Gyakorlottabb demonstrátorok persze ennél alkalomhoz illőbb külső héjban "én nem hibáztam (X) a Fideszre szavaztam" T-shirtben vonulnak. Utóbbi egyértelműen nincs agyonmosva, láthatóan csak különleges alkalmakkor kerül elő.
A Parlament Cafénál fordul a tömeg a székház felé, ekkor kerül rivaldafénybe a - szigorúan fém - százforintos, amit a kihelyezett fémbödönbe kell beledobni. Első blikkre a bödön kezelője azt vizslatja, van-e aki dobás nélkül akar bejutni a térre, csak később derül ki, hogy a százasok a létszámellenőrzés alapjául szolgálnak a szervezőségnek.
Pár méter gyaloglás után összefutok három baráttal, mindannyian meglepődünk, örülünk, én pedig várok tíz percet, hogy rádöbbentsem őket semlegességem miértjére. "Nem baj, majd megtérsz", mondják és továbbra is velem tartanak. Így a kis PÖCS-ömmel vonulok a székház mögötti tér közepéig, itt aztán nincs tovább ember embernek feszül.
A celebráció már kezdetét vette, Jókai Anna olvas fel emelkedett hangulatban, legalábbis a szófoszlányokból erre következtetek, a hangosítás ugyanis gyengére sikeredett. A rendezők a mennyiség elvét részesítették előnyben a minőséggel szemben, még a Parlament Cafénál az utca bejáratánál is hangsugárzók díszítik a fákat, csak a hangerő hiányzik. Erre talán jobb lett volna versenytárgyalást kiírni.
Közben Kovács P. József beszél (érzi a hiányosságot, szinte ordít) "Jó estét kívánok" köszönti a tömeget, majd a gyengébbek és fiatalok kedvéért megjegyzi, hogy bizony ő harminc-negyven éve így köszön a tévében is. Felhívja a figyelmet a frissen végzett és státuszba helyezett MTV akadémisták eljövendő kálváriájára, kicsit szidja a kereskedelmi tévéket, majd halállistát meg kirúgásokat emleget. Bármit mond, a hangja gyönyörű. Én ezért tapsolok.
Közben piros szemétlapát emelkedik rúdon a magasba D-209 felirattal. Bayer Zsolt kitörő hatalmas ováció fogadja, talán az egyszerűbb metódusát kedvelik a megjelentek, ugyanis az ő beszéde alatt csak "FÚJJ"-olni kell, míg Kovács P., vagy a később megszólalók felváltva indikálják a "FÚJJ" és az "ÉLJEN" reakciókat. Bayer hajtóvadászatról beszél, hosszan érzéssel szidja a Tasnádinak szabad levegőt engedő szoclib kormányt. Itt érezhető némi kiszólás a tömeg felé, hogy a sajtóklub egységes és az is marad.
Pokorni feltűnését hatalmas taps kíséri. Megköszöni az együttérző telefonokat és leveleket, ezután tanáremberhez méltón (erre hivatkozik is) végig átvitt értelemben beszél, végül verset szaval.
Orbán Viktor miniszterelnök fertőzött vizet emleget, amely miatt 15 másodpercenként hal meg egy gyermek valahol a világban, majd képzeletbeli víztisztító építőjéről mesél, aki éppen a (saját) tiszta vizét öntötte a pohárba, amikor kiütötték a kezéből azt.
De aztán egy ex-hez méltóan arra figyelmeztet, hogy ne az áprilisi választások eredményén keseregjünk, hanem az októberi megmérettetéshez gyűjtsünk energiát. Ha pedig a médiatörvény módosítását nem fogadná el a parlament, kezdeményezzünk népszavazást. Ő is megemlíti Tasnádit meg a köztörvényes bűnözők bensőséges viszonyát a jelenlegi rezsimmel, majd elköszön.
A műsorvezető Philip, akinek immár a hatvanas korosztály is ismeri a nevét még akkor is ha mély álomból ébred (azért ez nem semmi), elmagyarázza a záró rítus lényegét. Újságot széthajtogat, ráül, virágot feje fölé tart és énekli a Talpra Magyar rockverzióját. Mindez békésen zajlik, majd a tömeg elindul hazafelé, legtöbben a metrómegálló felé veszik az irányt.
A tömegre való tekintettel mi a gyaloglást választottuk a Lánchídon keresztül. A tüntető tömegből lassan, de biztosan emberi arcok, egyéniségek váltak ki, aztán kisebb csoportok alakultak, végül maradt a sztorizás, meg a péntek esti csókolózás a vár alatt.
Vonatkozó fórumunk:
Jobbos és balos közszolgálati csatornák, avagy Orbán megint az őrület határát súrolja
