Itt voltak a Tankok!

A hetekkel ezelőtt kiragasztott plakátokon szereplő 19 órás kapunyitásra szokásunkhoz híven nem értünk oda. Rajtunk kívül persze sokan gondolták, hogy nem nézik meg az előzenekarok (Cadaveres de Tortugas és Moby Dick) fellépését. Így szembesülnünk kellett a bejárat előtt kígyózó végeláthatatlan sorral. Nem volt mit tenni - mi is beálltunk.

Amint bejutottunk, jó hírrel örvendeztettek meg minket: a ruhatárban már csak egy fogas van! Nem lehet kabátban tombolni, tehát uzsgyi! Megkaparintottuk az utolsó helyeket, s reméltük, hogy az OMK-ban talán nem tűnik el a biztonságos helyre akasztott ruhánk…

Ezután az italos pult felé vettük az irányt: emberek egymás hegyén-hátán, küzdenek a szomjukat oltó vadászokért és habos sörökért. Akinek szerencséje volt, az talált ismerőst az első sorban, s őt kérte meg, vegyen neki is itókát. A pechesebbek taktikázva furakodhattak előre. Műanyagpohárral a kezünkben az aulában foglaltunk helyet.

Mindenütt ismerős arcok. Olyanok, akikkel általában csak efféle koncerteken futunk össze. A közönség sokszínűségét jellemzi, hogy itt az elitosztályból pár órára kiszakadt üzletembert is láthattuk, amint együtt iszogat a lepattant, útszéli rockerrel. (Bár az 1600 Ft-os belépő miatt utóbbiakból egyre kevesebbet lehetett találni, s az ő helyüket a tizenegy-két éves fiatalok vették át.)

Tizet ütött már az óra, s felcsendültek az első taktusok. A tömeg hirtelen a tornacsarnok felé indult - ELKEZDTÉK!

„Figyelj! Én, igen, én vagyok a Hit, bízz bennem, én nem hagylak itt!” Ettől nem is kellett tartanunk. Mindannyian jól tudtuk, hogy a „srác, aki vett egy rock and roll gitárt, hogy azzal egész nap énekeljen”, nem fog minket elhagyni, „mint a kifutópályát a gép”.

Lukács mellé ülve fogyaszthattuk el borunkat. Figyelmesen hallgattuk, amint bemutatta a házat, ahol él. Majd együtt léptünk ki vele az űrbe, ahol a bőrünk volt a szkafander. Találkoztunk azzal a szőke lánnyal is, aki éjjel befonta a haját, s akivel ráncosra gyűrték a lepedőt. Mindeközben táncolt a tömeg, mert belelépett valami ördögi körbe.

Másfél óra múltán a zenekar elbúcsúzott – bár mindannyian tudtuk, ez csak amolyan „tapsoljatok vissza!” lelépés volt. Kisvártatva ismét megjelent az énekes - kezében egy akusztikus gitárral: a Nirvana „Where did you sleep last night” című dalának részletét természetesen az „Egyszerű dal” követte, majd a líraibb vizekre evezve meghallgathattuk az egyik épp aktuális slágert, az „Örökké tart”-ot.

„A történet vége - ennyi és kész!” Itt voltak a Tankok. Ismét. Más helyszínen bár, de ez kit érdekel? A buli fergeteges volt, aki eljött, az bizony NEM MARADT LE A LÉNYEGRŐL!

Fotó: Rácz G.