Fél év is elmúlt azóta, hogy a megye politikusai heteken át a Markusovszky kórház működtetésének magánkézbe adásáról vitáztak. Akkor, ha nyélbe ütik az ügyletet, mára a megye 22 osztállyal rendelkező monstrumának működtetői a körmendi kórház befektetői lennének. A megvalósulást azonban, úgy hírlik, aktuális jobboldali pártérdekek hiúsították meg. Ilyen akcióra hazánkban akkor még nem volt példa, azóta sem A kérdés tehát ma is időszerű, mi legyen a megyei és önkormányzati kórházak sorsa, privatizáljuk őket vagy sem? Erről rendeztek a minap, október 21-én közéleti disputát Szombathelyen. A helyszín a Martineum Felnőttképző Akadémia, a szervezők a megyei és szombathelyi orvosi kamarák voltak. A ringben két meghívott előadó csatázott: a FIDESZ egészségpolitikusa, dr. Mikola István, és a MÁV kórház igazgatója, dr. Molnár Lajos, akit az SZDSZ egészség-politikusaként harangoztak be. Középen a pulpituson mint levezető elnök, prof. dr.Cholnoky Péter főiskolai tanár ült.
Előjáték gyanánt egy kérdőív járt a sorok közt, amely a privatizáció ellen buzdított
A Martineum díszterme csurig megtelt. Mintegy százan gyülekeztek a disputára, a civilek közt jobbára idősödő házaspárok, a fiatalságot pedig a helyi fideszes aktivisták képviselték. A sorok közt baloldali-liberális sejtek is partizánkodtak, jelen volt az SZDSZ-es államtitkár és országgyűlési képviselő, Hankó-Faragó Miklós, mellette Ipkovich György, Szombathely polgármestere. A közönség azonban meglehetősen egyívásúnak mutatkozott, előjáték gyanánt egy kérdőív járt a sorok közt, amely a privatizáció ellen buzdított, és ez még csupán a kezdet volt
Nem vagyok tapskedvelő színész!
A liberális egészség-politikusként beharangozott dr. Molnár Lajosnak ebben a közegben meglehetősen hálátlan szerep jutott. Hiába próbálta humorral színesíteni mondandóját, mintha darázsfészekbe nyúlt volna, nem tudott olyat mondani, amiért a közönség ne csípett volna bele. Ellenben dr. Mikola Istvánnak, a Fidesz-kormány volt miniszterének nyert ügye volt, elég volt katonásan felállnia, már zúgott a taps. Én nem vagyok tapskedvelő színész! poénkodott aztán egy tapsvihar után Molnár. Egyébként a liberális orvost nehéz volt kihozni a sodrából, egy helyütt fakadt csak ki: lehet fujjogni, le is köphetik, ki is dobhatják, de akkor is szeretné elmondani az érveit. (Mindezt csupán azért szúrom ide, hogy érzékeltessem, milyen körülmények között zajlott ez a pár órás egymás mellett gondolkodás.)
A közönség és az előadók közt prof. dr.Cholnoky Péter próbált közvetíteni. Bár a professzor köztudottan a polgári körök lelkes aktivistája, jobboldali nagygyűlések gyakori vendége, most középen igyekezett állni. Mértani pontossággal kijelölt időket szabott, előre beosztott tematika alapján kérdezett. Igaz, a kérdéseit, amiket gyakorta hosszú monológokba csomagolt, alig lehetett érteni, de ez csupán technikai kérdés.
Körvonalazzuk tehát, miről is szólt a disputa!
A Vas Megyei Markusovszky Kórház tőkebevonással történő működtetéséről vajmi kevés szó esett, sokkal inkább arról kaphattunk benyomásokat, mennyire másként gondolkodik a két oldal.
Az egészségügyben a privatizáció többféle módon történhet tudtuk meg prof. dr. Cholnoky Péter felvezetőjéből. Lehet zöldmezős beruházás, amikor a magántőke felépít egy magánklinikát. A második szint, amikor a meglévő állami tulajdonú kórházak egyes részlegeit adják bérbe. Ezt követi az, amikor a kórházak működését adják magánkézbe (ez történt Körmenden). A negyedik lépcsőfok a valódi privatizáció, amikor szőröstül-bőröstül eladják a kórházat, ez azonban hazánkban nem lehetséges.
Mikola a profitorientált működés ellen van
Dr. Mikola István kifejtette: alapvetően nem ellenzi a magánosítást, hiszen az egészségügyben az első ilyen jellegű törvényt épp ő szignálta. Sokkal inkább a profitorientált működés ellen ágált. Véleménye szerint ugyanis a kórházakba a pénzügyi befektető elsősorban azért ruház be, mert azt reméli, hogy beruházása megtérül, profit képződik. Ez hosszú távon nem tőkét hoz az ágazatba, hanem viszi a pénzt. Működtetőként csupán a non-profit társulási formákat (mint alapítvány, közhasznúak
) tartotta elfogadhatónak, szigorúan szakmai részvétellel. Profitorientált működés helyett vallotta Mikola egészség-orientált működést tud elképzelni, az állam gondoskodó szárnyai alatt. A jelenlegi helyzetben érvelt a befektetésnek nincs is esélye, a megtérüléshez az ágazatba tőkét kellene beletenni
Ha jobb autót akarunk, a Trabantot kell lecserélni
Dr. Molnár Lajos szerint a mai magyar egészségügy olyan mint a Trabant, hiába fényezzük, hiába pumpálunk bele milliárdokat, akkor is Trabant marad, büdös belül és kívül is. Ha jobb autót akarunk, a Trabantot kell lecserélni. A liberális szakember úgy vélte, az egészségügyben a bajok gyökere a rossz finanszírozásban van. Az Egészségbiztosítási Pénztár rossz gazdaként nyeli el a befizetett járulékokat. Az államnak soha nem lesz annyi tőkéje, hogy valóban rendbe tegye az egészségügyet, ezért kell bevonni a magántőkét. Jó példa erre, hogy a Medgyessy-kormány hiába pakolt a rendszerbe ezermilliárdokat. Változott valami? kérdezte. Nem, ellopták a pénzt adta meg a választ. A betegnek mindegy, hogy milyen szervezet működteti a kórházakat, egy a lényeg: színvonalasan működtesse.
