- Talán kezdjük is egy alapkérdéssel, a polgármesterek tevékenységét az emberek többsége ismeri, viszont arról már kevésbé tájokozottak, mi egy megyei közgyűlés elnökének feladata. Miről is szól az Ön munkája?
- Elég lenne beletekinteni a naptáramba, akkor talán láthatóvá válna. Amikor például január elején az a nagy havazás volt, aki tehette, ki sem mozdult a lakásából. Én elindultam Bécsbe, ott repülőre szálltam, aztán Amszterdam érintésével Berlinben kötöttem ki. Ott megnyitottam egy vasi művész kiállítását, és másnap utaztam vissza
- Higgyék el, szívesebben maradtam volna otthon a könyveim között!
Visszatérve a kérdésre, a megye közgyűlésének elnöke vezeti a közgyűlést és a hivatalt, a maga ezernyi problémájával. Emellett a területfejlesztési tanács elnökeként is tevékenykedem, ami egészen más jellegű munkát igényel. Másfél évig a regionális tanács elnöke voltam, most az alelnöke vagyok. Ez a feladat most már több munkát tesz ki, mint a Vas megyei közgyűlés vezetése. Hogy mondjak egy példát, nemrég kaptam egy 20 oldalas angol nyelvű anyagot az egyik minisztériumtól, hogy egy nap alatt tanulmányozzam át, és mondjak véleményt róla...
A megyei védelmi bizottságnak is az elnöke vagyok, emellett van harminckét intézményünk. Napi kapcsolatban állok a megye településeivel, valamint Burgenlanddal, Stájerországgal és Szlovénia magyarok lakta területével.
A feleségem is gyakran kérdezi, hogy mit is csinálok, hiszen ritkán vagyok otthon. Az elmúlt félévben volt olyan időszak, amikor két hónapon át egy hétvégét sem tölthettem odahaza.
Lehet persze, hogy kívülről ez a munka nem látszik, mert többnyire azokat a politikusokat veszik számba, akik a pénzt osztogatják. A megye pedig szegény, és ha nem vigyázunk még meg is szüntetik.
- Hát igen, nemrég Horn Gábor politikai államtitkár Szombathelyen járva azt nyilatkozta, lehetséges, hogy nemsokára már nem lesz szükség megyei elnökökre. Mit gondol erről?
- Ezt mondja egy politikai államtitkár, akinek az a feladata, hogy a két kormányzópárt között tartsa a kapcsolatot. Hogy mi köze a regionalizmushoz, azt nem tudom.
A kilencvenes évek elején egyszer már hajszál híján megszüntették a megyéket. Akkoriban az összes rendszerváltó erő, az általam is nagyon tisztelt Bibó István nézeteit vallotta, aki pedig megye-ellenes volt. A Horn-kormány időszakában a megye helyzete valamennyire stabilizálódott, tegyük hozzá, nem véletlenül, hiszen a rendszerváltás folyamán itt ment végbe a legkevesebb személyi változás.
Az ellenszenvnek egyébként történelmi okai vannak. A múlt század elején, amikor az elszegényedett dzsentrik megszállták a hivatalokat, ahelyett, hogy egy nyugati típusú, szakszerűségre alapozott, szolgáló rendszert építettek volna ki, egy felsőbbségtudattal átitatott közigazgatást hoztak létre. Aztán jöttek a káderek, akik egy az egyben átvették ezt a szerep-felfogást. Ezért azonban a megyerendszert megszüntetni még nem kell, ha másért, hát azért nem, mert a megyére a falvaknak igenis szükségük van.
Egy kérdésre azonban még senki sem tudott válaszolni: Miért is jobb a régió? Aki az Európai Unióra hivatkozik, az vagy tájékozatlan, vagy hazudik. Az EU ilyen átalakítást nem vár el tőlünk. A regionális fejlesztési tanács, ami jelen pillanatban is működik, elég arra, hogy az uniós pénzeket fogadni tudjuk. Vannak olyan közigazgatási szakemberek, akik azt mondják, nem kellenek régiók, nagymegyés rendszert (12-13 megyével) kellene inkább kialakítani. Ez nálunk azt jelentené, hogy hosszútávon Vasból és Zalából egy közös megye alakulna.
- Nehéz elképzelni...
