Ki ad(na) pénzt a kéregetőknek, hajléktalanoknak? Ki kerüli ki őket, és kik próbálnak segíteni rajtuk. Egyáltalán kik ők és mennyien vannak kis városunkban?
Szombathely utcáin járva, az utóbbi időben egyre többször botlunk bele elnyűtt ruhákat viselő, sokszor alkoholtól bűzlő emberekbe, akik már puszta létükkel, szánalmat sugárzó viselkedésükkel, vagy ha ez nem lenne elég, agresszív kéregetéseikkel mintha csak egy célt szolgálnának. Zavarni, dühíteni a városban ügyes-bajos dolgaikat intéző tisztes polgárokat, turistákat. Kik ők? Honnan jöttek? Mit lehet ellenük-értük tenni? Ezekről beszélgettünk a helyi szakemberekkel.
Akik minden segítséget elutasítanak...
A legutóbbi népszámlálás óta is szinte naponta változó helyzet miatt csak hozzávetőleges adatokat ismerhetünk. E szerint körülbelül 20 olyan hajléktalan van, akik abszolút az utcán élnek, és minden segítséget elutasítanak.
Azonban közel 100-an vannak olyanok, akik megfordultak a Zanati úti Segítőház éjszakai menedékhelyén, és 80 körüli az átmeneti szálláson lakók száma.
Ez utóbbi rehabilitáció azok számára, akik valóban változtatni akarnak helyzetükön, hiszen az itt élők 80-90 százalékának állandó munkahelye, pénzkereseti forrása van, az itt eltölthető egy év alatt anyagilag egy kicsit megerősödhetnek, hogy utána albérletbe, otthonházba, önkormányzati bérlakásba költözve folytathassák normálisnak mondható életüket.
Egyre több fiatal lesz fedél nélküli
A hajléktalanok életkor szerinti megoszlása, nagyon vegyes, de aggasztó, hogy egyre több a fiatal. Egy részük a nevelőotthonokból (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) kerül ki, őket a társadalom már eleve elítéli, nem fogadja be, és munkahely, lakóhely, családi kötelékek hiányában egyenes útjuk vezet a hajléktalanszállóra. A börtönviselt emberek, és ezek közül az úgynevezett nehézfiúk is egyre nagyobb számban vannak jelen az intézményben, visszahúzó erőt jelentve az ott élők számára. Velük szemben sokszor hol biztonsági őrként, hol fegyőrként kell viselkedni, ami hosszú távon óhatatlanul is elvonja a szakemberek energiáját a többiek segítésétől.
Iskolai végzettség szerint a nagy többség 8 általánost, vagy azt sem végzett, egypáran szakmával, érettségivel is rendelkeznek, sőt elvétve diplomás is akad közöttük. (A szombathelyi szálló lakója egy nukleáris mérnök is, de kérdezem, hol tudna Szombathelyen ezzel a szakmával munkát találni?)
Alkohol, munkanélküliség, családi tragédiák
És, hogy mik a hajléktalanná válás fő okai? Erről hosszú oldalakon keresztül lehetne írni, ahogy ezt sokan meg is tették, "leegyszerűsítve" azonban azt mondhatnánk, hogy az alkohol, a munkanélküliség, a családi tragédiák, a válások azok, amik hol külön-külön, hol egyszerre lehetnek feltételek. Mi volt azonban előbb? A tyúk vagy a tojás? Azt utólag nagyon nehéz megállapítani. A szakemberek általában már csak a végeredménnyel találkoznak, és innen kell elkezdeni, újra építkezni.
Itt azonban felmerül egy újabb probléma. Ezek az emberek, akarnak-e, képesek-e helyzetükön változtatni? Ők ugyanis rossz tapasztalataik miatt eleve bizalmatlanok a "hivatalos szervekkel" szemben. A szakemberek elsődleges feladata, hogy kibillentsék őket a fásultságból, hogy tudatosítsák velük, igenis van lehetőség újra a normális életre, az újbóli beilleszkedésre.
A Papa |
N.
