Quimby lemezbemutató Oladon

Minden pátosz nélkül állíthatjuk: a Káosz Amigos album után Quimby megjárta a poklot, majd újult erővel visszatérve elkészítette a 2005-ös év talán legjobban várt magyar lemezét, amely a címéhez hűen a zenekar eddigi legnyitottabb, legpozitívabb és legváltozatosabb anyaga. A Kilégzés zenei sokszínűsége és a dalok száma miatt (17 szám került fel a lemezre) az 1996-os Majom-tangó testvérpárja lehet, azzal a különbséggel, hogy ez az album egy újjászületett zenekar fontos zenei állomása.

A Quimby története 1991-ben kezdődött Dunaújvárosban, és két évvel később létrejött a – majdnem – végleges felállás. Előbb angol, majd magyar nyelvű albumaik egyre nagyobb népszerűséget hoztak számukra, de a Quimby – több leállás és újraindulás után is – a mai napig megmaradt annak, aminek indult: Magyarország egyik legerősebb koncert- és klubzenekarának.
A 2005-ös év különösen fordulatos volt a Quimby életében. A tagok színházi előadásban vettek részt, közben pedig készítették az új lemezt, ami decemberben került a boltokba.

A Quimby zenéjére Tom Waits éppúgy hatással volt, mint Kurt Weil vagy a harmincas évek magyar sanzonjai. Mindezt megfelelő mennyiségű rock and rollal, némi hiphoppal és csipetnyi elektronikával keverve áll elő a Quimby-védjegyévé vált összetéveszthetetlen hangzás.

A Quimby 2003. február 28-án a Gödörben adta utolsó koncertjét, majd másfél éves leállás következett: a gitáros-énekes Kiss Tibor fausti pokoljárás után a komlói rehabilitációs intézetben kezdte meg a gyógykezelést egészségügyi-mentális problémáival, a zenekar tagjai pedig saját projektjeikkel foglalkoztak: a billentyűs Balanyi Szilárd Súlytalanság című második szólólemezét kezdte felvenni, a kongás-performer Varga Livius elkészítette A Kutya Vacsorája bemutatkozó anyagát, a dobos Gerdesits Ferenc pedig A Kutya Vacsorája mellett további párhuzamos formációival is koncertezett. A Quimby-tagok 2004 őszén újra felvették a közös fonalat, majd decemberben egy dupla koncerttel tértek vissza a színpadra. 2005 nyarán az Amikor én még kissrác voltam című Illés-feldolgozáslemezre készítettek egy felvételt (A lány és a csavargó), emellett teljes egészében ők írták a Puskás Tamás által rendezett Shakespeare-előadás, a Vízkereszt zenéjét – és ők is adják elő azóta minden alkalommal.

A Kilégzés felvételeire 2005 őszén jutott idő - a várakozásokkal ellentétben nem egy kibukott, keserű hangvételű lemez született, hanem egy Quimby-viszonylatban nagyon is összeszedett, egységes anyag, amelyen a zongora és a trombita minden eddiginél hangsúlyosabb szerepet kap (sőt zongora nyitja a lemezt: a Kamikaze bárány című, dögösen lüktető Quimby-funkban), és sokkal több lassú, balladisztikus dal sorakozik egymás után (a sanzonos, kocsmadalszerű, trombitaszólóval ellátott Nyina, és az olyan rutinos, védjegyszerű Quimby-dalok, mint például a Most múlik pontosan, a Don Quijote ébredése vagy a kedves gitártémával színesített, visszafogott, már-már Cseh Tamás-dalok hangulatát idéző Mari)Az utolsó szám összegzi Kiss Tibor elmúlt két évét és a lemezt is. A mandolinon előadott Viharon túl, szélcsenden innen egy sajátos önvallomás: „Mikor letértem az útról, pontosan tudtam, hogy ahova lépek, ott nem nő virág / Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta szememből a lámpavilág-romantikát”.
Minden rendben, a Quimby ismét csúcsformában.