Egy vagy több egészségbiztosítási pénztár legyen?
Dr. Molnár Lajos vitatkozva dr. Mikola Istvánnal kijelentette, nem ért egyet azzal, hogy a profit valami szitokszó, bűn. Az egészségügyben is fontos kritérium az eredményesség, amelynek mércéje a profit. Németországban hozta a példát épp azért alakították a kórházakat gazdasági társaságokká, hogy az eredmény-kimutatást kötelezővé tehessék.
Mikola István ellenben felhívta arra is a figyelmet, hogy a profitorientált befektetőknek elsősorban az egészségügy azon szelete kell, amely nyereséges. Így már most is zavarok támadnak ebből, hiszen a magánszféra túl sok pénzt visz el a rendszerből. Ezért a magánosítás feltételeit keményen meg kell szabni. Mikola szerint azért kell nonprofit vállalkozásoknak működtetni a kórházakat, mert akkor nem megy ki az országból a pénz, a haszon nem kerül a karvalytőke kezébe. A rendszer fenntartható fejlődését hangsúlyozta.
Még hogy az egészség nem üzlet?
Molnár viszont jelezte: még Európában sem tudják eldönteni, melyik forma a jobb, a nonprofit vagy a gazdasági társasággá alakulás. Az angolok a közhasznú társaságokban hisznek, a németek a gazdasági társaságok mellett érvelnek. Miért kell ezt törvényileg szabályozni? kérdezte a liberális szakember. Döntsék el a kórházak, számukra melyik forma a legjobb. Az, hogy nonprofit, még nem garancia semmire, ott is lehetnek csibészek és nyerészkedők, ahogy a szakmán belül is utalt vissza Mikola mondandójára. A kórház jelen pillanatában, közölte Molnár: elöl templom, hátul üzlet. Meg kell szüntetni ezt a hamis kettősséget.
Míg Mikola a mai biztosítási rendszert tradicionálisnak, magyar unikumnak tartotta, addig az SZDSZ-es Molnár szerint az, amire Mikola gondol 1950-ben szűnt meg, államosították, létrehoztak helyette egy szovjet típusú biztosítási rendszert, ehhez kíván ragaszkodni.
A hálapénz bűncselekmény, vagy szükséges rossz?
Mikola szerint az orvosok helyzetét úgy lehetne javítani, ha a mostani közalkalmazotti jogviszony helyett új jogállást, a szabad szellemi foglalkozású orvoslást vezetnék be. Mindenki szerződéses jogviszonyban lenne, így egyidejűleg akár több kórházban is dolgozhatna. Ez az új jogállás szerinte a hálapénzt is megszüntethetné, ami vélte Mikola most fontos, mert e nélkül nehezen működne a rendszer.
A hálapénzt viszont a liberális orvos egyszerűen bűncselekménynek nevezte. Szerinte az orvosok számára az lenne az ideális, ha megválaszthatnák, milyen jogállásban kívánnak dolgozni, közalkalmazottként, vagy szellemi szabadként. Máskülönben fennállhat annak a veszélye, hogy mindenkit rákényszerítenek a szellemi szabadfoglalkozásra, a kórházak kiteszik orvosaikat, és megnő a diplomás munkanélküliség.
A másik álláspontjában mit tud elfogadni?
Molnár arra a kérdésre, hogy a másik álláspontjában mit tud elfogadni, válaszul ennyit közölt: mindketten korszerű egészségügyet akarnak. Viszont kételkedik abban, hogy a reformokat az állam bármilyen kemény kézzel is, önmaga le tudja vezényelni, hogy lesz hozzá forrása, tőkéje.
Mikola szerint Molnárral annyi közös gondolatuk van: hogy mindketten a rend irányába akarják tolni a szekeret. Ő viszont a kemény állami irányítás híve. Szerinte ez nem diktatúra, bár bevallotta, nem nagy demokrata, sokkal inkább a rendpártiságban hisz. Nem híve a konszenzusnak sem, minősített többség kell, aztán meg kell teremteni azt, amit az ember akar. Nagy vitákkal nem jutunk előbbre zárta mondandóját.
A közönség is szót kapott
A Vas Megyei Markusovszky Kórházhoz hasonló nagyságú megyei kórházak vannak-e külföldön magánkézben? jött a kérdés a közönség soraiból. A válasz azonban nem volt egyértelmű, Mikola szerint nincsenek, Molnár szerint vannak.
A közönség soraiból többek között szót kapott a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, Szép Flórián is: arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénztár átalakításáról, megreformálásáról a parlament még 1991-ben határozatot fogadott el, azóta sem történt semmi. Miét nem próbáljuk meg a határozatokat betartani? És legalább egy normális biztosítót csinálni? kérdezte. (A választ sajnos már nem tudtuk kivárni, a diskurzus ekkor már legalább két órája folyt
)