- Ez sokkal kevésbé abszurd, mint a regionális önkormányzat, hiszen a két megye között a kapcsolat és az együttműködés több évszázados. De képzeljük el a régiókat, például azt, hogy Nagykanizsa környéke miként működne együtt mondjuk Mosonmagyaróvárral. Az elmúlt években Veszprém megyében végeztek egy kutatást. A 4000-fős reprezentatív felmérés adatai szerint 2002 júniusában a lakosság 56 százaléka tartotta szükségesnek a megyéket, és mindössze négy százalék voksolt a régiók mellett. Egy demokráciában erre is oda kellene figyelni. Vannak nagy projektek, amit már most regionálisan kell megoldanunk, azonban ez nem elég indok arra, hogy közös, regionális önkormányzatokat hozzunk létre.
Egy esetben lenne ez jogos, ha a minisztériumok hatásköreit decentralizálnák, és bizonyos feladatokat a régiókba osztanának le. Mert - Európában példátlan módon - Magyarországon az összes területfejlesztési forrás több mint kilencven százalékát fent, a minisztériumokban osztják el, és ez képtelenség.
- Vas megye a multinacionális cégek jelenlétének köszönhetően eddig a jobb gazdasági helyzetbe lévő megyékhez tartozott. Korábban Sárváron, most Szombathelyen kell szembesülnünk a cégek kivonulásával. Felkészült erre a megye?
- A jelenségre számítani lehetett, de az, hogy mikor, melyik cég távozik a megyéből, mi sem tudjuk előre. Hiszen például a Philips leépítésről szinte csak a sajtóval egy időben értesültünk. Az elmúlt években azonban számtalanszor felhívtuk a figyelmet arra, hogy Vasban és a Nyugat-dunántúli Régióban nagyon törékeny ez az úgynevezett fejlettség és jólét, hiszen pontosan olyan cégek telepedtek ide, amelyek az olcsóbb, betanított munkaerőt foglalkoztatják.
A rendszerváltáskor Vas megye élvezte a nyugati határmentiség előnyeit, viszont most, hogy elkezdett Kelet-felé vándorolni a tőke, a válság jelei is legelőször itt mutatkoznak meg.
- Számíthatunk további elbocsátásokra?
- Szerintem a folyamat elején tartunk.
- Mi lehet a megoldás?
- Ez ellen rövidtávon védekezni nem lehet. Mindenekelőtt meg kell erősíteni a magyar kis- és középvállalkozásokat, amelyek bedolgoznak a multiknak. Másrészt a magasabb feldolgozottságú termékek gyártását kell szorgalmazni, és olyan munkahelyek teremtését elősegíteni, amelyek szakképzett munkaerőt alkalmaznak. A megyében meg kellene végre teremteni a műszaki felsőoktatás alapjait is, hiszen a szombathelyi BDF-en még mindig nincs ilyen jellegű képzés.
Bár nem árt tudatosítani: a gazdagabbnak titulált megyék önkormányzatai eddig szinte semmit sem élveztek a multinacionális cégek jelenlétéből, hiszen ezek a cégek exportra termeltek, az adók nagy részét az állam nyelte el, és máshol osztotta szét. Az elmúlt tíz-tizenkét év területfejlesztési politikájára ugyanis - minden kormánynál - az volt a jellemző, hogy aránytalan mértékben az elmaradott megyékre koncentrált, így a fejlettebb régiók hátrányos helyzetbe kerültek.
- Az országban létezik egy olyan képlet, miszerint az egy főre jutó GDP mutatói alapján határozzák meg, a decentralizált pénzekből melyik megye mennyit kap. Ezzel az a baj, mint már az előzőekben is utaltam rá, hogy a multinacionális cégek jelenlétével egy megye sem lesz gazdagabb, hiszen a helyben termelt nyereség nagy részét az állam fölözi le.
Vas megye kis megye, aprófalvas szerkezetű, ahol sok minden, például a csatornázás is többe kerül. Van egy olyan EU-s elvárás, miszerint pár éven belül a kétezer fő fölötti településeken meg kell oldani a csatornázást. Nálunk ez minden kétezer fő fölötti településen megvan, de hány ennél kisebb településünk van? Sok!
