Tizenkettő és fél év után nyilván szokatlan a dolog, de júniusban már sokan tudtuk, hogy új szelek fújnak, meglepő változások várhatóak, melyek az egész szakmát más irányba fordíthatják. Ugyanakkor rendkívül jó visszaemlékezni az elmúlt évek küzdelmeire, sikereire, arra a közös munkára, amely következtében egy a mai magyar átlagnál sokkal eredményesebb állami céget vezethettem.
Az új rendszer nélküle ment tovább
Hány évet töltött a Közútkezelőnél?
Már az egyetem alatt is ennél a cégnél voltam nyári gyakorlaton, majd itt kezdtem el dolgozni művezetőként. Aztán államigazgatási és kivitelezői kitérő után 1993 májusától voltam a Vas Megyei Közútkezelő Kht. igazgatója.
Életem nagy szerencséjének tartom, hogy az elmúlt két évtizedben Szombathely, illetve Vas megye életét meghatározó beruházásait irányíthattam. Nagyon fiatalon lehettem vezetője a Hunyadi úti gyalogos aluljáró építésének, majd innen vittek át a városházára a Fő tér gyalogos övezetté történő átalakítására.
Mindig azt mondták, Kovács Jenő a nagy túlélő. Bármilyen rendszer, párt volt hatalmon, mindig ott maradt a helyén.
Nézze, szerintem nem helytálló megnevezés a túlélő szót használni. Én még hiszek abban, hogy valaki azért van egy magas beosztásban hosszú ideig, mert alkalmas a posztra. Tóth Andor barátom sem azért régóta a Volán igazgatója, mert baloldali értékrendet vall, hanem azért, mert nagyon jó vezető.
Nekem hét miniszterem volt, tizenegy államtitkárom és hat főosztályvezetőm, mindegyikkel jó kapcsolatban voltam a megye érdekében. Úgy gondolom, hogy az a vád nem érhet, hogy velem nem lehet együtt dolgozni.
Nagyon fiatalon került az igazgatói székbe, mindössze harmincöt éves volt. Nem érte az a vád, hogy kinevezésének politikai okai lehetnek? Hiszen akkoriban MDF-es városi képviselő is volt.
Nem. Ezen a téren Vas megye kiegyensúlyozott volt. Azért viszont, hogy sokáig a legfiatalabb igazgató voltam, sokat kaptam. Ez nem volt hálás szerepkör. Politikailag tudták, hol állok, de emiatt sohasem bántottak. A kapcsolati rendszeremben sohasem okozott problémát az, hogy milyen párt tagja vagyok.
Tényleg maradt az MDF tagja, vagy átigazolt a Fideszhez?
Egy pártba léptem be 1991-ben, onnan nem is mentem sehova. Ugyanakkor szomorúan figyelem a Demokrata Fórum 1996-tól tartó erózióját.
Mi történt, hogy egy ismert régi szakembernek váltani kell? Mi változott? A rendszer vagy Ön?
Azt mondták sokan, lehetett bármilyen kormány, a Jenő utakat építtet. Lokálpatriotizmusom közismert. Mindig is nagyon zavart, hogy az infrastrukturális beruházások nagy része hosszú évtizede keleten történik. Ez ellen többször emeltem fel a szavamat, persze volt akinek ez nem tetszett az ország más területén.
Visszatérve a kérdésére, azon, hogy mi változott, sokat gondolkodtam. Ezt a szakmát már többször átalakították, utoljára 1996-ban, de az akkori reformokat másfél éves szakmai előkészítés, egyeztetés, megbeszélés előzte meg. A jelenlegi átalakításban viszont semmilyen szakmai egyeztetés nem történt. Az átalakításban részt vett tanácsadó cégek a közutas szakmához semmilyen szakértelemmel nem rendelkeznek. A szakemberek nem kaptak írásos anyagot sem az átszervezés céljairól, sem a várható előnyökről. Ma sem tudja a szakma, hogy mi lesz a következő lépés, mi lesz egyáltalán jövőre.
Ez nem biztos, hogy egyértelműen rossz. Például az egészségügy megreformálása azért is várat magára, mert ha megkérdezik az érdekeltek véleményét, azok pozícióikat féltve elkezdenek az ügy ellen lobbizni, és végül az egész átalakítást megfúrják. Tehát lehet, hogy itt is épp ezért hagyták ki a szakmát, mert előre látták, hogy a szakmabeliek majd nem értenek egyet.
