Mindig kell valami kihívás! – beszélgetés Nemény Andrással

– Soroljuk fel, itt a legelején, mi mindennel foglalkozik?
– Csupa népszerűtlen dologgal, mindennel, ami joggal, politikával és médiával kapcsolatos.

Három egyetem egy csapásra

– Médiával?
– Van egy ilyen jellegű cégem. Alapvégzettségem szerint egyébként újságíró is vagyok.

– Eddig úgy tudtuk, az önéletrajzában legalábbis az szerepel, hogy jogra járt.
– Első diplomámat német-kommunikáció szakon szereztem Székesfehérváron. Párhuzamosan jártam még a pécsi bölcsészkarra, magyar szakra, és szintén Pécsre, a jogi egyetemre.

– Akkor bizonyára nem klubokban és bulizással töltötte az egyetemi éveket. Bizonyítási kényszer vagy tanulási vágy hajtotta ennyire?
– Unatkoztam. Persze, a bulizást sem hagytam ki. Egészséges bizonyítási vágy meg bennem is volt, elsősorban magam felé. Akiben ez huszonévesen nincs meg, azzal szerintem baj van. Mindig kell valami kihívás. Eredendően egyébként újságíró akartam lenni.

A politikát és a céges ügyeket ne keverjük!

– Mikor és milyen indíttatásból lett pártpolitikus?
– Alig öt éve, 2000-ben léptem be az MSZP-be, huszonnégy évesen.

– Akkoriban a fiatalok inkább a Fidesz felé orientálódtak.
– Rendkívül visszatetszőnek találtam az akkoriban kormányon lévő Fidesz politikai stílusát, ezért léptem be az MSZP-be.

– Állítólag édesanyja SZDSZ-tag, legalábbis amikor tavaly helyi képviselőnek jelölték, úgy mutatták be, mint akiben egyszemélyben a koalíció is testet ölt. Miért nem a liberálisok közé állt be?
– Az MSZP értékrendje állt hozzám a legközelebb. Egyébként a családomban az előző rendszerben nem voltak párttagok.

– A cégei is a pártba lépésekor alakultak?
– Egy már működött, de semmi köze nem volt a politikához.

– Ámbár gondolhatnánk azt is, fiatalon kifizetődő karrierépítési lehetőség, ha egy vezető párt belső berkeibe kerül, közel a tűzhöz…
– Ez így igaz, de a politikát és saját céges ügyeimet sohasem kevertem össze. Leginkább Körmenden vannak érdekeltségeim, ami köztudottan nem kifejezetten szocialista város. A céges ügyeim szerencsére távol állnak a politikától, és ez remélem így is marad. A cégtársam például kifejezetten ódzkodik a politikától.

Ez a harc volt a végső?

– Említette, a Fidesz stílusa miatt lépett be az MSZP-be. Ehhez képest rövidesen rendesen belecsöppen a vasi szocialisták országos botrányoktól is tarkított csatározásába.
– Azért nem hasonlítható össze a kettő. Nálunk a párt berkein belül folyt a vita, mi egymást nyuvasztottuk, ami sokak örömére szolgálhatott. A Fidesz viszont, úgy éreztem, rátelepedett az emberekre.

– Mindvégig az első vonalban szerepelt, egyike volt azon keveseknek, akik a botrányok közepette is meg mertek szólalni. Önre testálták ezt a nem túl hálás szerepet?
– Már alelnök voltam, nem tudtam kivonni magam ebből a konfliktusból.

– Ez a harc volt a végső? Hogy áll most az ügy? A megyei szervezet pár hónapja újjáalakult, a tagtoborzási ügyek kapcsán elhíresült Tóth Csabát, aki pár hónappal ezelőtt még a vasiak elnöke volt, a vezetőségbe sem választották be.
– Tóth Csaba azóta nem hallat magáról. Úgy tudom, párttag még, a kőszegi szervezet tagja.

