Hangulathoz illő időjárás
Pénteken este szakadó eső és viharos szél csapott le Szombathelyre. A Jabilba érkező dolgozók hevesen küzdöttek, hogy az esernyőjük ne szakadjon darabokra a viharban, amíg beérnek a csarnokba. A munkásbuszokról csupán néhány ember szállt le, de a parkoló megtelt autókkal. Sokban családtagok várakoztak, tudták, feleségük, férjük ma nem tölt sok időt a gyárban. Egy piros autó sofőrje nagy sebességgel érkezett és a kézifék berántásával pördült be egy parkolóhelyre. A fiatalember talán ezzel vezette le feszültségét, mielőtt bement a gyászos megbeszélésre.
Nincs tovább - Költözik a Jabil Circuit
Mint arról beszámoltunk, pénteken délelőtt jelentette be a vezetés, hogy megszűnik a szombathelyi Jabil Circuit. A dolgozók sok mindenre számítottak, de erre nem. A leépítések ugyan folyamatosan zajlottak, de mindig jött valami bíztató jel, ami miatt nem gondolták, hogy teljesen bezár a gyár. Novemberben például még 50 embert vett fel a cég. Bár pontos számot még nem tudunk, de ezer körüli lesz az elbocsátott dolgozók száma.
Az éjszakások fél tizenegy körül indultak a kijárat felé, fázósan összehúzva magukon a kabátot. A biztonsági ellenőrzésen áthaladva, aztán a kocsik felé igyekeztek.
"Megkönnyebbültem!"
A dolgozók tartják magukat a hallgatólagos megállapodáshoz, nem nagyon beszélnek az értekezleten elhangzottakról, de amikor a körülmények után kérdezünk, akkor már könnyebben megnyílnak.
Furcsa, hogy ezt mondom, de megkönnyebbültem. Mindig bennem volt a görcs, mikor kerülök lapátra, melyik leépítésben közlik velem is a rossz hírt és ezt sajnos a családom is megsínylette. Most már tudom, hogy itt vége és biztosan állás után kell néznem. Nem érzek dühöt vagy haragot, és azt is hozzá kell tennem, hogy teljesen korrektek voltak velünk a gyár részéről mondta el egy harmincas éveiben járó fiatalember, és ez utóbbit a közben érkező hölgy is megerősítette.
Érezzük, hogy próbálnak segíteni, mindent megtesznek azért, hogy ne egyszerűen az utcára kerüljünk, de nagyon sok emberről van szó és Szombathelyen ennyi szalagmunkást elhelyezni szinte reménytelen. Belül viszont sokat jelent nekem, hogy nem csak kidobnak és közlik: viszlát!
Nevetek, vagy sírok
A szinte vízszintesen szakadó esőben kisbuszok érkeznek. Azokat a munkásokat gyűjtik össze, akik olyan településről érkeztek, ahová már nem indul busz vagy vonat. Feltűnik egy nevetgélő csoport is. Óvatosan rákérdezünk: mi a jókedv oka?
Nézze, ebben a helyzetben két dolgot tehetek: nevetek, vagy sírok. Sírni nem akarok. Végül is, nem a világ vége. Elmúltam negyvenöt. Gondolja, hogy találok a közeljövőben munkát? Az én fizetésemből él az egész család... Á, hagyjuk mondja a hölgy és lopva letörli a szeme sarkába csapódó esőcseppeket.
Munkatársa veszi át a szót, elmondja, hogy az elmúlt időben már tudták, baj van. Elmaradtak a megrendelések, lassítottak a tempón és bíztak abban, hogy hamarosan beesik egy újabb adag munka.
Milyen furcsa az emberi természet! Emlékszem, hogy morogtunk, amikor hajtottak minket, hogy nyomjuk, nyomjuk, mert sok a meló és nem végzünk határidőre. Akkor én is mondtam, ezt nem lehet bírni, itt hagyom a francba az egészet. És most? Mit meg nem adnék érte, ha ismét sürgetnének, ostoroznának...
Utólag könnyen okos az ember és átértékeli a múltat. Három hónapom van rá, hogy találjak új munkahelyet. Nem tudom magam elképzelni munkanélküliként.
Néhány perc múlva teljesen kiürül a parkoló, a buszok is nekivágtak az éjszakának. A Jabil bejáratánál a porta épülete ragyog, az ablakokon kiszűrődik a biztonsági monitorok kék fénye. A csarnokhoz vezető kihalt utat lámpák világítják meg. A közeljövőben, talán a nyáron kilép a kapun az utolsó ember és lekapcsolja a villanyt.
A szombathelyi Jabil Circuit akkor lenne 3,5 éves...
Vonatkozó cikkünk:
Sokkolta a bejelentés a dolgozókat - Tiszaújvárosba költözik a Jabil Circuit?
