágyátlanítás a hulladék mennyiségének tekintetében is egyedülálló. |