– Ami Vasban történt, az egy országos játszma része. Tóth Csabát egy gazdasági érdekcsoporthoz kötötték, amelynek állítólag az volt a célja, hogy saját embereit, illetve a hozzájuk kötődő érdekeltségeket jussa be a megyei listákról az országgyűlésbe. Információink szerint az országban több helyen is megpróbálták átvenni a hatalmat. Most mi a helyzet?
– Azt látom, hogy a pártban a vasi botrányok óta komolyabban veszik a regisztrációt. Olyan biztonsági rendszert építettek ki, amelyet már nem lehet olyan könnyen kijátszani. Vas megyében sem fordulhat elő hasonló, erre Kiss Péter neve is garancia.

Kiss Péter komolyan veszi…

– Az újonnan választott elnök, Kiss Péter mennyire tud részt venni a megyei irányításban?
– Meglepően aktívan, hetente többször is beszélünk egymással, havonta többször is jön, szívügyének tekinti Vas megyét... Elnöksége óriási nyereség számunkra.

– Miként ítéli meg így utólag a történteket?
– Szerintem sokat ártott volna a pártnak és a megyének is, ha Tóth Csabáék átveszik az irányítást. Amíg a hatalom, legyen jobb- vagy baloldalról szó, a helyiek kezében van, például addig az itteni vállalkozók tudnak érvényesülni, a pénzeket itt költik el.

– Egyfajta gyarmatosításra gondol?
– Igen, de reméljük mindez lezárult. Nem sajnáltuk az időt és energiát, hogy így legyen. Túltettük magunkat azon is, hogy lejárattak bennünket.

– Sok szóbeszédet lehetett hallani arról, Tóth Csabáék kit hogyan „győztek meg”. Önt is megkörnyékeztek?
– Nem vagyok az a megalkuvó típus, nem tudtak semmiféle ígérettel elcsábítani. Nem volt olyan pont, amikor azt gondoltam volna, hogy feladom. De mindebben nagyon sokat segített az a csapat is, amely a városi MSZP szervezetben hasonlóan gondolkodott, mint én.
Ha viszont Tóth Csabáék győznek, és a helyiek végleg kiszorultak volna a megyéből, kiléptem volna a pártból. Mert nem kell mindenáron politizálni. Sokan gondolkodtunk akkoriban így.

– Azokban, akik a párton belül a barikád másik oldalán harcoltak, maradtak tüskék?
– Első pillanattól kezdve azon voltunk, hogy megpróbáljunk az ellentéteket kibékíteni. Péter személye is garancia volt erre. Azonban el kellett ismerni, hogy a másik oldalon állóknak is sok igazságuk volt, olyan sérelmekben, amik a Tóth Csaba előtti időkre voltak datálhatóak. Ezeket kezelni kell, hogy senki se érezze, hogy kiszorul a megyei politizálásból.

A politika stratégiai játék…

– Fiatal kora ellenére a megyében és a városban is alelnök, a vállán nyugszik majd az egész megyei párt, kvázi csendben „átveszi a hatalmat”.
– A megyében át kell látnunk a dolgokat, ahogy a városban is, a megyei közgyűlésben az irányító szerepe is rám hárul. És ez Ön szerint jó nekem?

– Valóban, jó Önnek?
– Annyira nem, még ha le is osztom a feladatokat, alig lát a családom.

– Azt mondtuk, sok a funkciója, sok a dolga, még is azt hiszem, kevesen ismerik az arcát.
– Bizonyára azért, mert nem vagyok városi képviselő.

– Majdnem az lett, a 7. számú választókörzetben tavaly időközi választásokat is tartottak. Végül a Fidesz jelöltje, Gyimesi József nyert Ön ellen. Miként élte meg ezt a kudarcot?
– Először is nem éltem meg kudarcnak, tudtam, mire számíthatok. De: sok munkám volt benne, sokat tanultam a választási kampányból. Szerintem minden politikusnak szüksége lenne arra, hogy végigjárja a körzetét és beszéljen mindenkivel. Tudatátformáló az ilyesmi.
Ráadásul, hogy nézzük az eredmény jó oldalát, akkor született a második leányom, úgyhogy a feleségem kifejezetten örült, hogy nem én nyertem. Egyébként ő abszolút pártsemleges, józan világlátású.

