A kettős állampolgárságról és a kórház-privatizációról szóló ügydöntő népszavazás a múlt hét végén eredménytelenül zárult. Lehet vesztesekről és győztesekről beszélni?
Közjogi és politikai értelemben vesztesei lettek azok, akik a népszavazást kezdeményezték, és azok, akik támogatták az igenek sikerét. Győztesekről már nehezebb beszélni. Amit biztosan meg lehet állapítani, hogy a kérdések nem találtak akkora támogatásra, amekkorát a törvény előírna, azaz eredménytelen volt a népszavazás.
Rosszak voltak a kérdések? Az érdektelenség vagy a hideg-ködös idő miatt maradtak oly sokan távol?
Az 1989. november 26-án megtartott úgynevezett négyigenes népszavazás részvételi aránya 58 százalékos volt. Akkor sem lehetett kellemesebb idő. Az eredménytelenség okait sokkal inkább magukban a kérdésekben kell keresnünk, amelyek ezt számtalan példa is bizonyítja egyrészt nem voltak elég pontosan megfogalmazva, és amelyeket közismerten nem a parlamenti pártok, hanem a magyar politikai élet perifériáján lévő szervezetek vetettek fel.
Ezen túl a távolmaradásnak három fő oka lehetett: voltak választók, akik tudatosan maradtak otthon. Vagy mert így értelmezték a kormánypártok felkérését, vagy mert a pártpolitikai vita taszította őket. Mások úgy érezték, nem kompetensek, nem akarnak ezekben az ügyekben állást foglalni. Semmi kifogásuk a pártpolitikai verseny ellen, nagyon szívesen döntenek a képviselőválasztásokon, ám elvárják, hogy ilyen ügyekben maguk a politikusok határozzanak. A harmadik csoportba az elfordulók és közönyösek tartoznak. Azt azonban nehéz lenne megjósolni, hogy melyik csoport mekkora tömeget képvisel
A nemzeti demagógia ütközött a szociális demagógiával
A két kérdés megosztotta a jobb és a baloldalt, körülöttük komoly pártpolitikai csatározás folyt. A kampány során úgy érzékeltük, a viták nem is a felvetett ügyekről, hanem a pártok saját népszerűségükért vívott csörtéiről szóltak.
Mindkét oldal méltánytalan, túlzó és leegyszerűsítő kampányt folytatott. Ezt én is túlzásnak tartottam. Érdemes azonban figyelembe vennünk, hogy a politikai pártok feladata éppen az, hogy fontos kérdésekben állást foglaljanak. Normálisnak tartottam, hogy akár a miniszterelnök vagy az ellenzék vezetője kialakította saját álláspontját, és amellett kampányolt is. Ez természetes, nem is ez ellen hadakoznék, hanem
A demagógia ellen?
Gyakorta két állítás küzdött egymással, egy nemzeti demagógia egy szociális demagógiával. Nem azt mondom, hogy a kampány minden eleme ilyen volt, ám mindkét oldal gyakorta esett túlzásokba. Ez azért nem volt szerencsés, mert leegyszerűsítette az alternatívákat, és nem volt helye már a racionális mérlegelésnek. Érdemes mégis hozzátenni, hogy a magyar választók nem voltak fogékonyak erre, hiszen a szavazók jelentős része (bár a pártok a két igenre vagy a két nemre buzdítottak) a két kérdésben másként szavazott, megosztotta voksát. Arra számítottam, hogy a pártpolitika ennél jobban áthatja majd a szavazást, és a két kérdésre adott egynemű válaszok aránya között nem lesz ilyen jelentős különbség (14%-os).
Mindkét oldalon a leegyszerűsítő, demagóg megnyilvánulások bizonyultak a leghatásosabbnak
Sok kanyar jellemezte a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kampányát, elég csak szerepléseire gondolnunk
Először a nemek mellett foglalt állást, aztán finomított, majd az utolsó egy hétben visszatért és megerősítette a nemek melletti elkötelezettségét. Ráadásul időről-időre különböző érveket használt. A legnagyobb tapasztalat, és talán a legszomorúbb is, hogy mindkét oldalon a leegyszerűsítő, demagóg megnyilvánulások bizonyultak a leghatásosabbnak. A hiteles érvek helyett a szocialisták gazdasági riogatásai, túlzó állításai működtek leginkább a kettős állampolgárság kérdésében, mint ahogy a Fidesznek a kórház-privatizáció ügyében mondott leegyszerűsítő, populista megszólalásai bizonyultak a leghatásosabbnak.
