Több mint három hónap telt el a legutóbbi szombathelyi közgyűlés óta, így érthetően megszaporodtak a szeptember 27-i napirendre kitűzött feladatok. Még így is furcsállhatnánk, hogy délelőtt 10 órától este 21-ig mindössze a 3. napirendi pont a./ alpontjáig sikerült eljutnia a tisztelt testületnek, ha nem tudnánk, hogy az eltelt időszakban nemcsak feladatok, hanem indulatok is jócskán felgyűlhettek a mélyen tisztelt felekben.
A hivatalnok lázadása
Politikai és magánemberi indulatok ezidáig sem voltak idegenek a T. Testület működésétől, de 2001. szeptember 27-én valami új elem jelent meg: a polgármesteri hivatal dolgozója kikérte magának azt a hangot, ahogyan vele egyik választott politikusunk beszélni mert. Jól működő demokráciában azt mondanánk: természetesen a (mindenkori) beosztott is kényes emberi méltóságára - nálunk azonban még említésre érdemes, amikor valaki él ezzel a jogával.
A történet (tegnap délutáni része) úgy kezdődött, hogy Sági József országgyűlési képviselő a Szent Gellért utcában lakó választói érdekében kért szót. (Bevezetőjében nem bírt bírálat nélkül elmenni az ellenzéki városatyák obstrukciónak minősített viselkedése mellett se. A városatyák azonban kapásból riposztoztak.) A honatya elmondta, hogy a Szent Gellért utca forgalmának növekedése ellen évek óta hiába tiltakozó, többszáz aláírást összegyűjtött lakók számára még a tavasszal fórumot szervezett. Az ügyben a közlekedési bizottság határozatot is hozott, miszerint záros határidőn belül forgalomszámlálást kell végezni, azonban ezt a határozatot a polgármesteri hivatal műszaki osztálya máig nem hajtotta végre.
Ki csóvál kit?
"Ha valamely bizottság határozatot hoz, azt a hivatalnak kutyakötelessége végrehajtani, mostanában azonban úgy látszik, a farok csóválja a kutyát" - jelentette ki a képviselő, aki azt is tudni szerette volna, ki a felelős a számlálás elmaradásáért.
Minthogy a közlekedési bizottság elnöke nem kívánt válaszolni, a műszaki osztályt vezető Borsos Gyula felelt Sági Józsefnek. A hivatalnok elismerte, valóban többször is foglalkozott az üggyel a bizottság, született határozat is, ám a forgalomszámláláshoz szükséges forrásokat - az osztályvezető kérése ellenére - nem jelölték meg. (Mielőtt a fránya bizottság fölött elhamarkodottan pálcát törne bárki, emlékezzünk rá, hogy február óta igencsak feszült költségvetési helyzetben működik az önkormányzat, gyakorlatilag csak a túlélésre volt pénz, határozatokat tehát az első félévben szinte minden szinten csak "hozomra", a gázközművagyonból származó bevétel terhére hozhattak.) Még szerencse, hogy a forgalomszámlálást vállalta a Közútkezelő Kht. képviselője.
Borsos Gyula tájékoztatta a közgyűlést arról, hogy a Szent Gellért utca forgalmának szabályozása nem tartozik a műszaki osztály kompetenciájába, majd leszögezte azt is, hogy erről az országgyűlési képviselőt is számtalanszor tájékoztatta. Az hivatalnok egyúttal visszautasította azt a hangnemet, amit Sági József a szakmai bizottságban használt vele szemben, s kijelentette, inkább felmond, minthogy tovább tűrje, hogy úgy beszéljenek vele, mint szigorú osztályfőnök a rossz diákkal.
Négyévente újra kezdik...
A polgármesteri hivatal mintegy 250 dolgozója minden egyes választási ciklus elején kénytelen az újonnan választott képviselők előítéleteivel megküzdeni. A választópolgár érdekeit képviselő, jogban járatlan városatyák, városanyák ugyanis gyakorta esnek ama csapdába, mint az általuk képviseltek: azt hiszik, a hivatalnok személyes bornírtságból nem tesz eleget a városlakó valamely (akár jogos) igényének. A ciklus első évében rendszerint azzal a tapasztalattal gazdagodik a képviselő, hogy a csinovnyik ismeri jobban a különböző szintű jogszabályokat, és nem veleszületett rosszindulatból alkalmazza azokat, hanem mert az a feladata...
A mostani ciklusban azonban mintha ez az igazság sehogysem akarna leesni a képviselők egy jól körülhatárolható csoportjának... Néhány városatya három éve folyamatosan (megfelelő igét keresek, de hiába, ez az egyetlen pontos) b*sztatja azokat a szakembereket, akiknek dolga a testület döntéseinek szakmai előkészítése. Hiába érvel a hivatalnok, ha szavai süket fülekre találnak a bizalmatlan politikusban. S még azzal sem vigasztalhatják magukat a polgármesteri hivatal dolgozói, hogy csak négy évig kell kibírni ezt a légkört, hiszen négyévente újra kezdődik az egész. (Ez szinte törvényszerű.)
A megaláztatás formái
Vigasztalódhatnak persze azzal, hogy a jó döntéseket is ők készítik elő. Tudnak észrevétlenül fölényes szakmai választ adni buta és arrogáns kérdésekre a közgyűlésen. A jogszabályok ismeretében többnyire meg tudják védeni magukat a hozzá nem értők támadásaitól. Ilyen azonban még nem történt, hogy a csinovnyik nyílt színen nemet mondott volna arra a viselkedésre, amivel naponta megaláznák azok, aki belőle és szakértelméből élnek...
És külön gyönyörű, hogy több esztendei folyamatos szívatás után éppen az a Borsos Gyula lázadt fel a szélsőséges politikai magatartás ellen, aki maradt a közszolgálatban még azután is, hogy az előző ciklusban megütötte őt egy felgerjedt néptribun. Úgy látszik, indulatból született megalázást el lehet viselni, a nyilvánosság előtt történő semmibevételt nem.
Fotó: archív
