-- Sajnos, egy ideig még nem játszunk egy csapatban -- kesergett Halmai Gábor. -- Pedig jó lett volna újra Béla mellett futballozni, de éppen az imént beszélgettem vele telefonon, és elárulta, úgy határozott, hogy nem jön Izraelbe. Hiába mondtam neki, hogy a Hapoel elöljárói nagyon szeretnék, ha hozzánk igazolna, hajthatatlannak bizonyult. Így hát azzal vigasztalom magam, amit a beszélgetésünk végén mondott, vagyis rúgjuk mi még egy gárdában a labdát.
Ettől fogva már könnyű dolgunk volt (ilyen a mi szerencsénk...), már csak fel kellett hívnunk az érintettet, azzal a hírrel, hogy információnk szerint eldöntötte, marad a Hungária körúton.
-- A hír igaz, Várszegi Gábor klubtulajdonossal megállapodtunk abban, hogy újabb két évvel meghosszabbítjuk a szerződésemet, vagyis kettőezerhárom nyaráig leszek az MTK játékosa -- jelentette ki a 32 esztendős irányító.
-- Adódik a kérdés: miért nem megy Izraelbe?
-- Nem titok, sokat vacilláltam, pro és kontra felsorakoztattam az érveimet...
-- Bocsásson meg a közbevágásért, de ha lehet, akkor vegyük sorba ezeket az érveket. Mi szólt a költözés ellen?
-- Elsősorban az, hogy bírom a vezetők ígerét, miszerint aktív pályafutásom befejeztével valamilyen funkciót betölthetek az MTK-ban. Tudja, nagyon jól érzem itt magam, a kék-fehérekhez kötodik a legtöbb sikerélményem, ezért nem szívesen hagytam volna itt a csapatot. Arról nem is beszélve, hogy a feleségemmel idén várjuk a gyerekünket, így a nejem aligha kelhetne útra, egyedül pedig nemigen vállalkoztam volna a kalandra. Nagyjából ennyi.
-- Akkor nézzük a másik oldalt.
-- Tulajdonképpen két logikus érv szólt a váltás mellett: egyrészt az, hogy ismét Halmai Gabival játszhattam volna együtt, másfelol pedig az, hogy anyagilag kétségkívül jobban járok, ha a Izraelben folytatom.
-- Mondanék egy harmadik okot, aztán vagy igazat ad nekem, vagy nem. Szóval Izraelbol -- tisztelet a kivételnek -- nehezen lehet bekerülni a a nemzeti együttesbe, és mostanság, ugyebár, újra élményt jelent válogatott labdarúgónak lenni.
-- Bevallom, erre nem nagyon gondoltam. Egyébként Halmai és Hamar Pista példája bizonyítja, hogy aki jó teljesítményt nyújt, annak Izraelbe is postázzák a meghívót.
-- Azzal, hogy újabb két évre aláír az MTK-hoz, végképp letett arról, hogy külföldön is megmérettessen?
-- Meglehet, tíz vagy tizenöt év múlva, amikor felelevenítem a karrieremet, bánni fogom, hogy nem próbáltam ki magam külföldön, de most úgy érzem, jó döntést hoztam. Mi több, már most is azt mondhatom, hogy elégedett lehetek a pályafutásommal.
-- Az elején említette, abban maradt az MTK vezérkarával, hogy a stoplis cipő szögre akasztását követően elláthat valamilyen funkciót az egyesületnél. Mégis, mire gondol?
-- Amit bizton kijelenthetek: felnőttcsapatnál nem szeretnék edzosködni, tudniillik egyáltalán nem hiányzik az a feszültség, ami ezzel a pályával jár. Ellenben most úgy érzem, gyerekekkel szívesen foglalkoznék.
-- Tehát ha kettőezerhárom őszén keressük, akkor az MTK serdülő kettő trénerével beszélünk majd?
-- Na, ez nem is hangzik rosszul.
-- Már csak annyit áruljon el, mire célzott, amikor Halmai Gábornak azt mondta, hogy önök ketten rúgják még egy csapatban a labdát?
-- Látja, idáig ő egyengette az én utamat, ő tett meg mindent azért, hogy újfent ugyanazt azt együttest erosítsük. Most eljött az én időm, nekem kell őt hazacsábítanom az MTK-ba.
-- Ha ez sikerül...
--...akkor, azt hiszem, nem is a serdülők edzőjeként, hanem rögtön menedzserként kellene kezdenem.