A jövőre nézve ez nem túl biztató
Mintha a pártok már le is szűrték volna a tanulságokat. Sajnos prognosztizálni lehet, hogy a pártok közötti viták ezen a szinten folytatódnak majd.
A kampány során világossá vált, valójában ki is az MSZP elnöke: nem Hiller hanem Gyurcsány
A kormányátalakítás és az első megmérettetés után milyen politikusnak látod Gyurcsány Ferencet? Főként, hogy legutóbbi beszélgetésünkkor még nem igazán tudtál véleményt formálni róla...
A helyzetem most sem könnyű, hiszen a kormányátalakítás vagy a népszavazás ügye is többnyire retorikai küzdelmek voltak. Továbbra is látszik, hogy egy határozott politikusról van szó, aki gyökeresen szakított azzal a szocialista politikusképpel, amit eddig megszoktunk. Nem egy kompromisszumkereső, egyensúlyozó, pragmatista, technokrata politikus. Elképzelései vannak, és ezekért képes politikai áldozatokat is hozni, és a döntéseit igyekszik végrehajtani. Ilyen politikusokat eddig csupán a jobboldalon láthattunk. Azonban e mögött még mindig nem látjuk a szakpolitikai teljesítményt, ezt majd talán csak 2006-ban lehet értékelni. Nyilvánvaló a politikai tehetsége, az a kérdés, ezt milyen ügyek szolgálatába állítja.
Egyes vélemények szerint Gyurcsány számára azért is volt ennyire fontos kampányának győzelme, hogy ezzel is megerősítse saját maga és embere, Hiller István pártelnöknek a pozícióját
Áttételesen persze Hiller legitimációja szempontjából is fontos volt ez a választás, azonban a kampány során világossá vált, valójában ki is az MSZP vezetője: nem Hiller hanem Gyurcsány. Hiller nem vált az MSZP első emberévé, sokkal inkább tűnt Gyurcsány fegyverhordozójának, mint önálló hatalmi tényezőnek. Egyelőre nem igazolódott be az a jóslat, miszerint a szocialista párt továbbra is kétfejű marad, és a MedgyessyKovács duóhoz hasonló konfliktusokkal terhes munkamegosztás folytatódik tovább.
A Fideszhez hasonló vezérmodell van kialakulóban?
Igen, Gyurcsány ellentétben Medgyessyvel nem állt meg a miniszterelnöki pozíciónál, hanem határozott célja, hogy uralja a pártot.
És ez jó hatással lesz a pártra?
Egy versengő pártrendszerhez hozzátartozik, hogy egy párt a nyilvánosság előtt ne ezerfejű, ne is kétfejű, hanem egyfejű legyen, csak így tud hatékonyan működni
A Nemzeti Petíció szociális demagógiája sikeresebb volt, mint most a nemzeti érzésekre apelláló retorika
Bár a színfalak előtt a Fidesz is győztesnek hirdeti magát, azonban kampányukkal mégsem sikerült a kitűzött cél: 2 millió 8 ezer választópolgárt maguk mellé állítani...
Az eredményt a befektetett energiákhoz érdemes mérni. A Fidesz rendkívül sokat áldozott arra, hogy ez a népszavazás eredményes legyen. Orbán Viktor személyesen is rengeteget tett azért, hogy sikerre vigye a pártot. A Fidesz és a polgári körök minden más témát háttérbe szorítva, energiát nem kímélve sorakoztak fel az igenek mögé. Noha tudjuk, korábban a Fidesz mind a két kérdésben hogy finoman fogalmazzunk nem foglalt el ilyen egyértelmű támogatói álláspontot. A befektetett energiákhoz képest a párt számára kiábrándító lehet a végeredmény.
Lehetnek ennek a párton belül következményei?
Ezt nem tudom, azonban nem biztos, hogy a Fidesznek továbbra is a szimbolikus politizálást kell folytatnia. A Nemzeti Petíció szociális demagógiája sokkal sikeresebb volt, mint most a nemzeti érzésekre apelláló retorika. Ez arra ösztönözheti a Fideszt, hogy inkább a materiális, gazdasági jellegű témákban folytassa a küzdelmet a kormánnyal. Itt már csak az a nagy kérdés, milyen is lesz a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikája
Orbán Viktor visszatér a parlamenti politizáláshoz?
