Nem lesz könnyű dolga Dr. Lakner Lászlónak, ha ki akarja húzni az onkoradiológiával terhelt csődhelyzetből a Vas Megyei Markusovszky Kórházat. A június elsejétől hivatalába lépő új főigazgató teljes reformot hirdetett mind a gazdasági, mind az erkölcsi fronton. A kórház pénzügyi helyzete, az etikai válság és a szakemberhiány ugyanis mára olyan mélységekbe taszította az intézményt, ahonnan nagyon nehéz lesz felállni.
Sikkasztás gyanúja
A kórház évek óta küzd a csődhelyzettel. Nem kis része van ebben az onkoradiológiai beruházásnak. Az öt évig húzódó építkezés végösszege 1,2 milliárd forintról 2 milliárdra ugrott, az 1996. december 20-i első átadási határidőt pedig még hat követte, mire ténylegesen birtokba vehették a betegek és az orvosok az onkológiát.
Időközben névtelen feljelentés érkezett a rendőrségre, mely szerint sikkasztás gyanúja áll fenn a beruházással kapcsolatosan. A két szálon futó nyomozás állami pénzek magáncélú felhasználása, valamint 30 millió forint eltűnése ügyében folyik.
Egymilliárd forintos hitel
Ez persze csak egy ok a sok közül, melyek csődközeli helyzetbe juttatták a kórházat. Mára folyamatos számlaállomány gyűlt össze és több százmilliós adósság halmozódott fel. Az intézmény tele van hitelekkel, a 13. havi bérek kifizetése is gond, és ott van még a nagyértékű műszerpark vásárlása révén keletkezett adósság is, melynek visszafizetésére a fenntartó megyei önkormányzat egy hónapja vett fel egymilliárd forintos hitelt. Így nemcsak a működtetés okoz gondot, hanem a törlesztések is. De a súlyos gazdasági helyzet mellett a kórházat érinti az egész magyar egészségügyre jellemző erkölcsi válság is: a dolgozók alulfizetettek, aki teheti, elhagyja a pályát. A legjobb orvosok gyógyszerügynöknek állnak, az ápolónők pedig multinacionális cégeknél, szupermarketekben helyezkednek el háromszoros fizetésért.
Indokolatlan pazarlás
A Markusovszky kórház esete persze nem egyedi példa Magyarországon. A legtöbb egészségügyi intézmény hasonló gondokkal küzd, a megoldás nem lehet lokális, az egészségügy központi megreformálására lenne szükség. Az örökös hiány mellett persze - még a szakemberek szerint is - jellemző az indokolatlan pazarlás is, melyet csak szerkezetátalakítással lehetne kiküszöbölni. Ehhez viszont megint csak pénz kell.
Dr. Lakner László nagy tervekkel indult neki a szinte végeláthatatlan feladatsornak. Nem lesz könnyű dolga, hiszen legelőször is a hangulaton kell változtatnia. Egyelőre azonban még vannak ellentétek a menedzsment és a dolgozók között. És bizony a betegek bizalma is megrendült a szombathelyi kórházban. Mint mondja: újra kell gondolni a háziorvosi rendszerrel való kapcsolatot, hisz a kórház azokból a betegekből él, akiket a háziorvos utal be. Ha rossz a viszony, ez nem működik. A beutalható betegek nyolc százaléka pedig ha teheti, inkább más kórházat választ a szombathelyi helyett.
Mátrix, vagy "fal nélküli" kórház
"Ma még nehéz megértetni az orvosokkal, hogy ez a kórház a jelen feladatokhoz túl nagy. A 60-as években élte virágkorát, amikor még a győri és a zalaegerszegi intézmény nem játszott jelentős szerepet a regionális ellátásban. Azóta azonban mindkét megyeszékhelyen óriási változás történt, csökkent a mi szerepünk, és ehhez alkalmazkodni kell - mondja a főigazgató-főorvos, aki a megoldást nem feltétlenül az ágyszám-csökkentésben látja, hanem inkább a rugalmasabb helykihasználásban. Ennek eszköze az úgynevezett mátrix, vagy "fal nélküli" kórház. Ennek lényege, hogy az egyes osztályokhoz nem rendel kimondott ágyszámot, azt bizonyos tömbökben csak összességében határozza meg. Annyi ágyat használ, amennyire pillanatnyilag szükség van. Ha tehát pl. a sebészeten dömping van, az ortopédián is elhelyezhetők betegek ugyanolyan színvonalú ellátással. Így ugyanazt a beteganyagot kisebb ágyszámmal is el lehet látni. Az orvosszakma marad osztálytagolásban, az ápolásban viszont megvalósulhatna a mátrixrendszer, hisz az alapápolás - ágyazás, mosdatás, etetés - egy és ugyanaz mindenütt, legfeljebb csak néhány területen indokolt speciális ápolónők alkalmazása. Ez által a nővérek zöme mobil lenne. Tegyük hozzá: ez nem túl kényelmes egy amúgy sem könnyű munkát végző egészségügyi dolgozónak.
Ha egy ápoló felmond, összeomlik a rendszer
Országosan kínzó a nővérhiány, és ez alól Szombathely sem kivétel. A Markusovszky Kórházban már olyan rossz a helyzet, hogy ha egy ápoló felmond, összeomlik a rendszer. A nővérek túlterheltek, fáradtak, alulfizetettek és ettől időnként nyilván nyűgösek is. Márpedig az orvosi munka prioritása mellett a betegnek a kórházról alkotott véleménye leginkább az ápolói munkán alapul. Ennyi pénzért azonban kevesen választják ezt a hivatást, inkább elmennek szalag mellé dolgozni, ahol nem kell ágytálazni, fürdetni és etetni, a fizetés pedig többszörös. Lakner László szerint a problémára a vendégmunkások alkalmazása lehet az egyik megoldás. Főigazgatói pályázatában is szerepel a terv, miszerint a munkaerőgondon úgy is lehetne segíteni, ha Kárpátaljáról foglalkoztatnának magyar anyanyelvű nővéreket. ( Mosonmagyaróváron ez nemigen jött be : a nővérek az első adandó alkalommal továbbmentek Ausztriába, vagy beálltak a legközelebbi multicég szalagja mellé.)
Hogy az új főigazgató új ötletei beválnak-e, az még idő kérdése. Az viszont biztos: nincs sok idő a gondolkodásra. Ha ugyanis január elsejéig nem tudják racionalizálni a helyzetet, akkor elképzelhető, hogy a kórház újra csődhelyzetbe kerül.
Karsai
