Ez a kormány nem szereti Szombathelyt?!

– Lapunk legutóbb közel egy éve, július táján készített Önnel interjút, amikor az újjáalakult szombathelyi Fidesz csoport megválasztotta elnökéül. Akkor az országgyűlési képviselősége mellé kapott egy újabb pozíciót. Most itt a harmadik, a városi képviselőség. Miért vállalta ezt is?
– Nem vagyok tisztséghalmozó – mosolyog.

– Az elnöki szerepkör hozta meg a kedvét az önkormányzati munkához?
– Hadd nézzek vissza az időben… 1985-ben – ez a kampányban terjesztett szórólapomról is tudható – már egy városrész helyi képviselője voltam.

Tanácstag volt, de nem szégyelli
– Nevezzük nevén: tanácstag?
– Igen. 1985-ben, azon a bizonyos önkormányzati választáson indultam, amikor a törvény először tette kötelezővé a többes jelölést. A Hazafias Népfrontnak jutott a keressen még egy jelöltet szerep. Az ellenzéki politikusok közül nagyon sokan ezen a választáson mérettették meg magukat először. Így kerültem a látókörbe én is. Nem az MSZMP megkeresésére – hiszen nem is voltam párttag. Akkoriban a városi testületnek 66 képviselője volt, így sokkal kisebb városrészek képviselete hárult a tanácstagokra.

– Ez a megbízatás meddig tartott?
– A rendszerváltozásig, 1989-ig.

– Vagyis most visszatért egy régi munkájához...
– Azért indultam, mert így közvetlen kapcsolatom lehet a lakókörnyezetemmel, emberek problémáival testközelben találkozhatom. Másrészt az országgyűlési képviselői munkámban mindig is azt éreztem, hogy a helyi ügyek képviseletét úgy bízták rám, hogy a megfelelő információk nem álltak rendelkezésemre.

„Van egy saját erkölcsi mércém, amihez tartom magam”

– A közgyűlésben is hasonló stílusban kíván politizálni, mint a Parlamentben? Marad az éles, kemény hangnem?
– Itt helyben természetesen jobban együtt kell működnünk, ezért a pártpolitikai szempontok nem lehetnek elsődlegesek, valamennyien a város fejlődésében, az itt élők boldogulásában vagyunk érdekeltek.
Ami a stílusomat illeti, van egy saját erkölcsi mércém, amihez tartom magam. Ez sok mindentől megóv. Például semmilyen igazgatótanácsi, felügyelő-bizottsági tagságot nem vállaltam el soha, és díjazásért a következő két évben sem.

– A közgyűlésben most kiélezettebb lett a helyzet. Bár a szocialista-szabaddemokrata vezetés többség van, ezt csak a függetlenek folyamatos és állandó támogatásával tudja biztosítani.
– Én nem azt a szót használnám, hogy kiélezett, csak azt, hogy kiegyensúlyozottabb. Ami nem is a számszerűsége miatt érdekes, hanem ez a választás azt tükrözi, hogy Szombathelyen többen gondolják úgy, hogy nem állnak jól a város ügyei, és ezzel most a város vezetőinek is szembesülniük kell.

A függetlenekre leadott szavazatok mind egy szálig a jobboldalról hiányoznak

– Lesz harc a függetlenekért?
– Ezt a harcot mindenkinek magának kell lefolytatnia. A mostani választási kampányban is bemutatkoztak olyan a függetlenek, akik baloldali támogatással indultak. Ami elfogadható lenne, azonban etikátlannak tartom azt, ha közben magát jobboldali független jelöltnek hirdeti , nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy onnan szavazatokat vegyen el. Szerintem ez erkölcsi és politikai értelemben csalás. A mostani választásokon is mind egy szálig a jobboldalról hiányoznak a függetlenekre leadott szavazatok.