A közutas szakmában munkaerőhiány van, főleg középvezetői és vezetői szinten. Így a pozícióféltés felvetése nem helytálló. Egy neves építőmérnök ma azonnal el tud helyezkedni, de természetesen, ha ezen belül valaki feltette az életét a közútkezelői szakmára, az nyilvánvalóan érzelmileg nem könnyen tud váltani. Éles kérdésére válaszolva, új szemléletet lehet hozni, de egy adott szakma véleményét kihagyni sorsát illetően, az jelentős kockázatot hord magával.
Érvek és ellenérvek
Úgy tudjuk, két fontos érvet hoztak fel: ma Magyarországon a legtöbb pénzt az útépítéseknél lehet lenyúlni. Ez az a terület, amit senki nem lát át, viszont rengeteg pénzbe kerül. És ha sok döntéshozó van a rendszerben, jó sok pénz folyhat el korrupcióra. A másik ok: jogos igény az állam részéről, hogy amit finanszíroz, azt átláthatóvá szeretné tenni. Ki mit költ és mire, és mennyit lehetne vele spórolni.
A szakma megítélése az elmúlt öt évben romlott. Ez az autópálya-építések körüli vélt, vagy valós botrányok miatt volt.
A megyei közhasznú társaságok átlátható, állandóan ellenőrzött, különösebb gond nélkül működő szervezetek voltak. Munkánk szinte nyitott könyv volt az állampolgárok számára, de például az Állami Számvevőszék is többször átvilágított minket. A minisztérium ellenőrzési főosztálya is sokszor vizsgálódott nálunk, és sohasem talált semmiféle problémát.
Mi értelme volt az átszervezésnek?
Nézze. Az élet hamarosan meg fogja azt mutatni, hogy a szakmaiságot háttérbe szorító, ma oly divatos managerszemlélet alkalmas-e egy ilyen szakmának a gyökeres átalakítására. Ugyanakkor az átalakulás során egy kézbe került a közútfejlesztés teljes irányítása. Nehéz egyértelműen állást foglalni, hisz egy olyan változást erőszakoltak ki egyesek, melynek következményei csak hónapok, sőt, csak évek múlva fognak látszani.
Az azonban nyilvánvaló, hogy Ön igazgatóként ellenérdekeltje volt a változtatásnak, hiszen a cég, és a vezetői poszt autonómiája is megszűnt.
Az tény, hogy a megyei ügyvezetői helyek megszűntek, de ugyanakkor szószólója voltam a költségracionalizálás, a költségcsökkenés végrehajtásának, illetőleg a régiós átalakulásnak is. E helyett kaptunk egy erős centralizálást. Szakemberként kétségesnek látom az eredményt, hisz az átalakulás egyenlőre milliárdokba kerül. Jelentősek a költségek, hisz például a munkagépektől a személyautókig minden gépjármű tulajdonjogát át kellett íratni, ki kellett fizetni a tanácsadói honoráriumokat, és az országos szinten elküldött 720 ember végkielégítését is.
Hosszabb távon még megtérülhet...
Sokan azt vélelmezik, hogy további átalakulás várható, amely ha a privatizáció irányába mozdul el, az az állami közútkezelés végét jelentheti.
A hivatalos álláspont szerint nem akarják eladni.
Az eddigi lépések megteremtették a további átalakítás feltételeit, és egyszerűsíthetik az esetleges privatizációt.
Ez Angliában sem vált be. Ilyen nagy cégeket lehet, nem szabadna privatizálni.
Az Európai Unió legtöbb országában állami közútkezelés van egységes szakmai irányítással, de erős decentralizált szervezetekkel. Mi ezzel pont szembe megyünk.
Tehát állítja, a Vas megyei Közútkezelő Kht. jól működött, a cég vagyonát mindig növelte. Akkor miért nem Ön nyerte el a pályázatot?
A megyei területek vezetőinek leváltása csak egy folyamat végét jelentették. Év elején elküldték a helyettes államtitkárunkat, akit pedig a szakma megelégedésére az egyetemi katedra mellől hívott vissza az új kormány 2002-ben. Aztán májusban egy délután alatt megváltak a hosszú évtizedek óta elismert főosztályvezetőnktől, és új ember került a Nemzeti Autópálya Rt. és az Állami Autópálya Kezelő Rt. élére is. Közben külső ember érkezett az UKIG igazgatói helyére is, és ez az új csapat nyilvánvalóan már júniusban döntött a megyei igazgatók személyéről.
Nem lehet, hogy féltek Öntől? Látták, milyen erősen lobbizott az átalakulás ellen, és attól tartottak, belülről bomlasztja majd a rendszert?
