Egy abszolút független vélemény
Kicsit ingoványos talajra tévedtünk, mikor az általunk kiválasztott építészt - akivel tavaly az újonnan felhúzott Levéltár tömbjét is bejártuk - kértük fel arra, tervezzen be velünk egy plaza - látogatást. Szakértőnk ugyanis olyannyira függetlennek bizonyult, hogy saját bevallása szerint közelről még sohasem találkozott hasonló objektummal.
Azért nem adtuk fel, és a megbeszélt időpontban a bejárattól elindult a körmenet....
Építészünk ismeretei szerint ide, a Körmendi út körforgalmának tövébe valamikor lakóépületeket terveztek, egy, a Szalézi templommal szembeni tömbhöz hasonlatosat. Felül lakásokkal, alul üzletetekkel.
Ezt a verziót Ő jobban díjazta volna, hiszen ez a hodály, nevezzük plazának, még klinkertéglákkal kicsinosítva sem igazán illik ebbe a térbe. Nem véletlen, hogy más helyütt (általában vidéken) ezeket a monstre bevásárló centrumokat inkább külterületekre, lakótelepekhez közel húzzák fel. Egy kisváros belső képébe, ahol többnyire alacsonyabb és tagoltabb házak állnak, nem igazán passzíthatók bele.
Idővel válik el, leválik, vagy marad
Így klinkertéglásan mégis tetszetősebb, eladhatóbb, ráadásul ez nem is egy olcsó megoldásnak számít. Az iparosok munkáját is tisztességesnek ítéli meg, ám hozzáteszi, idővel válik el, leválik, vagy marad. Még egy veszély előfordulhat, a téglán, mint a környező házak oldalán, a salétrom könnyen kiüthet.
Úgy véli, például a hátsó falra érdemes lenne valami borostyánfélét felfuttatni. Így az óriási egybefüggő felületeket jobban lehetne tagolni.
Szerencsésnek ítéli meg azt is, hogy a bejárat feletti üvegtetőn kívül az építészek semmilyen szemfényvesztést nem alkalmaztak. Hanyagolták a funkció nélküli üvegfelületeket és egyéb üresjáratokat, toldalékokat.
A bejárat fölött a zöld üvegkalitka (ami sehová sem bocsát fényt) még úgy-ahogy elmegy, azonban a műanyag-hatású nagyméretű logó, benne a rikító piros-zöld (Moll-kutat idéző) összeállítás már hervasztóbb. Vannak a tető tájékán még fura részek, ezeket most nem részletezzük.
Mindenestre, összehasonlításként a Savaria Plaza a zalaegerszegi ikertestvérénél esztétikusabb - legalábbis tetszetősebb külsővel bír. A soproni, bár jócskán nagyobb erőt képvisel, a néhol ütött-kopott külső vakolatával szintén nem egy nagy szám. Szóval a régióban ezen a tájon rosszul, benne mi jobban állunk.
Egy kaptafára készül az összes plaza-váz
Egyébként, említi az építész, többnyire egy kaptafára készül az összes plaza váz, ugyanaz a technológia. Legfeljebb méreteik, belső tereik között van eltérés.
A becsomagolás persze más tészta, innentől érdekes a létesítmény, hogy melyik helyen miként szervezik az épület életét. Egy ilyen primitív, egyúttal megbízható vázat viszont bármikor könnyűszerrel újra lehet csomagolni, mint a műanyag karácsonyfát, évről évre új szalagokkal és gömbökkel lehet ékesíteni. A teherhordó szerkezet egyébiránt legalább ötven évig kitart.
A székesegyház-hasonlat először a plaza külső, résszerű ablak-nyílásait, zárt, erődszerű felépítést csodálva jut eszünkbe. Ez is egy zárt, misztikus világot sugall, nincs szabad belátás (kukucska), minden csak úgy közelíthető meg, ha a szentély ajtaján belépsz. A másik szemszögből: ha bent vagy sem vonja el figyelmedet a külvilág: steril, hermetikusan elzárt közegben lehetsz. Egyrészt biztonságos erődben érezheted magad, másrészt a koncentrációdat sem vonhatja el semmi.
Alulról, a parkoló felől közelítünk a légvárba
Bent, a felfelé ívelő folyosón építészünk egyből kiböki, a paneleken nincs vakolat, csak festék, ez már kevésbé igényes megoldás. A járólapot azonban korrektnek (átlagosnak, tűrhetőnek) tartja.
A folyosó falai üresek, megállapodunk abban, igazán feldobhatnák egy-két plakáttal. Bent, templomunk főhajójában nagy meglepetés ér, a Savaria Plaza csúcsidőben kifejezetten üres.