– Mi vonzza a politikában?
– Nagyon szeretek sakkozni, és bármilyen stratégiai játékot játszani. A politika is egy izgalmas stratégiai játék, ráadásul utálom, ha nélkülem döntenek rólam.

Egy bizalmi ember

– Mennyire vesz részt a város irányításában?
– Az átfogó kérdések megvitatásánál, mint a legszűkebb kör tagja, ott vagyok. A polgármester kikéri a véleményemet, tudom, ha valami történik a városban. A megyei frakcióban ellenzékben vagyunk, itt is próbálom tenni, amit lehet.

– Mint Ön is mondta, jó kapcsolatban áll a polgármesterrel, sőt, ahogy halottuk, ki is kéri az Ön véleményét. Miként látja „első kézből” a város helyzetét?
– Egy biztos, a polgármester úr rengeteget dolgozik.

– Lehet, mégis úgy érezzük, mintha nem haladna semerre a város szekere.
– Minden város a másikat látja jobb helyzetben. Mi azt mondogatjuk: bezzeg Zalaegerszeg hogy fejlődik! A soproniak pedig Szombathelyre irigyek. Persze, a dolgok mehetnének jobban is, ezért tenni is kell. Például a Fő tér rekonstrukciója roppant fontos, sikerülnie kell, most erre próbálunk minél több pénzt szerezni.

– A megyei közgyűlésnek is tagja. Az ottani ellenzéki munkáról nem hallani.
– Ezidáig az ellenzéki szerepünk csöndes, beletörődő volt. Majdhogynem mindenki azt csinált a megyében, amit csak akart. Eztán másként lesz, kicsit jobban utánajárunk, valójában mi is történik Vasban.

– Valóban, mi?
– Mivel még a tényfeltárás tart, egyelőre hallgatok, most derítem fel az ügyeket, a közeljövőben azonban kiállok velük a nyilvánosság elé. Azt hiszem, darázsfészekbe nyúltam…

29 évesen még nem jó, ha az ember mindent akar

– Hova tovább? Az országos politikában mennyire szeretne részt venni?
– Esetleg a szombathelyi érdekeket képviselni…A közeljövőben az időmet a városi politikának kívánom szentelni, ott minél aktívabb munkát végezni. Szombathely a szívügyem, úgy gondolom, a városért tudnék a legtöbbet tenni.

– És az országgyűlési képviselőség?
– 29 évesen még nem jó, ha az ember mindent akar. Jelöltek volna, de visszautasítottam. A felségem, míg a gyerekek kicsik, megkért, hogy ne vállaljak ilyesmit.

– A polgármesterség?
– Hosszú távon, nem tagadom, vannak ilyen ambícióim. Ha igazán tenni akarok a városért, akkor polgármesterként tehetném a legtöbbet.
Bár legreálisabbnak az alpolgármesterség tűnhetne, igaz, saját cégeim miatt azt sem biztos, hogy elvállalnám.
De komolyan mondom, ez nem olyan fontos számomra, nagyon jól megvagyok így. Furcsa mód eddig azért kerültem a pozícióimba, mert nem könyököltem értük.

– Azon képviselők egyike, akit még látni például alternatív koncerteken is.
– Nekem ez a levezetés. A barátaim most is függetlenek a politikától, s ez nagyon jó. Az is, hogy sokan közülük közgazdasági végzettségűek, s mondják is mindig, mit kéne másként csinálnunk. Ezekből a kritikákból is építkezem.
Emellett, ha van egy kis időm, kosarazom, a megyei bajnokságban játszom. Nem dicsekvésképpen mondom, de én vagyok a bajnokság legeredményesebb dobója! Ha tehetem, hétvégén is kimegyek a Sportligetbe. Mindig oda állok be, ahol épp játékos kell. Ismernek már, mint a rosszpénzt, én vagyok a Bandi, aki mindenkivel játszik.