A médiában gombamód szaporodnak a talkshow-k. Bár e műsoroknak az égvilágon semmi közük egy normális emberi beszélgetéshez, elvileg alkalmasak lehetnének olyan kérdések végiggondolására, amelyek a nézőt valóban érdeklik. Az esetek túlnyomó többségében azonban még kísérlet sem történik erre.
A királyi televízióban újabban Juszt László próbálkozik valami hasonlóval A tévé ügyvédje címen. Hogy tovább pontosítsa szándékait, alcímében A megoldások show-jának aposztrofálja műsorát. A problémák épp itt kezdődnek. Juszt jogi témákat és jogi megoldásokat ígér.
A műsor készítői éppúgy palira vesznek, mint a bírált hirdetések...
Ehelyett - csütörtökönként főműsor időben - mondjuk a különféle mosópormárkák összehasonlítása miatt kellene izgalomba esnünk, ami, tegyük kezünket a szívünkre, ugyebár napközben sem izgat különösebben. A tévé ügyvédjétől megtudhattuk, amire eddig gondolni sem mertünk: a reklámok nem mindig mondanak igazat. A mosóporok összevetése az adásban ráadásul oly mértékben nélkülözött mindenféle szakszerűséget, hogy a nézőnek az az érzése támadhatott, mintha a műsor készítői éppúgy palira vennék, mint a bírált hirdetések.
Az sem bírt igazán az újdonság erejével, hogy a nyár a nagy átverések ideje. A megoldások show-ja kész megoldást kínált erre is. Tájékozódjunk alaposan, mielőtt lekötünk egy utat. Egy héttel később a fapados gépekkel közlekedő légitársaságokról esett szó, a jogot ismételten csak szőrmentén érintő szövegkörnyezetben.
Belebotolhattunk aztán olyan témákba is, mint a paksi üzemzavar, amelyről a szakértőnek cseppet sem nevezhető, ámde mindent látó és tudó - e jelzők még az érintettet is zavarba hozzák - Avar Jánossal fecsegett Juszt. Találkozhattunk néhány otthon is használható EKG-ajánlattal, ami ugyan lehet rendkívül informatív, de semmi köze a műsor tematikájához.
Ne izgassa fel magát!!!
Mindezt lehetne tovább sorolni, annyi azonban már az eddigiekből is világos, hogy Juszt nem igazán tudja, mit is akar. Törekszik ugyan arra, hogy sokakat érintő problémákat dolgozzon fel. Az esetek jelentős része azonban nem jogi természetű. Máskor meg, ha megfelelő témára talál, jószerivel csak bemutatja azt, s megoldást nem kínál. Így volt ez egy nyugdíj-megállapítás dolgában is. A riportalanynak, 416 tárgyaláson túl csak ennyi jut: ne izgassa fel magát.
Díszletről, kameramozgásról, a telefonos kisasszonyokat rejtő rút üvegkalitkáról most ne is essék szó. Arról sem, mennyire fölöslegesnek s kihasználatlannak tűnik a stúdióban helyet foglaló közönség. A tematikai zavar mellett a legnagyobb problémát az jelenti, hogy Juszt mintha kerülné a konfliktushelyzeteket. A szituációkat tisztázó kérdések többnyire nincsenek föltéve, a problémák lezáratlanok maradnak.
A jog hit kérdése?
Tipikus példája ennek, amikor egy becsapott nyaraló fotóit láthattuk, s hallhattuk az utazási iroda ügyvezetőjét, meg egy minisztériumi hivatalvezetőt. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a helyzet tisztázódjék, ám Juszt gyakorlatilag monológokat mondat valódi vita helyett, s ennek elkerülhetetlen következménye a téma semmitmondó lezárása. Döntse el mindenki, hogy a látottaknak, vagy a hallottaknak hisz-e. A jog azonban nem hit kérdése.
Ha Juszt előtt egy, az egykori Jogi esetek helyébe lépő műsor elképzelése lebeg, akkor azt az utat kellene járnia, amelyre a telefonkészülékek bérleti díjának megszüntetése, vagy a kéményellenőrzési díjjal összefüggésben beígért próbaper kapcsán mutatott példát. Ha mást akar, akkor meg csináljon mást.
Akár így, akár úgy, a munkatársnők nevét összekeverő lazaság nem áll jól neki. A műsor jelentőségének hangsúlyozása az ott vagyunk mindenütt, mindenre figyelünk ismételgetésén keresztül pedig már-már komikus. Mert ugye nem gondolhatja senki komolyan, hogy a hétvégi autópálya matricát Jusztnak köszönhetjük. S az sem valószínű, hogy a lejárt szavatosságú termékekre épp ő és műsora jelenthet megoldást.
"ami megadatott!"