Méreteit tekintve, állapítjuk meg, sokkal inkább egy nagyobb bevásárlóközpontra, mintsem egy plazára hajazik. (A soproni például jóval nagyobb.)
Sopronban állítólag a gyerekek kedvenc hétvégi szórakozása a plaza forgalmas terébe, egy kávézó szomszédságába ékelt gyermekmegőrzőben játszani. Itt ez nem fordulhat elő, az apró üzlethelyiségbe szorított mini-játszótérre biztosan nem szoknak majd be a kölykök.
A főbejáratnál szintén lelombozó üresség, a cipős részlegen túl már semmi sem utal arra, hogy a plaza valaha is üzembe állt. Az autószalon elköltözött, a szupermarketet pedig még nem adták át. Oldalában a Fagyöngy áruház kirakata, maga a dög unalom. Hiányzik az előtérből a szokott szökőkút-elem is, ez a rész így szürke és érdektelen. Itt nem érvényesül semmilyen hatás, beszippantó ereje biztosan nincs. Szó mi szó, egy félig kész, vagy kipakolt barokk templomban sem szívesen időzünk sokáig...
A mozgólépcső csak felfelé visz, marketinges szempontból valószínűleg már érdektelen, miként is jössz le. Ügyes (és tipikus) az elhelyezése, világít rá az építész, ha a bejárat felől támadsz, ahhoz, hogy a csúcsra érj, végig kell járnod az egész alsó szintet. Hasonlóan, ha a mozihoz vagy az éttermekhez kívánsz elérni, az egész hóbelevancot meg kell kerülnöd. (Ezt az alapelvet már az Árkádia-központ építésekor is bevetették.)
Sörsátor kínai büfével és pizza-szeletekkel
Fent az étel-ital zóna kialakítása sem túl szerencsés, hatásában leginkább egy sörsátort (bár a kialakítás és a bútorzat ennél jóval igényesebb), mintsem (lásd Sopron) egy kiülős mediterrán udvart juttat eszünkbe. Szegényes a dekoráció, itt is kevés a zöld, mármint növény is. A sörsátor jelleget fokozza hogy műanyag tányérból, műanyag evőeszközzel fogyaszthatsz csak. Ezt az érzést csak erősíti a részleg végébe odatákolt színpad is.
Ez ám a katyvasz!
A mozi világát a süppedős székek, plüss-szőnyegek, a világító hideg kék és neon-csövek valamint a lila(?) Wc-vel lehet leginkább leírni. (A pattogatott kukoricás standot a Soproninál már jóval okosabban, a ténfergők számára is hozzáférhetően helyezték el.)
Építészünk mindaddig elégedett, amíg a játékterem kesze-kusza, meggondolatlanul dekorált falait meg nem látja. Ez ám a katyvasz! Bent tolong a gyermeksereg, ettől az építészkolléga kiakad, főként mikor a bejárat előtt a táblát is elolvassa: ide tizennyolc év alatt csak szülői felügyelettel szabad a bemenet. Közben meg a nyolc-kilencévesek ütik a gépet... A tekepálya süppedős, rideg zöld bőrutánzatú kanapéjával szintén nem arat nagy tetszést, az ízléstelenség alfája.
Itt eltölteni egy délutánt?
Lefelé már nem olyan egyszerű a menet, mozgólépcső, üvegfalu lift nincs. Látványos eltávozás sincs, csak a hátsó lépcsők valamelyikén, vagy az eldugott liften menekülhetsz.
Itt eltölteni egy délutánt? - fakad ki az építész. Részéről, ha bezárnák, akkor is kiszökne. (Más generáció, ezek nem átallottak parlagfüves rétekre járni, meg focizni.)
A soproni legalább bazár jellegű, ez egyelőre egy, a világ háta mögötti, frissen felújított váróteremre hasonlít. A megfelelő helyeken lerakott - egyébként korrekt - padok is ezt a hatást erősítik.
Epilógus: építészünk plázánknak nem jósol nagy jövőt. A főforgalmi utaktól távol esik, ráadásul nincsenek nagy lakótelepek sem a közelben. Kár, mondja, hogy mikor ez ideépült, senki sem vizsgálta meg, nem gondolta át a város évszázadok óta formálódó vásárlási trendjeit. A beruházó csupán egy verziót ismert: majd ők megváltoztatják, és a maguk kedvére szabják.
Vonatkozó szavazásunk a címlapon
Vonatkozó cikkünk:
Merjünk nagyok lenni?!
