Pihenni, nyugodtan dolgozni vágysz? Kis idő múlva rájössz: erről szó sem lehet, hiába fizettél ki egy halom pénzt a vonatjegyért. Megismersz vagy hatvan eldeformált dallamot, és valahányszor összerezzensz a felvisító sms-hangoktól. No és a szövegek!
Száztíz ember egy légtérben már jókora "massza". Azonban ha hihetünk a statisztikáknak, akkor minden harmadik embernek van egy közös vonása: mobiltelefont rejt a zsebe. A mobiltelefonok közös tulajdonsága pedig az, hogy beszélgetni lehet velük, ezáltal a száztíz ember közé láthatatlanul beférkőzik a nagyvilág.
Hadd tudja mindenki, milyen okés vagyok!
Láthatatlanul, mert százkilenc ember csak következtetni tud arra, vajon miről és kivel beszél a száztizedik. A célcsoportok változók, de itt is van közös tulajdonság: csak sikersztorikat és szenzációkat hallgathat a kényszerű közönség... Rejtély, miért nem kerül szóba a megbukott csemete, a strici udvarló, az esőzések miatt elhúzódó veteményezés és trágyázás, a huszonötéves kocsi újabb lerobbanása, a beázott tető miatt szétrohadt tapéta, vagy a hulló haj (természetesen a saját). Na nem mintha hiányozna, de ez ugyanúgy az élet részét képezi, mint a fenhangon emlegetett milliós beruházások, sikerült vizsga, a kéthónapos terepjáró kicserélése újra, vagy a kéthetes dél-amerikai luxusút álszerényen hangosan suttogott kielemzése az összes felsejlő ismerősnek, "úgyis unalmas az út" alapon.
Csodálom, hogy a bulvárújságok még nem mentek csődbe, hiszen vájt fül nélkül is elsőrangú pletykákhoz lehet jutni, még ha nem is ismerjük a szereplőket.
Aki élvezkedik
A mobiltulajdonosokat különböző kasztokba sorolhatjuk. Nagy részük például egyszerűen süket. Erre könnyen rájöhetünk, hiszen mi más indokolhatná, hogy az amúgy vibrafunkciós telefonok teljes hangerőn hosszú másodpercekig sivítanak valami bugyborékoló dallamot, mielőtt tulajdonosuk kegyeskedik felvenni? De persze a zajforrás megszüntetése előtt érdemes hosszan megbámulni a telefon kijelzőjét és a még mindig sivító telefonnal a kézben vigyorogva megtárgyalni a barátnővel, hogy vajon mit akarhat a Jóska, amikor tegnap már kirakták a szűrét. Ezután egy laza mozdulattal ki kell nyomni a hívót, hadd próbálkozzon még vagy háromszor.
Na ki csörög?
Aztán ott vannak a szenilis típusok: amikor felsivít egy telefon először csak rosszallóan ráncolják a homlokukat, majd a negyedik csengetésre már kifejezett undor ül az arcukra. Amikor aztán a környéken mindenki agybajt kapott, akkor lehet a homlokra csapni: "Jééé, bocsika, hisz ez az enyém!!!" - majd újabb idegőrlő másodpercek telnek el, amíg sikerül előkotorni a mobilt a táska aljáról. "Már letette..." - magyarázkodnak ilyenkor zavartan, aztán visszarakják a telefont a táska feneketlen bugyrai közé...
A kis kíváncsi
Az új mobiltulaj: számára minden az újdonság varázsával hat. Az út első harmada azzal telik, hogy friss telefonját kiboncolja a dobozból és leltárba veszi a mellékelt rejtélyes kütyüket. Ez a stádium még nem zavaró, a "figyi, ehhez még akksi is van!" típusú megjegyzéseket jobb, ha elengedjük a fülünk mellett. A baj csak akkor kezdődik, amikor sikerül életet lehelni az új telefonba és a boldog tulaj elkezdi lépésről lépésre követni a használati utasítást. Mivel a "Billentyűhang kikapcsolása" fejezet valahol a könyv végén található, jóval a "Telefon 123 dallama", valamint az "Írjunk SMS"-t bekezdések után, ezért innen sok jóra ne számítsunk.
Csak röviden és megszakítva
A "Hárommásodperces": a föld teremtményei közül az egyik legidegesítőbb. Mivel egyes szolgáltatók nem számolnak fel díjat a négy másodpercnél rövidebb hívásokért, ezért természetesen megszülettek azok, akik egy teljesen egyedi nyelvezettel kommunikálnak egymással. A csökevény-magyar lényege, hogy minél több mondandót bele tudjanak zsúfolni három másodpercbe. A folyamat egyszerű: hívás, hadarás, megszakítás, hívás, hadarás, megszakítás... Tény, hogy hadarni nem lehet értelmesen nagy levegővétel nélkül és halkan, így a félmondatok elemi erővel hagyják el a kedves utas ajkát.
Végül a gépírók kasztjába az SMS-ek tucatjait bepötyögők juthatnak be. Vájtfülű utastársak akár méterekről is megszámolhatják, hány gombot képes leütni a virtuóz üzengető, hála a csipogó billentyűhangnak.
tm
| A nagy kísérlet A Nyugat érdekes kísérletet folytatott egy pénteki, Budapestről Szombathelyre tartó teltkocsis IC-n. Azt vizsgáltuk, vajon mennyi az a leghosszabb idő, amíg nem szólal meg egy rádiótelefon a 2 óra 50 perces út során. A rekorder egy 4 perc 1 másodperces szakasz lett, egyébként átlagban 43 másodpercenként csörrent meg egy-egy maroktelefon! Így pedig már nem lehet nyugodtnak nevezni az utazást, inkább stresszesnek, de ez nem éppen reklámszlogenbe való szó. A MÁV erről természetesen nem sokat tehet, a dohányzást is kínkeservesen tudták megtiltani az IC-ken. Azonban talán hozna valamennyi eredményt, ha a hangszórókból a megállókat és a büfékocsi előnyeit ecsetelő háromnyelvű szöveg mellett elhangzana egy szolid korholásnak is beillő üzenet. Pl: "Kérjük, hogy utastársai nyugalma érdekében halkítsa le mobiltelefonját, vagy használja készüléke rezgőfunkcióját, telefonbeszélgetéseit pedig a folyosón bonyolítsa le." Mókásnak hat? Pedig megszívlelendő... |
