Minthogy tizenegytől a megyéspüspökhöz mentek a város vezetői, hogy gratuláljanak dr. Széll Kálmán pápai kitüntetéséhez, a tanácskozás csak délután - órányi csúszással, tehát fél három körül - folytatódott. Az ellenzéknek viszont este 6 és 7 óra között akadt fontos megjelennivalója Kuncze Gábor szombathelyi meeting-jén, így aztán - kampány ide, kampány oda - sikerült a testületnek minden idők legunalmasabb közgyűlését lebonyolítani...
Új ketyere a szavazáshoz
Akit oly rossz memóriával vert meg a sors, hogy mindenre vissza tud emlékezni, az talán még nem feledte el, milyen izgalmakat keltett a ciklus elején az a szavazatszámláló készülék, amelyet három milkóért vásárolt meg a város. Akkor a gépesítés hevében a drágább kütyüre bólintott rá a testületi többség, s a lokálpatrióták képviselőjének javaslatára elhatározták azt is, hogy a hagyományos, kézfelemeléses módszert is alkalmazzák - különben a választópolgár nem tudja követni, hogyan szavazott képviselője az egyes kérdésekben. Csak utóbb (úgy két-három testületi ülés után) vált nyilvánvalóvá, hogy városatyáink egyszerűen képtelenek arra, hogy egyik kezüket felemelve egyidejűleg a másikkal a gombot is megnyomják. A három milla gyakorlatilag kiszállt az ablakon...
Amidőn most a polgármester bejelentette az új gépezet próbaüzemeltetését, nem minden kajánság nélkül gondoltunk arra, vajh elég lesz-é e kiváló képességű testületnek a ciklusból fennálló fél esztendő a gépezet kezelésének elsajátítására? Nos, az ez irányú rosszmájúság indokolatlannak bizonyult - igaz, a készülék meg jóval okosabbnak elődjénél -, így aztán öröm volt nézni azt a csillogó szemű buzgalmat, amellyel városatyáink a gombokat nyomogatták. Kellemes, bár a kelleténél talán kicsit hangosabb harangjáték hívta fel figyelmüket a szavazás megkezdésére, illetőleg arra, hogy az e célra megadott 15 másodperc lejáró félben van; a polgármester feje fölött lógó táblára kiírt nevek mellett azonnal megjelent, hogy ki szavazott igennel, s ki nemmel; a készülék automatikusan össze is adta a szavazatokat; valamint jelezte, ha a hozzászóló túllépte a megadott időt.
Némi maliciózus tűnődésre csak az a kérdés ad okot, hogy vajon miért nem ezt az olcsóbb, egyszerűbben kezelhető, mégis többet tudó szavazógépet vásárolta meg az önkormányzat már három évvel ezelőtt?
Az érdemi munkáról
gyakorlatilag nincs mit mesélni... A testület apróbb-nagyobb, technikai jellegű módosítást hajtott végre több helyi rendeleten, így például mindjárt az elején a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló többször módosítotton. (Ezt tényleg csak az untatás kedvéért említem, no meg azért, mert megszavazása rövidebb ideig tartott, mint amennyi idő alatt az előterjesztés címét legépeltem.) Tessék-lássék elvitatkozgattak néhány ezerszer lerágott gumicsonton, például újra elmondták mindazt, amit az utóbbi tíz-tizenkét évben szokás volt elmondani a Markusovszky kórház ügyében pro és kontra - aztán persze elfogadták a megyei önkormányzattal kötendő együttműködési megállapodásra tett javaslatot.
A várakozás ellenére egyhangúan fogadták el a zöldterületek fenntartásáról szóló tájékoztatót, ami csak azért méltó az említésre, mert ellenzéki javaslatra (Csermelyi András) került be egyáltalán a munkatervbe, és a két szombathelyi parkfenntartó cég (Bokor-Park, illetve Prenor) egyikének vezetője (Németh Kálmán) szintén ellenzéki. (Már a Volán jobban megszívta, hogy vezére ebben a ciklusban nem lett városatya az MSZP színeiben...) Érdekes volt hallani, amint a felszólalók - pártállástól függetlenül - harcot indítottak a szemetelők ellen, az meg különösen, hogy a "polgári oldal" önkritikát (!!!) gyakorolt a parkfelújítási program elhanyagolása miatt. Pusztuló parkjaink és játszótereink láttán azonban végre józan lépésre szánta magát az önkormányzat: újból bevezetik a parkőri rendszert, ami ugyan költséges, de még mindig olcsóbb, mint a rongálásokból keletkezett kár. Ha a Joskar-Olán bevált...
Kis ornitológiai szóváltás
A polgármesteri beszámolóhoz fűződően sem alakult ki hajtépés, igaz, az ellenzék éppen ebben az időpontban kunczézott, amit Szabó Gábor elfelejtett, vagy félreértett - ez nem derült ki egyértelműen, de kivételesen nem is számított. (Talán az országos kampány csökkenti a helyi balhék lehetőségének súlyát? Nem tudni, de tény, hogy ilyen lottyadtnak még nem láttuk a testületet 1990 óta...)
Balogh József tette föl az egyetlen olyan kérdést, ami egy kis életet csiholt az alvási ingerrel küzdő közgyűlésbe. A képviselő egy választópolgár dilemmáját tolmácsolta, szó szerint idézve megbízójától azt is, hogy "ezt úgyse meri megkérdezni a képviselő úr!" A városatya azonban halált megvető bátorságról téve tanúbizonyságot megkérdezte: miért piszkítanak a varjak a Pelikán-parkban?
A röhögés elülte után többen találgatni próbálták, hova, melyik hivatali egységhez tartozik ez a kérdés. Kommunális iroda? Oktatási osztály? Környezetvédelmi bizottság? Szabó Gábor - hangsúlyozva, hogy ő bölcsész, és doktori címét sem ezen a szakterületen szerezte - még a türelmi zónára sem átallt humorosan utalni, majd kifejtette, milyen szerencse, hogy a varjak nem műemlékvédelmi területet szúrtak ki maguknak, mert akkor csak drága, elektromos védekezéssel lehetne felvenni velük a harcot, mint például Milánó városában teszik. A spontán harci ötletekkel tűzdelt, ám roppant üdítő csevegésnek végül Prugberger alpolgármester vetett véget, aki tájékoztatta a testületet - valamint a tévé előtt ülő lakosságot - arról a közismert tényről, hogy a vetési varjú védett madár...
| A közgyűlés jelentősebb döntései: 140 millió a szombathelyi utakra Kiemelt egyesület a Haladás VSE Költözik a belvárosi tehertaxi állomás |