- Volt olyan megye, ahol tiltakozásul a szakemberek közül senki nem jelentkezett a vezetői helyre. Becsülöm őket érte, kaptak is a fejükre. Mi más utat jártunk, az átalakulással kapcsolatosan mindent az elsők között csináltunk meg, többször megdicsértek bennünket, az összevonással létrejött új cég vagyonához úthálózatunk arányánál jóval nagyobb mértékben járultunk hozzá. Munkánkra nem lehetett panasz.
A Falco és a Haladás általa jutott szponzorokhoz
Az a hír járta, hogy Ön rendkívül jó kapcsolatteremtő, lobbizó, ugyanakkor erőskezű ember, aki ki tudott hajtani olyan dolgokat is, amiket mások nem.
Erőskezű vezető voltam, nem tagadom. Azt vallom, hogy egy cég a vezetőn és a vezetőségen múlik. Ha rossz a vezetőség, nincs hatékonyság, nincs nyereség, nincs jó munkavégzés. Én állami alkalmazott voltam, ugyanakkor Vas megyei vezető. Természetesen lojálisak voltunk az állam felé, de egyaránt küzdöttünk a megyéért is, hiszen itt születtünk, és itt élünk.
A két nagy szombathelyi csapatot: a Falco-t és a Haladást is Ön juttatta jelentős szponzorokhoz, olyanokhoz, akik útépítéssel foglalkoznak.
A nagy útépítő cégeknek évente több százmillió forintos szponzorációs kerete van. Nagy baja az a vidéknek, hogy ezen pénzek túlnyomó része Budapesten kerül kiosztásra, hisz a legnagyobb rendezvények és sportegyesületek ott találhatók. Pontosan ezért tartom munkámat eredményesnek, mert az mégis csak nagy eredmény, hogy ezekből a szponzori pénzekből jelentős részt tudtam Vas megyébe irányítani. A Betonúttól a Motáig, a Strabagtól a Swietelskyig mindenki támogatta Szombathely sportját.
Hogy kell ezt csinálni?
Erős kapcsolatrendszerrel. A közúti szakmában olyan erős összetartás van, amely más ágazatra nem jellemző. Ebben a szakmában mindenki tudja, hogy bármelyik cég kerülhet jobb és rosszabb helyzetbe is.
Ön mégsem jelöltette újra magát a Falco Baráti Körének elnöki posztjára. Miért?
A baráti kör sajnos nem váltotta be azokat a reményeket, amiket többen kitűztünk eléje, az útépítő cégeken kívül nem sikerült más, jelentősebb szponzort felhajtani. A tulajdonosi körnek azonban változatlanul tagja vagyok.
30 éve jár ki Erdélybe
Váltsunk témát: Nemrégiben kisebb botrányt kavart, hogy Székelyföldön egy nem egyeztetett magyar nyelvű táblaállítási akció miatt a rendőrségre került a csapat négy tagja. Ön is ott volt?
Ez egy szenvedély, amely nálam idővel csak egyre jobban erősödött. Még a gimnáziumi évek alatt ivódott belém. E témában már akkor a könyveket és a térképeket bújtam. Az évek során összeállt egy 20-25 fős csapat Szombathelyen, akikből ha kell, az én hívószavamra 15 fő biztosan elindul Erdélybe segíteni. Ojtozon, ahol ez a bizonyos eset történt, én személyesen nem voltam ott, de semmi rosszat nem tettek. A falubeliek kérésére a négy barátom csak a törvényt akarta érvényesíteni, hisz náluk is kötelező lenne kitenni az ott élő nemzetiség nyelvén a helységnévtáblát.
Mostanában sokan járnak ki Erdélybe, olyanok is, akik jobban tennék, ha inkább itthon maradnának
Harminc éve járok oda. Bennünket még soha sem bántottak. Vannak írott és íratlan szabályok, amiket nem lehet áthágni. Például Kolozsvár főterén nem lehet magyar Himnuszt énekelni, de Székelyföld bármelyik falujában lehet, sőt kell is. Magyar zászlókat nem lehet ész nélkül az utcákon lengetni, de egy templom belső falára ki lehet tenni.
Szerbia más kategória. Ott 60%-os munkanélküliség van, és sajnos mindennapos a magyarok üldözése és verése.
A nemrégiben lezajlott román-magyar kormányülést helyeselte?
A Gyurcsány-kormány látogatása után négy nappal a román szenátus leszavazta a magyarokra vonatkozó kulturális autonómia-előterjesztést, amely ismét nem volt korrekt cselekedet a szomszéd állam részéről. Sajnos sokadszor vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy megint nem az előzetes megállapodások szerint jártak el, így a jövőben ezt a kockázatot be kell építeni a várakozásainkba, hogy hatékonyabban tudjunk tárgyalni.
