Egy kis falu nagy tragédiája - öt vétlen áldozat másfél hónap alatt

Éppen vízvezetéket szerelt K. Gyula, amikor megcsörrent a telefonja. Munkatársa volt a vonalban és fojtott hangon kérdezte, milyen kocsija volt Gyula öccsének? A férfi gyanútlanul válaszolt, mire a telefonáló közölte: nagy baj van, a gyerekek ott fekszenek a 8-as főút szélén. Letakarva.

K. Gyula hitetlenkedve fogadta a hírt, biztos volt benne, hogy valami tévedés lehet csupán, hiszen a gyerekek -a 8 éves Márk és a 10 éves Roland- nem egészen egy órával korábban még neki segítettek. Hordták a szerszámot, kérdezősködtek és vidáman nyüzsögtek. Az öccsével és édesanyjával együtt élő férfi mindenesetre hazasietett. Bizakodva nézett be az udvarba, de testvére autója nem állt ott. Amikor pedig édesanyjától megtudta, hogy K. Károly és a két kisfiú nemrégiben elment otthonról, már biztos volt benne, hogy tényleg velük történt valami tragédia. Azonnal a helyszínre hajtott. A látvány megdöbbentő volt. Testvére kocsijának roncsa az árokban, az út szélén pedig két kicsi test hevert fekete fólia alatt: Márk és Roland.

Mint utólag kiderült K. Károly és a gyerekek a gasztonyi temetőbe indultak, gyertyát gyújtani, majd meglátogatták volna a férfi külön élő feleségét, a gyerekek édesanyját.

A tragédia nem sokkal az után történt, hogy elhagyták Rábagyarmatot és rákanyarodtak a 8-as útra. A Gasztony felé tartó autóval szemben hirtelen előzésbe kezdett egy eddig ismeretlen sofőr. K. Károly megpróbálta elkerülni az ütközést, félrerántotta a kormányt, de ettől elvesztette uralmát a járműve felett és a sodródó autó az ismeretlen által előzött osztrák pótkocsis Opel elé csapódott. A vétlen osztrák már hiába fékezett, oldalba kapta a magyar autót és az árokba röpítette. A két kisfiú nem volt bekötve, az ütközéskor eltörött a gerinccsigolyájuk. Azonnal meghaltak. Az eszméletlen K. Károly súlyos, életveszélyes állapotban került a szombathelyi Markusovszky Kórház intenzív osztályára.

A rábagyarmatiakat megrázta a két kisfiú halála. A faluban mindenki ismerte őket. Nagymamájuk, a 72 éves K. Béláné elmondása alapján játékos, jó tanuló gyerekek voltak. Az asszonyhoz a baleset másnapján orvost kellett hívni, aki nyugtatót adott a nagymamának.

- Rolika angolul akart tanulni, lelkesen készült rá. Álmomban sem gondoltam, hogy nyelvkönyv helyett koporsót kell vennünk neki -zokogta a meggyötört nagymama. A családtagokat ráadásul az is megviselte, hogy a közeli Szentgotthárdon nem tudtak gyerekkoporsót venni, ezért a megyeszékhelyre kellett utazniuk.

A rábagyarmati iskolán és kultúrotthonon is ott lobogott a fekete zászló. Az iskola egy másodikos és egy negyedikes tanulóját gyászolta. A tragédia az őszi szünet alatt történt és sok szülő nem merte elmondani gyermekének, hogy nem találkozhatnak többet kis osztálytársukkal.

A falu egy emberként állt a kisfiúk családja mellé. A polgármesteri hivatal mellett a helyiek is felajánlották a segítségüket. A hétfőn meghalt gyerekekért pénteken szentmisét tartottak.

A templom zsúfolásig megtelt, de a kicsik édesapja nem lehetett ott a szertartáson. A 44 éves férfi továbbra is kómában, életveszélyes állapotban feküdt a Markusovszky Kórház intenzív osztályán. Állapota akkor sem változott, amikor másnap több mint ezer ember gyűlt össze, hogy a két kis hófehér koporsót a temetőbe kísérjék. Rábagyarmaton még soha nem voltak annyian temetésen, mint a kisfiúk búcsúztatásán. Sokan az utcán rekedtek, több utcát le kellett zárni. A tömeg ellenére szorító némaság nehezedett a környékre. Kapitány János iskolaigazgató megható szavai után a hófehér koporsókat leeresztették a sírgödörbe. Ekkor már szem nem maradt szárazon, ki hangosan, ki halkan zokogott.

A szülők görcsösen szorították magukhoz csemetéiket és talán sokan belegondoltak abba, hogy bárki kerülhet hasonló helyzetbe. A két kisfiú semmiről nem tehetett, vétlenek voltak, mégis áldozatok lettek. Sírtak az iskolások is, akik addig talán csak egy új, különös helyzetnek találták a baleset körüli felhajtást. A rideg sírgödör mellett állva azonban hirtelen rádöbbentek, hogy ez nem játék. Márk és Roland már soha nem jöhet vissza onnan.

A temetés után találkoztunk a gyerekek külön élő édesanyjával is.

