Az már tuti, hogy a kampányok nálunk nem a GDP-ről és beruházási kedvezményekről fognak szólni.
Az ötlet jó, de valahogy mégis ...
Igen aktív szerepet vállal a szombathelyi közéletben a Gyáriparosok Szövetsége. A parlamenti választások után a különböző pártállású vasi politikusokat ültették le párbeszédre a pikáns megyei helyzet megdiskurálására, szerda délután a Pelikán Hotelben pedig az öt szombathelyi polgármester-jelöltet kérték fel, hogy mutatkozzanak be a gazdasági élet reprezentánsainak, s egyúttal ismertessék programjaikat. Amíg azonban a júniusi kezdeményezés vitathatatlanul várakozó légkörben zajlott, addig a szerdai nagyjából annyira sikeredett izgalmasra, mint egy m1-esti híradó.
Civilek a pályán
A civil szervezetek két - valljuk be: a győzelem minimális esélyétől egyaránt távol álló - jelöltjének, Gombás Endrének (Szövetség Szombathelyért) és Kiss Jánosnak (Lokálpatrióta Egylet) beszédei, ha tartalmukban némileg különböztek is, struktúrájukban nem. Programjuk egyes elemeit propagálták, egészségügy, környezetvédelem, színház, kultúra, de előadásaik nemcsak azért volt laposak, mert leginkább közhelyekből és alanytalan mondatokból álltak (meg kell oldani), hanem azért is, mert lehetetlen volt valami egységes gazdasági koncepciót kibogarászni a mozaikszerűen összehajigált darabkákból.
Prugberger szigorítana
Más hangot ütött meg város jelenlegi alpolgármestere, aki a jobboldal orra alá borsot törve pártoktól függetlenül méreti meg magát a jövő hónapban. Dr. Prugberger Emil hosszan beszélt a városháza működési anomáliáiról, a közgyűlések és a bizottságok lehetetlen állapotairól.
Ipkovich központi pénzeket lapátolna ide
Lehet ezt kérem csűrni-csavarni, de a szocialisták és a szabaddemokraták jelöltje világosan arra a Fidesz által meghonosított, amúgy banánköztársaságokban dívó gyakorlatra építi a kampányát, hogy tavasszal ők győztek a választásokon, s most az ő cimboráik vannak a pozíciókban a messzi Budapesten.
Az álom és az ébrenlét elemeit amúgy koherensen összefűző Ipkovich György így logikusan olyan projecteket kíván hajtani, amelyek szervesen illenek a kormányzati elképzelésekhez, amelyekhez súlyos központi pénzeket lehet idelapátolni, legyen az megyei kórházintegráció, egyetem vagy bérlakásépítés ügye. A vállalkozóknak stabil adópolitikát, a lakosoknak virágzó egyetemet és eladható színházat ígért.
Ez utóbbival engem speciál nem nyugtatott meg, meg az is kérdéses, mi lesz, ha egy kedvezőtlen gazdaságpolitikai (ne adj isten politikai!) fordulat után eldugulnak az országos pénzcsapok.
Egyedül a jelenlegi polgármester kezdte azzal, hogy ő kizárólag a gazdaságról fog beszélni, felismerve, hogy az itt levők talán ezért, s nem a Varázsfuvola visszahozása ügyébent gyűltek össze. Az már kevésbé volt pozitív, hogy beszéde lassan, de biztosan csúszott át az elmúlt négy év dicséretébe. Hallottunk itt beruházási boom-ról, városi vagyonnövekedésről, körgyűrűről, villamosított vasútról és minderről, amiről még biztos sokat fogunk hallani az elkövetkezendő hetekben.
Kár, hogy a termelési beszámolónak és jogos büszkeségnek ez az elegye alaposan elhomályosította a jövőt, mintha az amúgy praktikusan gondolkodó Szabó sem lenne igazán tisztában vele, mi is lesz itt, ha esetleg a Fidesz nyeri a választást Szombathelyen. Mert a már eltervezett vagy elkezdett projectek befejezésén kívül az elég sovány, hogy nem emelkedik mondjuk a parkolási díj. Igaz, ezt legalább könnyű betartani.
Tudnának kérdezni
A vállalkozók kérdéseiből arra lehetett következtetni, hogy nem egészen azt kapták, amit vártak, s képesek lennének alaposan megizzasztani a politikusokat. De mire izgalmassá fordult volna a rendezvény, kezdett elfogyni a hallgatóság türelme, amin - tekintettel a másfél órás előzményekre - nincs semmi csodálkozni való.