Nekünk határozott cselekedeteink voltak Erdélyben, és sokkal többet elértünk vele, mintha nyuszik lennénk. Ebben a kérdésben vitám van az RMDSZ-szel. Ha a románok azt látják, hogy ragaszkodunk valamihez, akkor azt elfogadják.
Tehát Ön szerint erőpolitikát kell alkalmazni?
Az utódállamokban erőpolitika folyik a magyarok ellen, még Ausztriában is. Ez ellen mindig illene tennünk.
A Vegyépszer központját miatta hozzák el Győrből?
Amikor kiírták a pályázatot, számított rá, hogy ha nem nyeri meg, lesz máshol helye?
Ebben biztos voltam. Nekem volt már kivitelezői múltam, ami a legnehezebb ebben a szakmában. Itt nem lehet félrebeszélni, nem lehet utólag megmagyarázni semmit. Ha az aszfaltot szállító kocsik nem érnek oda időben a finiserhez, milliós a kár. Nem is merik sokan kipróbálni, több régi kollégámat is hívták már, mégsem mentek el kivitelezőnek.
Miért épp a Vegyépszert választotta?
Tulajdonképpen én most előbbre léptem, többmegyés igazgató lettem, nagyjából hat és fél megye tartozik az irányításom alá. Két másik céghez is hívtak hasonló munkakörökbe, de ez volt a legvonzóbb ajánlat.
Egyiknek sem Szombathely volt a központja?
Így van. Az elmúlt 10-15 évben az útépítő központok elkerülték Szombathelyt, viszont Zalaegerszegen és Győrben nagy cégek (pl.: Strabag, Betonút, Hoffmann) nőtték ki magukat. Sajnálatos, hogy ez így alakult, de ez tény. A nagy tervem most pont az, hogy ezen változtassak. Amikor tárgyaltam a Vegyépszerrel, azért döntöttem mellettük, mert ígéretet tettek, hogy a központot áthozhatom Győrből.
Ez nem azt jelenti, hogy onnan mindenki átjön ide, hanem azt, hogy kétpólusú irányítás lesz. Szombathelyen lennének az operatív felsőbb irányítók, és Győrben megmaradnak a jól prosperáló szervezetek. Végre lehetne egy nagy cég, amelynek Szombathelyen lenne a dunántúli központja.
Ennek csak örülhet a város
Én is azt hittem, hogy ha idehozok egy ilyen nagy céget, valamit javítok Szombathely helyzetén és mindenki örül neki, különösen, hogy ez üzlet is a városnak. De van olyan városi gazdasági bizottsági tag, aki letolta az ipari park igazgatóját, hogy miért engedi be a Vegyépszert az inkubátorházba. A polgármesternek és a gazdasági bizottság elnökének a napokban írtam levelet, segítsenek, hogy Magyarország egyik legnagyobb építőipari cége Szombathelyre jöhessen.
Megoldódik a Huszár úti laktanya sorsa?
Szombaton megválasztották a Huszár úti laktanya tulajdonosának, az Apáczai Alapítvány kuratóriumi elnökének. Nem lesz könnyű dolga, a laktanya épületei romokban hevernek, a város épp perre kíván menni, hogy visszaszerezze a területet.
1990-ben én vettem át a Magyar Honvédségtől, mint városi tanácsi dolgozó a város számára az ingatlant. Megrázó élmény volt, és a mai állapot sem sokkal jobb. Az alapítók megtisztelő felkérést azért vállaltam el, mert egyrészt azonos a véleményem velük, másrészt meggyőződésem, hogy peren kívül sikerül megegyeznem a várossal.
Az alapítók annak idején nagyon nagyot, szépet és jót gondoltak, nem az ő hibájuk, hanem az utóbbi 15 év negatív tendenciái okozták, hogy álmaik nem váltak valóra. Ezen sikertelenség nyomán kölcsönös bizalmatlanság alakult ki a város és az alapítvány között, én ezt a bizalmatlanságot jöttem feloldani.
Tudja-e már konkrétan, hogy mi lesz a megoldás? Visszaadják az épületek nagy részét, ahogy a város kéri?
Igen, de ehhez kompromisszumra lesz szükség. Én csak a parancsnoki épülethez és a mellette lévő területhez hősi emlékmű ragaszkodom. Ugyanakkor a városnak is támogatnia kell az alapítvány működését, nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A fennálló tartozásokat rendezni kell. Az első tárgyalásra csütörtökön már sor is kerül.