–A választási bizottság mindenesetre rendben találta a jelölteket. Győzelmét mennyire köszönheti az országos politikai közhangulatnak, az EU-választásnak?
– Az emberek nem személyre szavaztak, nem is pártra, hanem saját helyzetükről mondtak véleményt. A szavazás azt jelzi, hogy ma az emberek elégedetlenek, hiszen Szombathely 17 választókörzetéből 15-ben a Fidesz győzött.

Ki, mikor, mennyiből nem épített Sportcsarnokot?

– Térjünk rá a körzet ügyeire, itt van elsőként a Sportcsarnok...
– Nagyon vártam, hogy a miniszterelnök szombathelyi látogatásakor bejelenti, kicsit megtoldja az egymilliárd forintos ígéretét. Ez a kormány nem szereti Szombathelyt. Kevesebb pénzt ígért, amennyiből a Sportcsarnokot meg lehet építeni – és ezzel nagyon kemény helyzetbe hozza a várost. Ha csak a polgári kormányzás alatti beruházásokra gondolok, akkor a hiányzó összegeket központi forrásokból biztosították. Most a városnak kétmilliárdot kell összekuporgatnia…

– A sportcsarnok ebben az esetben nem jó példa, hiszen ezt a Fidesz-ciklus elején Önök is beígérték, aztán még az alapkőletételig sem jutottak el… .
– A sportcsarnokot a 2002 választási kampányban ígértük meg, akkor egyébként már a közbeszerzési pályáztatás is megtörtént, elfogadott építési tervek voltak. A Fidesz kormány egyébként negyven százalékos önrészt ígért be.

– Hát, én változatlanul úgy emlékszem, hogy az ígéret jóval korábban, közvetlenül a Fidesz kormányra jutása után történt. A lényeg: miért nem kezdték el a beruházást?
– Nagyon sok pénzt kapott a Fidesz kormányzat alatt Szombathely. Nyilván a város és a megye vezetésének a döntése volt az, hogy mely beruházások élvezzenek elsőbbséget. Sokkal könnyebb lett volna 2002-ben választást nyerni egy új Sportcsarnokkal, ami akkoriban kétmilliárdból megépíthető lett volna, azonban helyette inkább utakat építettünk.

A szombathelyi emberek nagyon bölcs emberek…

– Visszatérve az egyik mondatára: ön szerint volt olyan kormány, amelyik szerette Szombathelyt?
– Igen, az előző kormány szívén viselte valamennyi önkormányzat sorsát. A város nagyon sokat kapott. A szombathelyi emberek nagyon bölcs emberek. Amikor 2002-ben eldőlt, hogy szocialista- szabaddemokrata kormány alakul, akkor az őszi önkormányzati választáson azt akarták a szombathelyiek, hogy kormánypárti legyen a városvezetés is, ezért lehetett Ipkovich György polgármester.

– Tehát úgy gondolja, a Fidesz-éra megtanította az emberekkel arra, hogy azok a városok élveznek előnyt, amelyek a kormánnyal azonos színezetűek…
– Mondjuk ki, Szombathely az elmúlt két évben semmit sem kapott, ez önmagában cáfolja az Ön állítását. A Sportcsarnokra beígért 1 milliárdról sem tudunk semmit, csak mutyizásról hallani.

– Lépjünk tovább: ott a Rohonci-úti töltés. Mit lehetne azzal kezdeni?
– Úgy tudom, hogy a sportcsarnok beruházásának tervei ezt a területet is érintik, és elbontják a töltést.

– És ott áll üresen a városi strand területe, a lepattant betonmedencéjével.
– Gyermekkoromban oda jártunk fürdeni. Nagyon csodálkozom, hogy ilyen értékes zöldterületet ezidáig nem sikerült hasznosítani. Ajánlom az itteni városvezetésnek, hogy menjenek el, és nézzék meg a Millenáris parkot. Ez egy több irányból megnyitott, de éjjel őrzött és zárt közpark, ahol budapestiek százai pihennek. Kulturális célú hasznosítása nem igényelne milliárdokat. A terület másik részén a diákoknak sportolási lehetőséget kellene biztosítani.

