Prof. dr. Széll Kálmán egy régi szombathelyi orvosi dinasztia tagja, a rendszerváltás után a KDNP színeiben önkormányzati képviselőként és a párt megyei szervezetének elnökeként is ténykedett. Egy hónapja pedig pápai kitüntetést kapott. A későtavaszi verőfényben városszéli háza teraszán csevegtünk.
"Mindvégig egyházhű ember voltam"
- Mit is takar egész pontosan ez a kitüntetés, és miért kapta?
- Ahogy a püspök úr felolvasta pontosan, az egyháznak végzett szolgálataimért kaptam. Illetve utalt arra is, hogy a kommunista rendszerben is mindvégig egyházhű ember voltam. Nagyon sok előadást tartottam, etika könyvet írtam, amelyek a katolikus egyház álláspontját tükrözték. Emellett aktívan részt vettem az egyházközségi zsinat lebonyolításában, és már vagy tizenkét éve a Székesegyházi Főplébánia Egyházközségének világi elnöke vagyok. Továbbá közreműködöm Batthyány - Strattmann László dr. boldoggá avatásának előkészítésében, valamint az Egészségügyben Dolgozók Batthyány - Strattmann László Egyesületének vagyok az elnöke.
A megye lakosságának fele gyakorolj aktívan a vallását
- Azt tudjuk, hogy a választásokon a megyében, illetve részben Szombathelyen is a jobb oldali erők győzedelmeskedtek, és ez talán arra enged következtetni, hogy szűkebb régiónkban elég erős a kereszténység bázisa. Ön is így látja?
- Én úgy saccolom, hogy ma a megye lakosságának feléről lehet elmondani, hogy aktívan gyakorolja vallását. Ráadásul ezek az emberek is többségében idősebbek. Persze mindig az volt, hogy az öregek voltak vallásosak inkább, hisz ha az ember kezd élete végéhez közeledni, eszébe jut, hogy hátha mégis van Isten, és jó lenne vele jóban lenni.
Ami a politikát illeti, a Kereszténydemokrata Néppártban olyan irányú eltolódások keletkeztek, hogy én ebből a pártból kiléptem - , és ezt annak idején hivatalosan be is jelentettem a Vas Népében - ugyanis úgy éreztem, hogy nem somfordálhatok ki a hátsó ajtón, hanem nyíltan ki kell mondani, hogy ezzel nem értek egyet. Valamiképp engem igazolt, amikor hallottam, hogy a Centrum Pártba léptek be közülük sokan. Ez önmagában még nem baj, de amikor aztán arra kezdték biztatni az embereket, hogy az MSZP-re szavazzanak, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy valami nem stimmel.
Csinálják a Fiatalok!
- Bár már jó néhány éve visszavonult az aktív közélettől, időnként nem érez késztetést arra (különösen a kampány időszakában), hogy valamely párt színeiben vagy függetlenként visszatérjen a politikai küzdőtérre, és szerepet vállaljon?
- Úgy vagyok ezzel, hogy ha valaki megkérdezi a véleményem, szívesen elmondom, de én már kiöregedtem ebből. Az embernek tudni kell, hogy mikor kell betenni az ajtót. Csinálják a fiatalok! A két választás között egyébként tartottam egy előadást a Szily - kastélyban, amelynek az volt a címe, hogy Politikai közgondolkodás és lelki egészség. Ott távoli vonulatokban próbáltam rámutatni arra, hogy a magyar közgondolkodást mi minden befolyásolta, és azokra a történelmi tényekre, amelyek lecsapódtak benne. Nagyon ügyeltem arra, hogy egyetlen párt nevét ki ne ejtsem, és inkább történelmi léptékű vonulatokat próbáltam felvázolni.
Ma a párt, s nem a város érdekei dominálnak...
- Mint régi szombathelyi, milyennek látja ma a város helyzetét? Milyen változásokat tartana üdvösnek gazdasági, politikai vagy egyéb téren?
- Nem hiszem, hogy erre érdemben tudnék felelni, tudniillik nem vagyok felkészülve. A közgyűlés eseményeit is csak elvétve követem, mert ugyanolyan érzések támadnak bennem, mint régen, csak még erősebben.
A rendszerváltás utáni első közgyűlés, amelyben részt vettem, azért egy visszafogottabb, bizonyos konszenzusokat is produkáló testület volt. Én mindig azt vallottam, hogy attól, hogy valaki egy másik párt tagja, még a város érdekeit kell elsősorban szem előtt tartania. Tehát első kellene, legyen a város érdeke, aztán a párté. Most a pártérdekek dominálnak. Nem szabadna , hogy a politikai ellenfelek ellenségekké is váljanak. Az én "találmányom" az a mondás, hogy a viták mélyítik a barátságokat. Abban igaza van Kovács Lászlónak, hogy két olyan szekértábor van ebben az országban, amelyeket árkok választanak el egymástól.
Az ikertestvérem Amerikában él, és küldött nekem egy esszét, melyben arról írnak, hogy ez kezdő demokráciákra jellemző. Az "öregebb" demokráciákban az elvi viták az emberi kapcsolatokat nem érintik. A szeretet egy keresztényi fogalom, és nagyon sokan nincsenek tisztában a jelentésével. A szeretet semmi szín alatt nem érzelem. Lehet az is, de inkább egy értelemből folyó pozitív cselekedet. Tehát az ellenséggel is lehet nagyvonalú gesztusokkal bánni.
- Ön nyugdíjasként praktizál. Emellett mivel foglalkozik még?
- Részben helytörténeti, részben általános kérdésekben több cikkem jelent meg a Vasi Szemlében, amely munkásságomért Nívó-díjat is kaptam. Egészen a múlt évig az Országos Aneszteziológiai és Intézeti Terápiás Szakmai Kollégium elnöke voltam. A POTE Egészségügyi Főiskolai Karának szombathelyi képzési központjában filozófiát és etikát oktatok.
"Itt van egy öreg Jankó"
- Mennyire sikerült megtalálni a fiatalokkal a közös hangot?
- Nagyon szeretem és mindig megvédem őket, mikor azt mondják róluk, hogy "rossz az emberanyag". Szorgalmasak, figyelnek, és iparkodnak együttműködni.
Az etika tanítását tartom fontosabbnak, mert megmondja, hogy mi a rossz, és mi a jó, mi a helyes, és mi a helytelen. Ez iránytűt jelenthet aztán hivatásuk gyakorlásnál, mert ezekben a gyerekekben nagyon nagy mértékű elhivatottság-érzés kell hogy legyen, hisz tudjuk, hogy az egészségügyben dolgozók nagyon rosszul vannak megfizetve, és mostoha körülmények között dolgoznak.
A középiskolásoknál már más a helyzet, mert ennek az anti-autoriter nevelésnek vannak hátrányai. Az ifjúságnak is rendet, kötelességtudatot kellene tanulnia. A tragédia ugyanis az, hogy ha kilép a fiatal az életbe, akkor egy olyan munkahely várja, ahol hierarchia van. Főnök utasítja, követelnek tőle, és ezért sebezhetővé válnak, nem találják meg a helyüket.
Nagyon jó viszonyban vagyok a hallgatókkal, amiben persze az is benne lehet, hogy talán érdekli őket az, amiket mondok, és azt gondolják: itt van egy "öreg Jankó", aki már sokat tapasztalt, jót akar nekik, és szereti őket.
