A tudatos állampolgár már a reggeli kávézás közben azon mélázik, mikor
induljon el szavazni. Ha a demokrácia ünnepén az unatkozó biztosok helyett falusi
szavazós idillt szeretne látni, jobb közvetlenül a mise utánra időzíteni, akkor jönnek
a népek.
Ködös a reggel, később kellemesre fordul a kora őszi szüretelős vasárnap, borúra
napsütés érkezik. A közszolgálati rádiót is öröm kinyitni, egy napja béke van, végre
nyugalmat sugároz.
Mennyit ér egy új főtér?
A választásokra felavatott új fő tér szélén, (Jákon is van ilyen!) a kívül-belül
kicsinosított kultúrházban nagy a jövés-menés, de sorsfordító kérdések helyett
az időjárás a téma. A kartonlapokból szabott szavazófülkék előtt sorba kell állnunk.
A papírfalak inognak, többen inkább a nyílt térben elhelyezett asztaloknál töltik
ki a szavazólapokat. Polgármester ügyben sokat nem kell gondolkodni: a majd háromezres
faluban csupán egy jelölt van, a volt polgármester. Vagy behúzol neki egy ikszet, vagy
nem. Egyébként egyedül ő folytatott némi álmatag kampányt a településen: minden
helyi lakoshoz eljuttatta az általa alkalmasnak talált képviselőjelöltek listáját.
(Akadt olyan ismerősünk, aki ezzel a névsorral a zsebében érkezett és jól vigyázott,
véletlenül se tegyen melléjük ikszet.)
Jó munka után jöhet a pihenés
Kampánycsend van, az urak a kocsmában a pohár mellett sem politizálnak. A halk
alapzsongásból egyszer véljük csak kihallani az egyik nagy párt nevét. Forradalmi
hangulat nincs, úgyis tudható, ki lesz a polgármester, és sejthető, a testületben
sem lesz földindulásszerű átalakulás. Hiába fülelünk, semmi izgalom. A különteremben
kisebb asztaltársaságok a vasárnapi ebédre gyúrnak: kártya, sör, fröccs.
A szomszéddal hazafelé összefutva nyugtázzuk, hogy ők is elmentek szavazni, úgyhogy
jöhet a vasárnapi ebéd. Húsleves, rántott hús, rizs és uborkasaláta. Szóval
minden megy a rendes kerékvágásban.
Vonatkozó cikkünk:
Aki korán kel, az a bizottsági elnök - Szombathely, ha szavaz
