Szombathely, a zárt város

A Szombathely lelki egészségének állapotáról a decemberi közgyűlés elé terjesztett tájékoztató igazán nem fest rózsás képet városunkról. A mentálhigiénés-kép elkészítését még a ciklusprogram egészségügyi fejezete irányozta elő, mint stratégiai feladatot. A kutatás az 50.145 főt számláló 18 és 60 év közötti lakosságról 1.005 kitöltött kérdőív értékelése alapján ad reprezentatívnak tekinthető képet. A vizsgálódás tervezett területei közül - kulturális háttér, magatartási szokások, önismeret, problémamegoldás, egészségi állapot, vallás, a mássághoz való viszony - ez utóbbira az elkészült anyag, vélhetően pusztán szakmai okokból, nem tért ki.

Szenvedélyek fogságában
A kutatás több területen is elgondolkodtató adatokat közöl. A válaszadók rendkívül nagy hányada (több mint 1/3-a) dohányzik, 28,4 % ráadásul rendszeresen. Az országos átlagnál magasabb a drogfogyasztók részaránya is (a kipróbálás szintjén 3,5 %). Az önkárosító magatartásformák között foglalkozik a tájékoztató az altatóval és nyugtatóval rendszeresen élőkkel. Ezek részaránya csaknem 5 %. A családok 13,4 %-ában jelent problémát az alkoholbetegség.
A szenvedélybetegséggel kapcsolatban pedig számolni kell a játékok rabjaival, illetve a túlzottan a munkájuknak élőkkel. Mindent összevetve megdöbbentő adathoz jutunk: a szombathelyi családok 31,5 %-a (!) érintett a szenvedélybetegségek valamely formájában.

80 százalék a létminimum közelében
Az eddig is világos volt, hogy csak kevesen lubickolnak a jólét adta áldásokban. Az azonban siralmas állapotokról árulkodik, hogy a vizsgálatban megállapított 25-30 ezer Ft-os havi létminimumot figyelembe véve, a felnőtt lakosság 50 %-a a létminimumon, vagy az alatt él, 29 % pedig alig lépi át ezt a határt. A Szombathelyen élők közel 80%-ára tehát a létminimum közeli lét jellemző.
Nincs mit csodálkozni ezek után azon, hogy a munkatevékenységet folytatók 41,1 %-a túlmunkával próbál javítani helyzetén. Pénz így talán valamivel több lesz, csak épp kevesebb idő jut a családra, a pihenésre s egyre romlik a kedélyállapot.

TV, TV, TV
A megkérdezettek 8,6 %-a hetente több mint 16 órát robotol a munkaidején túl. Mi mást tehet ilyen állapotban az ember: a televízió előtti fotelba roskad. Ott legalább ülhet. 55 év fölött 82 % néz gyakran tévét. Nem sokkal jobb a helyzet a 18-24 évesek körében sem (65 %).
Soha nem sportol a felnőttek 30,2 %-a, messzire kerüli a természetet 21,5 % s Oblomovot követi 21,6 %, azaz nem tesz semmit. Keveset mozgunk tehát annak ellenére, hogy 17,5 % gyalog, 34,6 % pedig kerékpárral jár a munkahelyére.
Mindennek súlyos következményei vannak. A tájékoztató megállapítása szerint rendkívül magas értéket jelent a tartós, rendszeresen visszatérő betegségben szenvedők 27,8 %-os részaránya.

Bezárkózó szombathelyiek
Ami igazán lehangolóvá teszi e szakmailag korrekt vizsgálat eredményét, az a tájékoztatóban talán leghangsúlyosabban előforduló kifejezés, az izoláció (elkülönülés). A beszámoló szinte valamennyi területen érinti e problémát.
A betelepültek számának mutatói egy kevés lehetőséget kínáló város meglehetősen csekély vonzerejére utalnak. A szabadidő eltöltésének struktúrája is nagyfokú izolációról, és alapvetően passzív viselkedésformákról árulkodik. Talán ezért is ürülnek ki az utcák hat után, s ezért nem tud igazán pezsgő városi élet kialakulni Szombathelyen?

Az öngyilkossági gondolatokkal, illetve kísérletekkel kapcsolatos számok is azt mutatják, hogy nem vagyunk kellően nyitottak egymás iránt. Ugyancsak a nyitottság hiányát jelzi a művészetnek és a közéletnek az értékrend egy 25-ös skáláján elfoglalt 24-25. helye.
A tájékoztató egyenesen kritikusnak nevezi, hogy a felnőtt lakosság 76,1 %-ának nincs közösségi hovatartozása, közösségélménye, közösségtudata. A helyi társadalomban a civil szféra tehát nem igazán működik.
Hogy mindez miért van így, azt nem a tájékoztató készítőinek feladata megállapítani, mint ahogy azt sem, miképp mozdulhatunk el egy nyitottabb, nemcsak szavakban polgári társadalom felé.

Te mit gondolsz a leírtakról? Véleményedet mondd el a fórumunkba!