Persze ha három-négy település összefog, akkor könnyebb. De az Őrségben, a szeres építkezés miatt az ilyen rendszerek kiépítése ésszerűtlen. A lobbi kapcsán pedig egyszerűen számolni kell! A nagyobb keleti megyéknek, például Borsod-Abaújnak jóval több, kétszer-háromszor annyi országgyűlési képviselője van, mint nekünk. Többen vannak, ezért erősebbek nálunk.
Sok példát lehet erre mondani, például a 8-as út építését. Fejlesztésére valamikor 98-99-ben Veszprémmel és Fejér megyével összefogva kialakítottunk egy funkcionális régiót. Ezen felbuzdulva a Kelet-magyarországi megyék is elkezdtek mozgolódni, aminek végül az lett a következménye, hogy olyan határozat született, miszerint a 8-as út fejlesztése, amelynek célja főképp a nyugati határnál érkezők közlekedésének javítása lenne, Dunaújvárosnál indul.
- Térjünk vissza a megye dolgairól az Ön munkájára. Többen azt tartják Önről, hogy nem elég határozott fellépésű politikus, és túlontúl szeret háttérben maradni.
- Egy politikusnak döntéseket kell hoznia, és ha egy politikust meg akarnak ítélni, akkor azt kell nézni, milyen döntéseket hozott. Ha valaki nagyon konfrontálódik, sokat kiabál, az mindig gyanús. Max Weber mondta egyszer, a politikusnak a két legnagyobb hibája, ha nem odaadással viszonyul az ügyekhez, illetve a hiúság, a távolságtartás hiánya. Ha valaki hiú, ne legyen politikus! Én már öregebb ember vagyok annál, mintsem hogy az foglalkoztasson, rajta leszek-e egy csoportképen vagy sem, hogy az első sorban állok, vagy sem. Ez nem az én műfajom. A választások is megmutatják, az emberek nem az alapján voksolnak valakire, hogy hányszor látják az újságban vagy a tv-ben.
- A higgadtságát azonban állítólag egyszer mégis elvesztette. Amikor a megyei közgyűlés alakuló ülésén néhány pillanatig az elnöksége is veszélybe forgott. Így utólag miként értékeli a megválasztása körüli botrányt ? Például, hogy a polgári oldal képviselőinek meg kellett mutatniuk az elméletileg titkos szavazócéduláikat?
- Való igaz, a közgyűlés elnökének megválasztásakor úgy döntöttünk, ezt törvény egyébként nem tiltja, hogy megmutatjuk egymásnak, kire voksoltunk. Erre azért volt szükség, hogy a későbbiekben - mivel a szocialista párt ilyen-olyan ajánlatokkal számtalan képviselőt ki akart vásárolni - esetleg emiatt ne lehessen köztünk vita. Kérdem én, mi erkölcsösebb? Az, hogy nem éltünk a titkos szavazás lehetőségével vagy az, hogy a 40-ből 14 mandátumot szerzett szocialista párt abból a 21-ből, amit mi szereztünk, ki akart vásárolni képviselőket? Annak, hogy a Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület négy képviselője mégis melléjük állt, egy értelme van, hogy az elnökük, Patyi Elemér a miniszterelnöki hivatalban van állásban. Nem csoda, hogy felháborodtam, kezdhettem volna új életet, annak ellenére, hogy a választók bizalmat szavaztak.
- Ez az affér, s hogy pelenkát kaptak az MSZP-s képviselők, rányomja a bélyegét a közgyűlés munkájára?
- A pelenkaügyről én semmit sem tudtam. Ahogy akkor nyilatkoztam, egy elhibázott, infantilis lépésnek tartottam. Elnézést is kértem érte.
Valóban nincs jó hangulat a közgyűlésben, egészen más, mint volt az elmúlt négy évben. Gondoltam, ha nyerek, egyszerűbb dolgom lesz, hiszen négy év tapasztalata áll mögöttem. Most azonban azt látom, nem így van. Mi előállunk valamivel, az ellenzék pedig leszavazza.
- Sokan furcsállták, hogy nem indult országgyűlési képviselő-választáson. Hamarosan tisztújítás lesz a Fidesz megyei vezetésében, s úgy tudjuk, ott sem indul az elnöki posztért. Miért?
