Akárcsak az utóbbi hetekben, tizenhat évvel ezelőtt is egy új korszak eljöveteléről beszéltek a terrorizmusban jártas szakértők: ekkor történt ugyanis, hogy iszlám szélsőségesek első ízben támadtak meg civil amerikaiakat. Ez komoly vészjelzés volt az amerikai vezetés számára, hiszen kiderült: a terrorizmus már nem olyasvalami, ami csak a szülőhazájuktól távoli, idegen területeken állomásozó katonákat és diplomatákat érheti.
Testét kihajították a bejrúti repülőtér aszfaltjára
1985. június 14-én a Hezbollah muszlim fegyveresei kézigránátokkal és egy egyszerű pisztollyal átvették a hatalmat a TWA Athénból Rómába indulni készülő légijáratán. Fedélzetén mintegy 145 - többnyire amerikai állampolgárságú - utassal. 16 napos kínszenvedés vette kezdetét, amit az is tetézett, hogy az eltérítők többször irányt változtattak: egyszer Bejrútba, majd pedig Algírba repültek, és ugyanezt többször megismételték. Mindeközben olyan elképesztő követeléseket támasztottak, miszerint engedjenek szabadon több száz shíta rabot Izraelből, valamint azonnal állítsák le az Államok és az arab országok közötti olajkereskedelmet. Amiért nem teljesítették kívánságaikat időben, közvetlen közelről fejbelőtték Robert Dean Stethem amerikai tengerészaltisztet, aki szintén azon a gépen utazott. Testét ezután kihajították a bejrúti repülőtér aszfaltjára... Az eltérítőknek végül engedélyezték, hogy a túszok szabadon engedése után hazatérjenek Algírba, megmenekülve ezzel a bírósági felelősségre vonás alól.
Omar Abdel Rahman sejk követői
Nem a szeptemberi támadás volt az első, amelynek a World Trade Center volt a kiemelt célpontja. 1993. február 26-án egy több mint fél tonnányi robbanóanyaggal megrakott személygépkocsi repült a levegőbe a WTC alatti mélygarázsban, megölve hat embert és megsebesítve mintegy ezer másikat. Az akció kitervelőinek szándéka - az ikertornyok összeomlásának előidézése - ugyan meghiúsult, az amerikaiak rémülten és értetlenül álltak a történtek előtt. Országuk ugyanis még soha sem esett áldozatul olyan szélsőséges akciónak, amely emberáldozatokat követelt volna. 1994-ben végül elítéltek négy embert - mindannyian az elvakult mohamedán pap, Omar Abdel Rahman sejk követői voltak -, akiket bűnösnek találtak a merénylet kitervelésével kapcsolatban. Feltételezett vezetőjüket, Ramzi Ahmed Yousefet három évvel később ítélték el, ám ezzel korántsem volt vége a fenyegetésnek.
"48 órányi terror a levegőben"
Az amerikai ügyészség így fogalmazott azzal az 1995 januárjában sikeresen megakadályozott akcióval kapcsolatban, melyet eleinte nevetségesnek és kivitelezhetetlennek tartottak. A tervek közt szerepelt, hogy egy gépet egyenesen nekivezetnek a CIA főhadiszállásának, felrobbantanak egy tucat sugárhajtású repülőgépet. Valamint meggyilkolják az elnököt a légtérbe permetezett mérges gázzal, amikor éppen az Air Force One-nal repül. A WTC elleni robbantás után Ahmed Yousef a Fülöp-szigetekre menekült annak ellenére, hogy ott is a körözöttek listáján szerepelt. Manilai apartmanjában éppen az ominózus légiterrorhoz bütykölt nagy horderejű robbanószerkezeteket, amikor az amerikai kommandó rátört, köszönhetően a szövetségi nyomozóhivatal pontos információinak. Ahmed most éppen 240 évvel megtoldott életfogytiglannal ül.
Tonnányi robbanóanyag lapult a ponyva alatt
1996. június 25-én egy ártalmatlannak tűnő teherautó kanyarodott be a dhahrani (Szaúd-Arábia) katonai támaszpontra. Még csak fel sem merült annak lehetősége, hogy több mint két tonnányi robbanóanyaggal megtöltött bomba lapul a ponyva alatt, ami aztán 19 amerikai pilótát ölt meg és közel 300 embert sebesített meg. A nyomozást azóta sem zárták le. A gyanúsítottak többsége Szaudi fennhatóság alatt áll; az amerikai ügyészség pedig tehetetlen, mivel nem létezik kiadatási szerződés a két ország között, így a terroristák bíróság elé állítása már kívül esik hatáskörükön. A két évvel későbbi, Kenyában és Tanzániában található amerikai nagykövetségek elleni robbantások során ugyancsak meghalt 224 ártatlan ember, és megsebesült további 5000. Ezt a bűncselekményt már bin Laden nevéhez kötik, aki immáron az egész iszlám népet felszólította az Államok elleni hadjáratban való részvételre. A harcnak tehát még nincs vége, ellenkezőleg: sajnos most kezdődik csak igazán...
