Még javában áll a bál a "művészi szabadság" zászlaja alatt vízbefojtott kismacska miatt, de most újabb állatkínzásról kaptunk hírt, ezúttal Szombathelyről. A szemtanúnk beszámolója alapján ugyanis a vásári látványosság előbb kudarcba fulladt, majd véres drámává változott. A szülők elvileg a birkanyírást mutathatták volna meg gyermekeiknek, de valójában hosszú, értelmetlen kínzásnak lehettek szemtanúi.
Az egyik szemtanú így írta le az eseményeket:
Vasárnap délelőtt látogattunk ki a Múzeumfaluba a feleségemmel és két gyerekkel, és előre készültünk a birkanyírásra is, mivel azt a színpadon többször is beharangozták. A 11 órás kezdés helyett csak a bemondó viccelődött azzal, hogy van olló-nincs olló és azzal ütötte el a késést, hogy már hozzák vonaton. Körülbelül fél óra múlva felcipelték a birkát a színpadra, hogy mindenki jól lássa, és elkezdték nyírni. Pontosabban nyiszabolni, ugyanis az olló, amit hoztak életlen volt, és egyáltalán nem birkanyírásra való.
Összesen három ember küzdött a nyugtalan állattal, egyikük a két hátsó lábát fogta le, egy másik a nyakán térdelt és az első lábát próbálta leszorítani, míg a harmadik nyírta volna a birka gyapját. A kínos próbálkozást hamar abbahagyták és az egyik ember elvitte az ollót élesíteni. közben egy darabig még a színpadon lefogva tartották szerencsétlen jószágot, majd egy idő után a tűző napról levitték a fenyők alá. "Félig nyírt birkát nem lehet visszaengedni" -tréfálkozott a szpíker, miközben a továbbra is lefogott birka próbálta kiszabadítani magát a szoros fogásból. Talán ez lett a veszte, mert még szorosabban fogták. Az emberek szétoszlottak, inkább elmentek másfelé. Én is a gyerekekkel foglalkoztam, de odajött hozzám egy ismerősöm és szólt, hogy megdöglött a birka. Nem akartam elhinni, de odamentem és láttam, hogy már senki nem fogta. A földön feküdt mozdulatlanul, üveges szemmel és az orrán, száján dőlt a vér. Biztos, hogy elpusztult. Nagyon megdöbbentett a látvány. Néhány perc múlva egy kullót hoztak, feldobták rá a tetemet és a patak felé eltolták.
Megkerestünk egy másik szemtanút is, aki gyakorlatilag ugyanígy írta le az esetet. Várjuk azon olvasóink jelentkezését, akik értékelhető fotót, vagy videófelvételt készítettek a megdöbbentő birkanyírásról, akár csak a nyírás részéről, vagy a tetemről.
A galériánkban bemutatott felvételek korábbi Szent György napi vásárokon készültek!
Kérdéseinkkel természetesen megkeressük majd a vásár szervezőit is.
| Írásunk tervezett megjelenésének napján a Vas Népe c. megyei napilap is foglalkozott az esettel "Az állat nem közvetlenül a nyírásba pusztult bele" alcímmel. Az újság értesülései szerint a múzeumban birkákat nyíró szakember nem érkezett meg, így egy magyar hagyományőrző csoporttal érkezett fiatalember vállalta el a feladatot. A VN szerint a közönség azt látta, hogy a birka rosszul lett, majd levitték a színpadról, ahol elpusztult. A múzeum egyik munkatársa a lapnak elmondta, "a juhászoktól tudom, hogy van olyan: a birka megijed és ottpusztul". A VN-nek nyilatkozó állatorvos is megemlíti a juh érzékenységét, és stresszhelyzettel magyarázta az állat szívének megállását. És következik az, ami az Álszent című film állatot vízbefojtós jelenete után is sokaknál kiverte a biztosítékot: a magyarázkodás.
A lapból ugyanis megtudhatjuk, hogy a "csavart szarvú kos ősszel lett volna ivarérett és mindenképpen kivették volna az állományból, mivel a testvéreivel volt együtt." Kvázi nem nagy veszteség gondoljuk tovább már mi az eszmefuttatást , hiszen úgyis ez lett volna a sorsa? Vagy hogy is van ez? A VN cikk végén még egy csattanót is találtunk: "Vasárnap, miután megállt a birka szíve, rögtön kényszervágás történt, ezért az állatorvos nem minősíti elhullott állatnak." Kicsit érthetőbben: az "üzemi baleset" következtében elhullott birka teteme nem a dögfeldolgozóba kerül, hanem a kondérba, hogy ízletes falatokkal szolgáljon, talán éppen néhány hagyományőrzőnek. Érdekes, hogy az állat vergődését, a vélhetően szakszerűtlen (de csúnya szó ez ide) lefogását nem említi az írás. Azt pedig már csak remélni tudjuk, hogy a következő rendezvényeken szakember híján a szervezők nem bízzák az elektromos hálózat szerelését olyan emberre, aki már hallott arról, hogy hogyan kell ilyet csinálni és mellesleg remekül táncol. Ugyanígy szeretnénk elkerülni a lelkes hagyományőrző szívsebészt is, hiszen a temetés előtt családtagjainkat valószínűleg nem nyugtatná meg a magyarázat, hogy betegek voltunk, úgyis ez lett volna a sorsunk és senki nem tehet róla, hogy életlen volt a szikének kinevezett kés. |