Nem hiszem, mint ahogy azt sem, hogy a Fidesz mindebből azt szűrte volna le, hogy vissza kell térni a racionális, érvelő politikai vitákhoz, és a parlamentben racionális szócsatákban kell a mostani kormánypártokat legyőznie
A köztársasági elnök is politikus, aki el van tiltva a pártpolitikától
A kettős állampolgárság kérdésében szokatlan mód a köztársasági elnök, Mádl Ferenc sem rejtette véka alá véleményét. Helyesen tette, hogy az igenekre buzdított?
Leszámítva Göncz Árpád első két-három évét, megszoktuk, hogy a köztársasági elnök elefántcsonttoronyban él, és politikai kérdésekben nem nyilvánít véleményt. Az elnöki szerepkörről én másként gondolkodom: való igaz, az alkotmány szerint az elnök feladata a nemzeti egységet megjelenítése, ebből azonban nem következik az, hogy fontos nemzeti kérdésekben ne legyen véleménye. Természetesen nem kampányolhat egyik politikai párt mellett sem, azonban az nem tilos, hogy értékválasztásait nyilvánossá tegye. Ezért is üdvözlöm, hogy Mádl Ferenc mostanában politikai kérdésekben aktívabbá vált. A köztársasági elnök is politikus, csak a pártpolitikától, nem pedig a gondolkodástól van eltiltva
Lehet, hogy lesznek, akikben fájó nyomokat fog hagyni ez a választás, de a dacreakció nem lesz tartós
Nem jó most magyarként a határon túlra menni állítják többen, akik szerint a népszavazás kudarca hosszútávon rányomja majd a bélyegét az anyaországi magyarok és a határon túliak viszonyára. Olyan híreket is hallani, miszerint például Hargita megye vezetése felülvizsgálja testvérkapcsolatait azokkal a hazai megyékkel, amelyekben a kettős állampolgárság ellen voksoltak. Túlreagálások ezek, vagy valóban komoly következményei lehetnek az elutasításnak?
Nem vitás, hogy a határon túli magyarság körében elsöprő támogatottságot élvezett a kettős állampolgárság megadásának kérdése. Így természetes, hogy jelentős csalódottsággal fogadták az eredménytelenségről szóló a hírt. Más kérdés azonban, hogy ennek mennyire lehetnek tartós következményei. Az első reakciók alapvetően érzelmi jellegűek voltak, ám a határon túli magyar vezetők megnyilatkozásaiból már jól látszik, hogy ők alapvetően reálpolitikusok, és helyesen mérik fel helyzetüket. A dacreakció nem lesz tartós, egymásra van utalva a határon túli magyarság és az itthoni vezetés. Lehet, hogy lesznek, akikben fájó nyomokat fog hagyni ez a választás, de hosszú távon az összmagyar politikai elit kénytelen lesz tárgyalóasztal mellé ülni, függetlenül attól, hogy kik vannak éppen kormányon.
A határon túliak azonban még 2006 után sem igen reménykedhetnek a kettős állampolgárság intézményében
A Fidesz a kampányban azt ígérte, ha az igenek aránya lesz magasabb, akkor napirenden tartják a kettős állampolgárság kérdését. Lesz ebből valami?
Nem hinném. Abban a formában, ahogy a mostani népszavazás szerette volna, szerintem a közeljövőben nem, mert akkor nem lett volna értelme a népszavazásnak. Ha 2006-ban a kormány összetétele meg is változik, ilyen módosításhoz kétharmados többségre van szükség, és nehezen tudom elképzelni, hogy a mostani kormánypártok ezt a jövőben, ellenzékben megszavaznák. Azt azért tegyük hozzá, hogy a határon túli magyarok segítésének számtalan egyéb formája is létezik, nem vagyok meggyőződve arról, hogy kizárólag a kettős állampolgárság segítheti őket a boldogulásban. Az erdélyi magyarok életét például jelentősen könnyebbé tehetné, ha a magyar kormány támogatná Romániát abban, hogy minél előbbi EU-taggá válhasson.