A város adottságait kell kihasználni

– Mi lesz Nyugat királynőjével és a koronával?
–Ahogy az elmúlt két évet nézem, ezt a koronát Szombathely egyhamar nem kapja vissza.

– Egy politikus mindig csak ciklusokban gondolkodik? Vagy időnként távolabbra is tekint?
– Nem ciklusokról van szó. Ha az elmúlt ciklusban megkezdett folyamatok folytatódnának, akkor valószínűleg felértékelődne Szombathely, kulturális szempontból. Sorolhatnám: könyvtár, levéltár, aztán a sorban a múzeum és a művelődési ház következett volna. Ezek a programok szakadtak meg a kormányváltással…, és ami még fontosabb, munkahelyekre is szükség van, mert anélkül nem csak a biztonságos megélhetés van veszélyben, de még a mozi is üresen marad.

– Leegyszerűsítve a dolgokat: két év múlva, ha Önök győznek, lesz korona is...
– Remélem, két év múlva jobboldali vezetés lesz itt helyben és az országban is, és megvalósulhatnak azok a fejlesztések, amelyek elkezdődtek 1998-ban.

– Az elmúlt egy évben városi elnökként mennyire sikerült összekovácsolnia, az amúgy elég széthúzó helyi Fideszt-erőket?
– A helyi Fideszben az a legfontosabb változás, hogy nyitottabbá, néppárt jellegűvé vált. A létszáma is háromszorosára nőtt, és folyamatosan növekeszik.

– A klikkekkel mi újság?
– Már egy éve sikerült békével megválnunk azoktól, akik felelősek voltak azért, hogy a Fidesz nem tudott beágyazódni a város közéletébe, mert abban voltak érdekeltek, hogy a Fidesz klubszerűen működjön. Most egészen más a helyzet. A közös cél összetart bennünket: az, hogy minél többet tegyünk a városért.

Nem az az érdekes, hogy ki gratulált, hanem hogy ki nem!

– Ez jó hír. Miként fogadták ellenlábasai a győzelmét? Gratuláltak?
– Igen, sok gratulációt kaptam, persze az is érdekes- politikusként ezt már megtanultam-, hogy kinek nem jutott ez eszébe.

– És ki nem gratulált?
– Az titok.

– A polgármester?
– Ő igen.

– A szocialista ellenjelölt?
– Ő is. Nemény András a kampányban egyébként nagyon korrekt ellenfél volt. Összeakadtunk párszor az ajánlószelvények gyűjtésekor a lépcsőházakban is. Volt úgy, hogy én sajnálkoztam, volt, amikor ő mondta, hogy vannak számára reménytelen utcák. Őróla legalább azt is el tudom mondani, valóban dolgozott, és saját maga gyűjtötte az ajánlószelvényeket. A kérdés már csak az, hogy a független jelöltekkel miért nem találkoztunk?

Nincs a hátsómhoz szegezve a parlamenti szék

– Két év múlva polgármesterként üdvözölhetjük?
– 2006 előtt a Szövetség a kellő időben – és a kellő idő itt fontos – megnevezi a jelölte. Addig annyi biztosat állíthatok, olyan jelöltet indítunk, akit Szombathelyen ismernek és megbecsülnek.

– Olyan híreket hallani: a Fidesz-vezetés már eldöntötte, hogy sem Önt, sem Sági Józsefet nem indítja újra országgyűlési képviselő jelöltként. Ezt Sági egy nyilatkozatában meg is erősítette. Született ilyen döntés?
– Nyolc év cigányélet hosszú. Úgy gondolja, hogy főfoglalkozású politikusként kívánom leélni az életem? Hát nem. Most nem szívesen nyilatkozom a jövőmről, de nincs a hátsómhoz szegezve a parlamenti szék. Persze szívesen vállalok a Fideszhez kötődő közéleti tevékenységet. A feladatok pedig, mint eddig is, ha kell, eztán is megtalálnak...