-Egy fenékkel egy ember csak egy lovat akarjon megülni. A napi tizenhat-tizenhét órás munka egész embert kíván. Ráadásul az a fajta munka, ami jelenleg a parlamentben zajlik, nem vonz. Én a világot a pártoskodáson (párt-hovatartozáson) túl kicsit bonyolultabban látom. Korántsem biztos, hogy például a frakciófegyelmet mindig be tudnám tartani. Párton belül pedig vannak olyan gesztusok, beidegződések, amik szerintem nem a demokrácia kiteljesedése felé hatnak, és ezt pártvezető szinten nehezen tudnám elviselni.
- Hát akkor nézzük, Ön nélkül ki lehet esélyes a Fidesz-MPP megyei elnöke címre?
- Jelen pillanatban Sárvár országgyűlési képviselője, az eddigi elnök, Kovács Ferenc a legjobb megoldás. Mert, ha nem ő lenne a megyei elnök, akkor körülbelül az az összevisszaság lenne a megyei Fideszben is, mint ami a szombathelyi szervezetben van.
- Pedig a választások időszakában sokat hangozatott vád volt, hogy a megye központja Szombathelyről Sárvárra került. Ugye Ön sárvári, Kovács úr Sitkén él....
- Nincs az az őrült, aki Szombathely megyeközpont pozícióját megkérdőjelezné. Azonban a városok között is verseny van, miért kellene Sárvárnak visszafognia magát, hadd fejlődjön, ha tud fejlődni! Az meg, hogy nem minden Szombathelyen, a megyeszékhelyen van, miért lenne baj?
- Hát igen, Szombathely és a megye kapcsolata sose volt felhőtlen. A szintén jobboldali Szabó Gáborral az előző ciklusban közismerten nem volt jó a kapcsolatuk, most, hogy a városházán ellentétes színezetű, szocialista-liberális vezetés alakult, mire számít?
- A konfliktusok elsősorban abból fakadnak, hogy létrehozták a megyei jogú városokat. Ha sorra vesszük az ország megyéit, szinte mindenütt ugyanazok a problémák jelentkeztek. Szabó Gáborral valóban voltak nézeteltéréseink, különösen az elején - de előtte is, most is jó kapcsolatban vagyunk.
Ipkovich Györgyöt egy nyitott, rugalmas embernek ismerem.
A gesztusok továbbra is olyanok, mint voltak, azonban az igazi döntések csak eztán következnek, majd akkor meglátjuk. De nem tartok attól, hogy amiatt, hogy más pártállásúak vagyunk, bárki is hátrányt szenvedne.
- Két-három éve, amikor az MMIK racionalizálását terveztük, nagyot kellett nyelnem a létrejött kompromisszumok miatt. Ez nagy részben a város akkori vezetőjének, Szabó Gábornak a városi közgyűlésben meggyengült szerepe miatt történt. Én a magam részéről most is úgy látom, a MMIK sok szép feladatot ellát, bár volt jobb korszaka is. De amit végez, az főként nem megyei, hanem városi feladat. Épp ezért mi akár most is hajlandóak vagyunk lemondani az intézményről és az épületről.
Arról, hogy ki legyen az új igazgató, nincs álláspontunk, bármilyen meglepően is hangzik, itt demokrácia van, kiírjuk a pályázatot, meglátjuk, kik jelentkeznek, utána pedig döntünk.
Én azonban még emlékszem egy MMIK igazgatóra, aki 1989-ben leszólt Kondora István igazgatónak Sárvárra, amikor velem együtt belépett az MDF-be, hogy nem szerencsés, ha egy művelődési ház vezetője politizál...
A közös fenntartású intézmények vezetői közül egyébként ő volt az egyedüli, akinek az elmúlt ciklust átívelte a megbízatása. Ezt nem tartom szerencsésnek.
- Azt halottuk, hogy a rendszeres sportra már nincs ideje, de még mindig vonattal jár be Sárvárról a hivatalba...
- Azért hetente futok háromszor-négyszer tíz kilométert Az önkormányzati választásokig pedig valóban vonattal jártam, igaz éjjelente többnyire gépkocsi szállított haza. Ez az új ciklusban megváltozott, ugyanis az alelnököm merseváti. Ő is naponta jár be, bejön értem Sárvárra, este pedig marad a gépkocsi.