- A testvérem telefonált, hogy a férjemet és a gyerekeket baleset érte és kérték, hogy várjam meg őket, értem jönnek. Azt már személyesen mondták meg, hogy a gyerekek meghaltak. Előző nap nálam voltak, játszottunk, ebédet főztem nekik, nem akartam elhinni, mi történt -mondta el könnyeivel küszködve a 27 éves K. Károlyné, Ibolya. - A tragédia után hazaköltöztem az édesanyámhoz, ma is egész éjjel róluk álmodtam. A férjem a baleset előtti napon ünnepelte a 44. születésnapját. Amikor az intenzív osztályon megszorítottam a kezét gyorsabb lett a pulzusa. Semmit nem tudtam mondani neki. Ha megtudja, hogy a gyerekek meghaltak, a fájdalomba szerintem ő is belehal. Rajongásig szerettük a fiúkat és bár egy ideje külön éltünk, de jó volt a kapcsolatunk.

Amikor szóba hoztuk a helyszínről elhajtó autót a gyermekeit elvesztő anya csendesen válaszolt.

- Ha van egy kis lelkiismerete a sofőrnek, kérem hívja fel a családot és csak annyit mondjon, hogy bocsánat! Hívő ember vagyok, senkinek nem kívánok rosszat, az már nem segít a gyerekeken. Csak egyetlen telefonhívást kérek!

A temetést követő harmadik nap a gyerekek édesapja felébredt a kómából.

- Reggel közölték a jó hírt, amikor mentem látogatni. Nagyon örültem neki, de nagyon nehéz volt megállnom a sírást. Még maszkban van, nagyon nehezen tud beszélni, ezért kértem, hogy szorítsa meg a kezem, ha megismer. Megszorította -mondta könnyeivel küszködve a férfi felesége. - Egy dolgot kérdez teljesen érthetően, azt hogy mi van a gyerekekkel? Elterelő választ kellett adnom, azt mondtam, hogy most csak magadért aggódj. Többször is elsírta magát, biztos vagyok benne, hogy ő már tudja, vagy érzi, hogy nagyon nagy baj van.

Az apával az ébredése után még jó ideig nem közölték a tragédia hírét, de végül a család megmondta a kegyetlen valóságot. K. Károly azonban nem tudja felfogni, mi történt. Agysérülése miatt azzal sincs tisztában, hogy balesetet szenvedett. A gyerekek hogyléte felől újra és újra érdeklődik családtagjainál. Az apát időközben Szentgotthárdra szállították, egy rehabilitációs intézetbe. Az egyik orvos szerint a férfi talán majd akkor döbben rá fiai elvesztésére, amikor megmutatják neki a két kisfiú sírját.

A rábagyarmatiak még ki sem heverték azt a megrázkódtatást, amit a balesetben meghalt két kisfiú okozott, amikor újabb csapás érte a falut. Másfél hónappal a tragédia után hárman indultak a közeli Körmendre dolgozni, de oda már egyikük sem érkezett meg. Egy Rábafüzes felé tartó, román rendszámú Volkswagen a kanyar és a dupla záróvonal ellenére nagy sebességgel kocsisor előzésébe kezdett a 8-as főút csákánydoroszlói szakaszán, majd frontálisan ütközött a rábagyarmati munkások Trabantjával.

- Közvetlenül a baleset után értem a helyszínre, azonnal rohantam segíteni. A felismerhetetlenségig összeroncsolódott, árokba csapódott Trabantban senki sem mozdult, mindenki azonnal meghalt. Borzalmas látvány volt. A román autóból sikerült két embert kiszabadítani. A harmadikat, aki a hátsó ülésen ült a mentők élesztették újra -mesélte az egyik szemtanú.

A Trabantban utazó rábagyarmati H. József (+56), N. Sándor (+55) és H. Erika (+24) az ütközés pillanatában meghaltak. N. Sándor felesége elvesztése után egyedül nevelte két lányát, akik apjuk halálhírére összeroppantak. Nem sokkal a tragikus karambol után a helyszínre érkezett H. Erika vőlegénye is. A fiatalok tavaszra tervezték az esküvőt, amit a szabályokra fittyet hányó, vétkes sofőr miatt már soha nem tarthatnak meg. A közeli Rábagyarmat polgármestere arcát a kezébe temetve állt némán a három letakart holttest mellett.

- Ez az egész falu tragédiája. Öt falunkbeli halt meg másfél hónap alatt közlekedési balesetben. Szeretném, ha ez elrettentő példa lenne minden gyorshajtónak. Sajnos ismét a vétlenek lettek az áldozatok -mondta Horváth József, a 800 lakosú település polgármestere.

Információink szerint a mostani baleset áldozatait rokoni szálak fűzték a két kisfiúhoz. Az áldozatokat december 20-án, karácsony előtt néhány nappal egyszerre temették el a falu temetőjében. A szomorú eseményre szinte kiürült a település, majdnem minden rábagyarmati elment a temetésre. Bár az ablakokban vidám ünnepi díszek ragyognak, az év mégis gyásszal zárul a település idei krónikájában.