"Drogos vagyok, de tiszta"

A drogról leginkább riasztóan vagy szégyenlősen szoktunk beszélni, mi "tiszták". Fogalmunk sincs, hogy igazán mit jelent drogosnak lenni. Vitatkozunk - és vitatkoznak az okosok is ott fenn -, hogy büntessük-e, vagy ne a füves cigit, börtönben gyógyuljon a kábszeres, vagy intézetben. Közben meg már az iskola előtt árusítják a cigit, bélyeget, és az a tizenéves, aki nem próbálja ki, cikis a saját társaságában. Szóval sokat tudunk már a témáról, csak még azt nem, hogy miként kerüljük el saját gyerekünk behálózását.

Drasztikus, de jó módszer a sokk, melyet a szombathelyi Egészség-héten is alkalmaztak két előadás formájában. Hivatalosan "kortárs segítőknek" hívják őket, a valóságban leszokott (?) drogosok. Az Emberbarát Alapítvány által megmentett fiatalok, akik természetes egyszerűséggel vallottak eddigi életükről, drogos pályafutásukról - saját kortársaiknak. Mert van köztük 15 éves, aki három éve kezdte, és 20, aki hat éve. Meséltek azoknak a burokban élő szombathelyi általános- és   középiskolásoknak, akik éppen a menzáról estek be és rohantak tovább edzésre, vagy haza. Akiktől istentelen messze áll (remélhetőleg) a mosdatlan, átszipuzott, lopásokkal tarkított élet. A lehetőség azonban mindenki előtt ott van még.

A 34 éves Ervin - aki rendszeres szereplője  a kábítószerről szóló talk-showknak - például  egészen jó körülmények között kezdte. Kamionsofőr apjától mindent megkapott, amire csak vágyott. Igaz, családi életük nemigen volt. 23 évesen az utca többet nyújtott. Először csak sört ivott a haverokkal, majd jött a nyugtató és a buli: rablások fényes nappal az utcán. Aztán a rendszerváltás annyi sok újdonságával együtt behozta  a keményebb drogokat is. A fű, és a többi néhány év alatt oda juttatta el Ervint, hogy kirabolta a saját anyját, és megpróbálta felgyújtani a barátnőjét.

A zöld hajú Gábor is úgy beszél élete 21 évéről, mintha olvasná azt. A történet hasonló, de az anyagi háttér miatt  "csövesebb". Szipu és vodka, gyógyszer és alkohol. Egy emlékezetes Auróra koncert hozta el számára az igazi bódulatot marihuána formájában. Innen meg már nem volt megállás. Az első detoxikáló 17 évesen, aztán két hét múlva újra az utcán. Már mindegy, hogy fű vagy bélyeg, csak anyag legyen. Gábor addig jutott, hogy paranoiás  üldözési mániájában állandóan rendőröket látott.
Vállalt egy rehabilitációt, ahonnan - hála a haveroknak - ópiumfüggőn távozott. Szülei lakását két hónap alatt "tisztára varázsolta", tizenévesen három hónapig hajléktalanként élt. Egy öngyilkossági kísérlet után újra elvonó, majd egy friss mákültetevény a következő állomás. Ma is bíróságra jár egy különös kegyetlenséggel elkövetett rablás miatt, pedig már hónapok óta az alapítványnál van.

A két legmegrendítőbb történet a legidősebb Vándoré, és a legfiatalabb, alig 15 éves Andrásé.
Vándor 400 kilométert tett meg gyalog, hogy végül kikössön az alapítványnál. Ő is 13 évesen kezdte, de mint mondja: születése egy rabszállító kocsiban már predesztinálta. Neki azonban sikerült az, amit a többségi társadalom életnek nevez: lakás, kocsi, család. De hát nem volt elég, kellett a bódulat is. Az meg elvitte a lakást is, a kocsit is, meg az asszonyt is. Egy karácsonyeste döbbentette rá egy szeméttárolóban, hogy elege van ebből, és elindult Budapestre. Akkor már olyan állapotban volt, hogy hiába stoppolt, nem vette fel senki. A 400 kilométer alatt kigyalogolta addigi életét.

András még most is amfetaminfüggő. 15 évéből hármat vett el a drog. A fű, az extasy, a bélyeg háromszor kergette a  halálba a fiút, de a mentők mindannyiszor visszahozták. Hiszi, hogy van oka ennek. Ő és társai is - amellett, hogy tanulnak - járják az országot és mesélnek, rockzene kíséretében. Igazából nem agitálnak, csak önéletrajzot mondanak. Úgy mint mi, ha kérdeznek bennünket. Csak hát amiről ők mesélnek, az egy kicsit más.
Arról persze egyikük sem beszél a kortársak előtt, hogy milyen volt lejönni az anyagról, hogy milyen kínokat állnak ki még ma is naponta. Talán nem is baj, ha nem mondják. Ők azt tarják: " Drogos vagyok, de tiszta"

Az Emberbarát Alapítvány jelenleg 75 fiatalt segít vissza az életbe .Szakmát ad a kezükbe, és értelmes célokat. A legfontosabb tevékenységük pedig a legegyszerűbb: elmennek mindenhova, ahova csak lehet, és minden sallang nélkül elmondják életüket. Ennél jobb formája pedig az elriasztásnak eddig még nem született.